Új blog!

Sziasztok!

Mint ígértem ide is kirakom az új blogomat, hogy könnyebben odataláljatok!
Már fent van a tartalom ( amit a tartalom menüpontban találhattok meg ) és fent van az első 2 rész is!
Remélem sokan benéztek és le írjátok a véleményeteket!
Köszike és jó olvasást ott is:))

http://szaguldasaszerelembe.blogspot.co.uk/

+ 1 rész!

27. rész.

Hát újra itt vagyok! De csak egy utolsó utáni rész erejéig mert ha szabad ezt mondanom akkor " vissza tapsoltátok " amit borzasztóan köszönök szépen.
Nem is dumálok többet. Jó olvasást és mint mindig ide is várom a kommenteket!:))

- Édesem jól vagy?- guggolt le mellém Alison.- miért sírsz?
Többszöri próbálkozás után sem jött ki értelmes szó a számon ezért inkább csak oda nyújtottam a könnyáztatta papír lapot neki.
Arcát figyeltem olvasása közben és láttam amint szeme sarkában megjelennek az első könnycseppek.
Elmondtam neki is, hogy bár őt vettem feleségül, nekem mindig is Alex volt a nagy szerelem és ezen már semmi és senki nem tud változtatni.
- De én azt hittem szeretsz!- mondta nekem zokogva. És igen így van. Szeretem de annyira már senkit nem fogok mint Alexet.
- Szeretlek. De Alex egy nagyon fontos személy volt az életemben.- súgtam neki mire ellökött magától és felszaladt az emeletre.
Nem tudtam most törődni Alison hisztijével. És egyébként is már vártam mert ahányszor csak felhoztam Alexet mindig vitába fulladt az egész. Jó részt miatta nem látogattuk meg.
Kabátomat magamra kapva indultam kocsimhoz. Semmire nem vágytam jobban mint, hogy még utoljára láthassam igaz szerelmemet.
Sebességhatárt nem figyelve száguldottam és rekord idő alatt az intézethez értem. Rohanva és könnyeimtől nehezen látva magam előtt az utat mentem be és kerestem meg Alex orvosát.
- Őszinte részvétem.- jelentette ki én pedig szemeimet kezdtem el törölgetni.
- Hol van?- kérdeztem halkan és kisírt szemeimet rá szegeztem.
- Már le vittük. Esetleg...
- Igen szeretném.- mondtam mert gondoltam azt akarja, hogy megszeretném-e nézni.
Le kísért de az ajtó előtt magamra hagyott. Kicsit rémisztő volt ez az egész. A hideg, az acél szekrények és a szintén acél ágyakon fekvő lepedővel letakart élettelen testek. A hideg futkosott hátamon.
Közelebb léptem az egyik ágyhoz és leemeltem a leplet róla, majd megpillantottam Alex sápadt, nyugodt, kisimult arcát.
Könnyeim szüntelen öntötték el arcomat majd Alexre hullattak.
- Én is mindig szeretni foglak. Igazából sose szerettem annyira senkit mint téged. Miért nem hittem neked? Ha hittem volna most nem feküdnél itt holtan.- suttogtam neki bár tudtam, hogy nem hallja amit mondok.
Végig simítottam arcán majd elhagytam a termet.

* 1 hónappal később

Már 1 hónap telt el és én még mindig teljesen magam alatt vagyok.
Nincs perc, hogy ne Alex járna a fejembe. Minden koncertet lemondtam mert így semmi képpen nem lennék képes színpadra állni.
Alison sem segíti a helyzetemen mivel állandóan csak veszekszik velem. Azt hajtja, hogy most már nincs mit tenni és az élet megy tovább. És, hogy el kell ezt felejteni.
Hogy mondhat ilyet? Az emlékeket nem lehet, és nem is akarom el felejteni. Ezek az emlékek sokszor csaltak őszinte mosolyt az arcomra.
Ha össze veszünk mindig elmegyek a temetőbe. Ahogy ez ma is történt.
Oda érve leültem Alex sírja mellé és talán hülyén hangzik de beszélni kezdtem hozzá.
Elmesélve neki mindent szememből ismét hullani kezdtek könnyeim ami mostanában elég gyakran elő fordult.
Lábaimat fel húztam és térdemre hajtva fejem sírtam tovább. Hosszú percekig ültem így mikor egy érintést éreztem vállamon majd tekintetemet azonnal körbe pásztáztam de senkit nem láttam.
Talán megbolondultam de olyan érzésem támadt mintha Alex itt lenne velem.
Vártam még, hátha újra megtörténik de sajnos nem így lett. Szomorúan ballagtam kocsimhoz és haza mentem.
Haza érve leültem a konyhába és csak csendben néztem magam elé.


* 5 évvel később

Ismét újabb 5 év. Újabb 5 év ami Alex nélkül telt. Talán már nem fáj annyira mint akkor de még mindig nem vagyok túl rajta. És nem is leszek.
Alison és én elváltunk. Folyamatos viták és ingerültség lengte be az egész házat. Közösen úgy döntöttünk, hogy ez se nekünk sem pedig Alexnek nem jó így. Alex Alisonnal maradt mivel nekem még mindig rohanás az életem de a hétvégéket velem tölti.
A mai nap viszont különleges ugyanis Alex ma töltötte be a 7-et. Hatalmas bulit rendeztem neki mert nincs számomra nagyobb öröm minthogy az arcán felhőtlen mosolyt lássak.
Miután mindenki elment fáradtan dőltem le a kanapéra és a következő koncertem papírjait vettem kezembe.
- Szia apa!- ült le mellém az ünnepelt.
- Szia tündérkém.- öleltem magamhoz mosolyogva.
- Kérdezhetek valamit?- nézett rám hatalmas és gyönyörű szemeivel. Bár még csak 8 éves bámulatosan értelmes és okos.
- Persze.
- Hogy lettem én Alex?- kérdése nagyon meglepett. Nem erre számítottam. Kis gondolkozás után válaszoltam neki.
- Tudod kicsim, a nevedet egy számomra nagyon fontos ember után kaptad.- mondtam könnyeimet vissza fojtva.
- Mesélsz nekem róla?
- Ő egy nagyon jó ember volt. Ő volt a te nénikéd és az én első szerelmem. Sok szép emlékem fűződik hozzá és soha nem fogom őt elfeledni. De ő már fent van a mennyországba és onnan figyel minket.- éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Ne sírj apuci. Én itt vagyok neked és nagyon szeretlek!- mondta majd szorosabban öleltem.
Boldog voltam, hogy ő itt van nekem. Nélküle talán már rég fel adtam volna mindent....

Nem volt egyszerű de megírtam! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy dobjon nekem egy komit mert FONTOS lenne! És köszönöm szépen az előző részhez kapott komikat!:))
Köszönöm szépen:)

Meglepi!:)

Sziasztok!

Lenne egy felajánlásom a számotokra. Többen kértétek, hogy legyen még egy utolsó utáni rész. És bár nem így terveztem a kedvetekért hajlandó vagy írni még egy részt!:) HA! az utolsó részhez még kapok minimum 5 kommentárt!!!
Hajrá mindenkinek!:)) Várom!:)

Búcsú levél!

26. rész.

Sziasztok! Hát eljött ez is. Ez az utolsó rész.:(  Nagyon jó volt nektek írni és én személy szerint imádtam ezt a történetet (nem egoizmusból mondom).
Köszönöm mindenkinek akik kommentelt a részekhez! Büszkén mondhatom, hogy az eddigi oldal megtekintés 4020. És összesen 122 komment érkezett (az enyémet is beleszámolva).
Szóval köszönöm, hogy olvastátok és remélem mindenki bele tudta élni magát egy kicsit.
Még egy utolsó kérésem lenne. Ehhez a részhez írjátok le légyszi az egész blogról alkotott véleményeteket. Most azokat is kérem akik eddig nem kommentáltak.
Köszike és jó olvasást mindenkinek!

Ui: Hamarosan új bloggal jelentkezem és remélem oda is befogtok nézni. Itt is megfogom osztani.

* 3 évvel később

Már 3 éve annak, hogy Justin és Alison bedugtak ebbe a börtönbe.
Soha egyszer sem látogattak meg vagy hívtak fel. Teljesen elfeledkeztek rólam. Az otthonom egy fehér szoba aminek minden négyzetcentimétere párnákkal van bélelve mondván nehogy kárt tegyek magamban. . Itt kellett rájönnöm arra, hogy Justin soha nem szeretett annyira, hogy mindenben mellettem álljon. Alisonból sem ezt néztem volna ki.
De ilyen az élet. Igazságtalan és könyörtelen.

- Látogatói érkeztek!- szólt be az egyik ápoló mire hitetlenül néztem rá. Amióta itt vagyok senki nem jött be hozzám.
- Köszönöm.- mondtam majd utána mentem.
A folyosó végén megláttam Justint, Alisont és egy kislányt. Vissza akartam fordulni de az ápoló nő megfogott és szó szerint oda vonszolt. Leültem velük szembe de nem néztem rájuk.
- Szia Alex!- szólalt meg halkan Justin.
- Miért jöttetek?- kérdeztem üdvözlésével mit sem törődve.
- Tudom, hogy mióta itt vagy sose jöttünk el hozzád és ezt nagyon sajnálom. De elakartam mondani neked, hogy Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex.- mutatott rá a szőke kis csöppségre aki éppen babájával játszott.
Fejemet lehajtva hallgattam végig és szemeimből előtörtek rég vissza fojtott könnyeim. Nem volt elég, hogy évek óta először jönnek és bejelenti, hogy feleségül vette a testvéremet de még a lányát is rólam nevezte el.
Annyira sokkoltak az elhangzottak, hogy képtelen voltam bármit is mondani. Fel álltam helyemről és lassú léptekkel indultam vissza " cellámba ".
Egy használt rongydarabnak éreztem magam amit most csavartak ki a legjobban. Zokogástól fulladozva estem ágyamra és már nem akartam élni.
Ezek után nem éreztem, hogy lenne még remény a számomra. Elvesztettem mindent és mindenkit aki csak fontos volt számomra. Naiv voltam és ennek meg is lett az eredménye.

**

Este egy kis sétára indultam az udvarra mivel ki akartam szellőztetni a fejem. 15 perc séta után leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből.
- Szia!- ült le mellém egy lány.
- Szia!- válaszoltam halkan.
- Valami gond van?
- Nem is kicsi. Nem akarok tovább élni.- jelentettem ki és magam sem tudom miért osztom meg ezt egy teljesen idegen emberrel.
- Talán tudok segíteni.- nyújtott át egy papírzacskót.- de ne itt bontsd ki.- mondta mire bólintottam.
Ezután elköszönt tőlem és elsétált.
Fogalmam sem volt mi lehet a tasakban de mivel kíváncsi voltam ruhám alá dugva vissza mentem szobámba.
Mikor beértem és bezáródott mögöttem az ajtó sebesen téptem fel a papírt és megláttam benne egy levél gyógyszert.
Erősen gondolkozni kezdtem, hogy mit is tegyek.
" Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex. "
Ahogy Justin utolsó szavai eszembe jutottak végső elkeseredésemben kibontottam a műanyag csomagolást és számba tömtem az összes pirulát.
Miután lenyeltem, sírva vettem elő egy papírt és egy tollat. Akartam hagyni Justinnak egy utolsó üzenetet mert bármit is tett, én mindig szerettem és szeretni fogom.
Az utolsó sorokat már remegő kézzel és zihálva írtam le. Majd össze hajtottam a lapot, borítékba raktam és leestem a székről.
Életem utolsó perceiben is csak Justinra tudtam gondolni. Lejátszódott szemem előtt együttlétünk minden boldog pillanata. A tengerpari buli, az első csók, az első együtt lét...! Könnyes szemmel mégis mosolyogva hagytam itt ezt a világot és végleg lehunytam szemeimet...

* Justin szemszöge

Miután haza értünk szívemben tátongó űrt éreztem. Borzasztó volt ennyire megtörve látni Alexet. De úgy éreztem tudnia kell mindenről.
Este épp vacsorához készülődtünk mikor csöngettek. Ajtót nyitva egy futár állt előttem és egy borítékot nyomott kezembe majd sietősen távozott.
Rápillantottam a levélre de csak az állt rajta, hogy: " Justinnak ".
Bevonultam a nappaliba és olvasni kezdtem a sorokat.

" Mikor ezt olvasod, én már nem leszek,
De lesz majd más aki rád nevet.
Kérlek őrizd meg a szép emlékeket,
És tudd, hogy én mindig szerettelek!

Nem tudok abban tudatban tovább élni, hogy soha többet nem lehetsz az enyém ezért itt hagyom ezt a világot. De kérlek ne sírj mert én már egy jobb helyen vagyok. És bár szívem már nem dobog, még most is rád gondolok. Odafentről mindig vigyázni fogok rád! 

Örökké szeretni foglak: Alex "

Könnyeim elöntötték arcomat amint olvastam és fejemet hevesen rázni kezdtem mondván ez nem lehet!!

Majd a földre borultam és ott zokogtam tovább.

Végleg elvesztettem azt az embert aki először életemben igazán tudott engem szeretni. És mindez az én hibám. 

Szívemhez öleltem szerelmem levelét és lehunyva szemeimet emlékeztem vissza az együtt töltött időre.

Hát ez lett volna az utolsó rész! Tudom elég drasztikusra és drámaira sikeredett és úgy érzem fontos megemlítenem, hogy ezt senki ne csinálja meg mivel ez csak egy kitalált sztori!!!:)

Köszönöm, hogy olvastátok a blogomat és remélem tetszett!:))

Várom a komikat!:))

diliház!

25. rész.

* Alex szemszöge

Mikor elértem az úgynevezett szellem látó házát kissé szkeptikusan léptem ajtaja elé. Féltem, hogy talán mégsem kapok választ a kérdéseimre. Kopogásomra egy idős hölgy nyitott ajtót és invitált be.
A szobába ahova vezetett eléggé sötét volt és mindenhol koponyákat láttam ami elég rémisztő volt.
Elmondtam neki a problémámat és azonnal orvosolni kezdte azt.
Kezemet fogva mormolt egy érthetetlen szöveget én pedig csak ültem és vártam mi fog történni.
Pár perc múlva elengedte kezemet és azt mondta, hogy most már minden rendben lesz.
Kifizettem a bérét és elindultam haza. Még mindig az járt a fejembe, hogy vajon hatásos volt-e ez a kis " szertartás ".
Mikor haza értem és beléptem a lakásba két kérdő szempárral találtam szembe magam.
- Most már elmondod, hogy hol voltál?- kérdezte Justin és kezeit össze fonta mellkasán.
- Mondtam már. Volt egy kis dolgom.
- Meg csalsz?- kérdezett rá konkrétan amire én is felkaptam a fejem.
- Jézusom, dehogy! Hogy feltételezhetsz ilyet?- kérdeztem kicsit sértődötten.
- Valamit titkolsz előttem és ha nem ezt akkor mi mást?- hangja egyre mérgesebb lett.
Most nem láttam más lehetőséget. Muszáj volt elmondanom az igazat, hogy eloszlassam aggodalmait.
- Oké elmondok mindent!- sóhajtottam egy nagyot és mindhárman leültünk a kanapéra.
Részletesen elmeséltem nekik az álmomat, valamint azt is, hogy mit vagyis kit láttam az udvaron. Végig hallgatták és döbbenten néztek rám egy ideig majd kicsivel később Justin szólalt meg elsőként.
- Ez abszurd! Szellemek nem léteznek! Csak a képzeleted szüleménye az egész! Ki kellene magadat pihenni.- mondandóján nem lepődtem meg de mérhetetlenül rosszul esett.
- És szerinted Alison?- fordultam az említett felé.
- Bocsi de igaza van Justinnak. Mostanában keveset alszol. Ki kell magad pihenni és nem lesz semmi gond.- válaszolt szemlesütve.
- Hát pontosan ezért nem akartam elmondani nektek semmit.- vágtam hozzájuk majd felszaladtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe.
Egyedül éreztem magam. Nem hittek nekem. Pedig igazat mondtam. Könnyeim elöntötték arcomat és a sarokba kuporodva ültem.
Elég hosszú ideig ültem ott amikor felálltam, hogy megmossam könnyektől ázott arcomat.
Felnézve a tükörben újra megláttam apám szellemét.
- Mit akarsz?- kérdeztem rá mire egy gonosz vigyor jelent meg arcán.
- Mondtam már, hogy ezt nem árulhatom el.- azzal el is tűnt.
Értetlenül és kétségbe esve álltam ott. Tudtam, hogy hiába is kérnék segítséget Justintól vagy Alisontól, az süket fülekre találna.
Kiléptem a fürdőből és szobánkba indultam. Befeküdtem ágyamba és rövid időn belül álomba merültem.

* Fél évvel később

* Justin szemszöge

Már hónapok óta viselkedik furcsán Alex. Sokszor már megijedek tőle, ugyanis olyan mintha egy zombival lennék együtt.
Elhatároztam, hogy elviszem őket egy kicsit kikapcsolódni. Már mindannyiunkra ráfér.
- Kész vagytok?- kérdeztem tőlük majd kihúzták bőröndjeiket.
- Mehetünk!- szólt Alison és karon fogva Alexet beültek a kocsiba.
Egész úton csak én és Alison beszélgettünk. A visszapillantóba nézve láttam, hogy Alex üveges tekintettel bámul kifelé. Csak remélni tudtam, hogy ez a kis kiruccanás jót tesz majd neki.
Mikor odaértünk gyorsan össze szereltem a két sátrat míg a lányok tüzet gyújtottak.
Nem sokkal később besötétedett ezért a lángok mellé kuporodva beszélgettünk. Gondolva egyet elővettem gitáromat és játszani kezdtem, hogy meg legyen az igazi tábori hangulat.
Folyton Alexet figyeltem, hogy mire, hogy reagál de semmit nem fedeztem fel arcán.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy futni kezd az erdő felé. Kérdőn néztem Alisonra aki szintén ezt tette.
Utána futottam de mivel nem láttam merre ment kicsit megtorpantam. Majd kiáltását hallva újra megindultam.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN?- ordította torka szakadtából egy fával szemben állva.- miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- tárta szét karjait.
Nem bírtam ezt tovább nézni így közelebb léptem hozzá.

* Alex szemszöge

Újra megláttam Őt és úgy éreztem ismét kérdőre kell vonnom. Elegem van ebből az egészből. Pontot akarok tenni a dolog végére.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN? Miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- kiabáltam mire csak mosolygott ami csak még jobban feldühített.
Ekkor Justin erős szorítással húzott maga után csuklómnál fogva.
- Na ennek most lesz vége!- jelentette ki és beültetett a kocsiba.
Alison gyorsan beült mellém és elindultunk csak azt nem tudtam, hogy mégis hova.
- Most hova visztek?- kérdeztem még mindig könnyeimtől küszködve.
Justin leállította a motort majd hátra fordult hozzám és szemeibe nézve kétségbeesést, dühöt és sajnálatot láttam egyszerre.
- Nézd! Ez így nem mehet tovább. Eddig azt hittem idővel elmúlik minden de könyörgöm, épp egy fával veszekedtél az imént!- csattant fel.- neked segítségre van szükséged. Kérlek ne tiltakozz mert nincs neki értelme.- indította újra az autót így esélyem sem volt kiszállni.
- Már pedig ezt nem hagyom! Miért nem értitek meg, hogy ez az állat zaklat engem? Hinnetek kell nekem. Nem hazudok.
Választ nem kaptam egyikük részéről sem.
Oda érve a kórházhoz a pszihiátriára vonszoltak ahol Justin azonnal berontott az egyik vizsgálóba. Elmondta a dokinak mi a gond majd ott hagyott.
Nehezen mondtam el mindent de reménykedtem benne, hogy talán ő hinni fog nekem.
Rövid beszélgetés után kiléptünk az ajtón és míg én leültem Alison mellé addig Justin oda ment a dokihoz egy röpke konzultációra.
Elindult felém és valami furcsa érzést olvastam le arcáról.
- Alex!- guggolt le elém és kezeimet kezdte el simogatni.- A doki azt mondta, hogy be kell menned egy kis időre egy ellenőrző központba ahol segítenek neked.
- Hogy mi????? Ti most komolyan diliházba akartok zárni?
- Mi nem tudunk segíteni. Ott viszont meggyógyítanak.- taglalta tovább a marhaságait.
- A francokat! Nincs semmi bajom. Nem megyek sehova!- jelentettem ki mire két erős nagydarab ápoló lépett mellém és terített rám egy kényszer zubbonyt.
Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. És azt sem, hogy a szerelmem és a testvérem képes volt ezt tenni velem.
Próbáltam kiszabadulni a fehér textil erős szorításából de minden hiába való volt.
Megfogtak két oldalt és távolodni kezdtek velem. Justin és Alison sajnálkozó tekintettel bámultak rám de nem hatottak meg vele.
Elárultak!!!...

Remélem tetszett a rész és, hogy izgalmasnak találtátok! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy írja le a mit gondol erről a részről mert ez most nagyon fontos lenne nekem!

El jön értem!

24. rész.

Már mély álomban voltam, amikor újra megjelent előttem az az alak.
Egy sötét szobában álltam és mozdulni sem tudtam. Ő pedig csak közeledett felém. Már csak 2 lépés választotta el tőlem és ekkor megláttam arcát is. Megdöbbenve néztem rá mert ő az apám. Furcsa tekintete engem méregetett. Talán meg kellett volna nyugodnom, hogy csak ő az de nem tudtam csillapodni. Szemei baljósan figyeltek és arca veszélyesnek tűnt.
- Félsz tőlem?- kérdezte és mivel nem tudtam megszólalni csak kicsiket bólintottam.
- Akkor jó mert van okod rá.- gonosz és elvetemült mosoly ült ki arcára amivel csak még jobban megrémisztett. Nem tudtam mire vélni látogatását így hát hosszas hallgatás után rákérdeztem.
- Miért jöttél?- meglepte kérdésem de gyorsan reagált rá.
- Csak annyit mondhatok, hogy hamarosan eljövök érted.- nem akartam hinni füleimnek.
- Alex....Alex!- hallottam egy másik hangot. Egy megnyugtató hangot ami most idegesen csengett. Justin hangja volt. Körbe néztem de sehol nem láttam őt.
- Alex kelj fel.- kiabálta mire kinyitottam szemeimet és zihálva könnyel teli szemekkel ültem fel hirtelen.
- Jaj Justin!- borultam nyakába.
- Mi a baj?- kérdezte és eltolt magától, hogy szemembe nézhessen.
- Az apám...el fog jönni értem.- válaszoltam és torkomat még mindig a sírás fojtogatta.
- Csss.- húzott újra magához és hajamat kezdte el simogatni.- ez csak egy rossz álom volt.
Tudom, hogy igaza van de minden olyan valóságosnak tűnt. Justinhoz bújva próbáltam vissza aludni ugyanis még csak hajnali 2 volt de amint be csuktam szemeimet újra előjöttek előző álmom rémképei.
Nem bírtam aludni ezért kibújtam szerelmem öleléséből és a konyhába indultam egy pohár vízért. Miután ki töltöttem magamnak leültem és gondolkozóba estem. Mit értett az alatt, hogy eljön értem? És miért volt ilyen ellenséges? Míg élt mindig szeretettel gondoltam rá és boldogan éltünk.
Megittam poharam tartalmát és vissza mentem a szobába ahol Justin édesen szunyókált.

**

Reggel vagyis már hajnalban fent voltam. 6 órakor muszáj volt felkelnem pedig elég keveset aludtam az éjszaka. Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom és mikor megláttam magam a tükörbe elborzadtam a látványtól.
Sötét foltok tarkították arcomat szemem alatt és arcom látványosan nyúzott volt.
Felöltöztem és a nappaliba ültem ki laptopommal. Utána kellett néznem az álmomnak. Amíg nem tudom mi is van a háttérben nem leszek nyugodt.
Böngészve a természetfeletti oldalakat, egy igen érdekes cikkre bukkantam.
Azt írta, hogy halott rokonok ismerősök nem csak álmunkban jöhetnek el hozzánk. Ha meglátogatnak minket az valamilyen célból van. És még azt írta, hogy jobb az ilyen esetekkel egy szakemberhez fordulni.
Ledöbbenve olvastam minden sort és eszembe jutott a tegnap esti eset is.
Ha nem csak álmomban jöhet el, akkor valószínű, hogy őt láthattam az udvaron is. Belemélyedve a cikk további részébe két kezet éreztem meg vállamon. Eléggé megijedtem és gyorsan hátra fordulva megláttam, hogy csak Justin az álmos fejjel.
- Miért keltél fel?- kérdeztem tőle.
- Csak mert észre vettem, hogy nem vagy mellettem.- hajolt közelebb és egy csókot nyomott a számra.- és mit olvasol?- bökött fejével a képernyő felé.
- Semmit! Nem érdekes.- csaptam le erősen a laptopot. Nem akartam, hogy tudjon erről az egészről. Tudom, hogy szeret és, hogy mindenben támogat de ezt nem hiszem, hogy megértené.
- Biztos nem akarod elmondani?- kérdezte és gyanakvóan vonta fel szemöldökét.
- Tényleg semmiség. Nyugi!- erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ha te mondod. És mit szeretnél ma csinálni?- váltott témát.
- Nekem lenne egy kis dolgom de délután csinálhatunk valamit.
- Milyen dolgod van?- kérdezte és nem akartam neki elmondani de már hazudni sem szerettem volna.
- Csak egy kis elintézni való. Gyorsan megjárom.- hadartam el de láttam, hogy nyugtalanítja kijelentésem.
- Miért vagy ilyen titokzatos? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Az előbbi kérdésemre se kaptam konkrét választ és most is csak ködösítesz.- mondta kicsit mérgesen.
- Meg kell értened, hogy nem akarom el mondani. Ez csak az én dolgom. Nekem kell megoldanom.- válaszoltam neki és láthatóan rosszul esett mondandóm neki.
Nem válaszolt csak elviharzott mellőlem és vissza ment az emeletre.
Fájt, hogy megbántottam de most kisebb gondom is nagyobb ennél. Jobb neki ha nem tud semmiről.
Kerestem az a neten egy látót és gyorsan papírt és tollat ragadva leírtam a címet és a telefon számot.
Már 9 óra volt így Alison is megjelent Justin tegnap esti művével az arcán amin akaratlanul is elnevettem magam. Mérgesen nézett rám ezért abba hagytam.
- Jó reggelt.- köszönt és arcát kezdte el törölgetni egy vizes törölközővel.
- Neked is.- vettem fel kabátomat és cipőmet, majd indultam a látóhoz de Alison megállított az ajtóban.
- Hova mész ilyen korán?- nézett rám értetlenül.
- Csak van egy kis dolgom. Nem soká jövök.- válaszát meg nem várva csaptam be magam mögött az ajtót és fogtam magamnak egy taxit.

* Justin szemszöge

Miután vissza mentem az emeletre már nem bírtam vissza aludni. Kattogott az agyam, hogy mi lehet az amit Alex el titkol előlem.
Nem értettem egyáltalán miért is titkolózik előttem mivel velem bármit megbeszélhet. Hacsak nem egy másik pasi van a dologban. De miért csalna? Hisz én úgy látom szeret. Vagy mégsem? Már én sem tudom de ki kell derítenem.
Gyorsan leszaladtam a földszintre de csak Alison találtam ott, aki nem mellesleg szúrós tekintettel nézett rám.
Gondoltam miért " haragszik " de most nem igazán izgatott.
- Szia Alex merre van?- kérdeztem tőle és sürgetően néztem rá.
- Épp az előbb ment el mert azt mondta van valami dolga.
- Nem mondta, hogy mi?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Bocsi de nem!- mondta és a konyha felé indult.
Most már tényleg eléggé aggódtam mert ha már a testvérének se mondd semmit akkor vagy tényleg megcsal vagy pedig nagy baj lehet....

Az árnyék!

Sziasztok!

Ez a rész egy kicsit más lett! Eddig igyekeztem mindig az előző részhez hozzákapcsolni az aktuálisat. De most ez változik.
Valamint azt is szerettem volna bejelenteni, hogy hamarosan vége a blognak. Most nem térnék ki a kevés komira és a látogatók csökkenésére mert nem csak ez miatt lesz vége.
Túl nyomó részben ez az oka de az is, hogy nem tudok új dolgot írni. Szóval körülbelül még 2-3 esetleg 4 részbe bele sűrítem a gondolataimat aztán vége. De addig is jó olvasást kívánok mindenkinek és kérek mindenkit, hogy írja le véleményét nekem:))

* 3 hónappal később

Minden rendben ment körülöttem. Az életem kezdett egyenesbe jönni. Van egy helyes és szerető barátom, újra érzem, hogy van családom és az anyagiakkal sincs problémám mivel egy elég jó munkát találtam magamnak.
De nem kellett sokat várom az újabb csapásra. Pár hete kezdődtek a gondok.

* 1,5 hónappal ezelőtt

- Justin, Alison kész a kaja!- kiabáltam be nekik a szobába és mint két óvodás lökdösődve és nevetve léptek be hozzám.
Nagyon örültem, hogy ilyen jól ki jön a számomra két legfontosabb személy. Jó volt nézni ahogy ökörködnek. Sokszor mosolyt tudtak csalni arcomra dilis viselkedésükkel.
Olyanok voltunk mint egy kis család csak rossz felosztásban ugyanis úgy éreztem magam mintha két kisgyerek anyukája lennék.
Csendben zajlott a vacsora és miután mindhárman megettünk mindent elvonultam mosogatni.
Mosogatás közben gondolataim halmazába temetkeztem és üres tekintettel bámultam ki az udvarra néző ablakon.
Már sötét volt és mivel elég csípős volt az idő, a köd is leszállt helyenként. Meg kell hagyni ijesztő helynek látszott az egyébként roppant barátságok kis virágos kert.
Nézelődésem során azonban nem várt dolgon akadt meg a szemem. A két hatalmas tölgyfa között egy emberi árnyat láttam elsuhanni majd amikor észre vett megállt a fák mellett és bámulni kezdett.
Alakját nehéz volt kivenni a köd miatt és személyére se tudtam rájönni. Lábaim földbe gyökereztek mivel még mindig farkasszemet néztem az idegennel.
Szólni akartam Justinnak de egy hang sem jött ki a torkomon.
Nem tudom honnan jött bennem a feltevés de szinte biztosan állíthatom, hogy láttam már valahol ezt az embert.
Miközben próbáltam kitalálni ki is áll velem szemben két meleg kezet éreztem meg derekam körül de a körülmények miatt eléggé megijedtem.
- Nem is örülsz nekem?- kérdezte Justin kiskutya szemekkel.
- Ja de..de.- mondtam kicsit dadogva és még mindig azt találgattam ki lehetett az illető.
- Valami gond van?- fordított maga felé és csípőmet kezdte el simogatni közben pedig aggodalmas tekintettel vizslatott.
Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az előbbi dolgot mert lehet, hogy rosszul láttam akkor viszont kár őt ezzel nyugtalanítanom.
- Nincs semmi! Jól vagyok!- döntöttem ez mellett a válasz mellett és még egy gyenge mosolyt is társítottam kijelentésemhez.
Úgy láttam elhitte mert ő is el mosolyodott és könnyű mégis annál érzékibb csókot lehelt ajkaimra.
Csókja olyan édes volt, hogy a legnagyobb problémákat- ha rövid időre is- de eltudta velem feledtetni.
Úgy határoztam, hogy biztos csak halucináltam a fáradtság miatt mivel már pár napja elég keveset alszok.
Befejezve a mosogatást összehajtottam a rongyot és még egy utolsó pillantást vetettem az ablak felé, hogy biztos legyek, nincs ott senki. Nyugtázva, hogy ez így van én is társultam a többiekhez és beültem közéjük TV-t nézni.
Sokat nevettem és már nem is gondoltam a rossz dolgokra.
Körülbelül egy órával később arra lettünk figyelmesek, hogy Alisont elnyomta mellettünk az álom.
Justin felé fordulva egy ördögi mosolyt vettem észre arcán. Már egy ideje megy köztük ez a szúrjunk ki a másikkal dolog. Hol Alison vicceli meg Justint, hol pedig fordítva megy a művelet.
Most Szerelmemen volt a sor ezért már szaladt is a fürdő felé majd egy egész tubus fogkrémmel és borotva habbal tért vissza.
Mind a kettőt Alison tenyerébe fújta majd óvatosan piszkálni kezdte orrát mire Ő tenyere minden tartalmát szét kente arcán. Ismét meg mutatkozott Justin gyerek énje de én pont ezt szerettem benne. Ha kellett, halálosan komoly volt de a tréfát se vetette meg.
Az alvó Alison mellett állva alig bírtuk ki nevetés nélkül ezért fel szaladtunk az emeletre és eddig magunkba tartott nevetésünket szabadjára engedtük.
10 perc röhögés után hasunkat fogva dőltünk be együtt az ágyba. Nem sokkal később szemeim lecsukódtak és hagytam, hogy engem is magával ragadjon az álmok világa.

Várom a véleményeteket a résszel kapcsolatban:))

Egy újabb félreértés!

22. rész.

Az udvar telis-tele volt ismeretlen emberekkel akik észrevételem szerint nagyon jól érezték magukat.
Arcomra enyhe meglepettség ült ki, mégpedig azért mert nem számítottam ennyi emberre. Mikor Justin feldobta az ötletet arra gondoltam, hogy csak Pattie, Kenny, a gyerekek és mi hárman leszünk.
Ehelyett zsúfolva volt az udvar és néhol felfedeztem egy-két ismerős arcot, akiket bár személyesen nem de Tv-ben már láttam.
Rászorítottam Justin kezére, aki ezt észre véve felém fordult.
- Mi a baj?- kérdezte és halványan elmosolyodott.
- Nem mondtad, hogy ilyen sokan leszünk.- hajoltam közelebb hozzá és fülébe súgtam bár ez felesleges volt mivel a hangfalakból olyan hangosan szólt a zene, hogy alig hallottam még a gondolataimat is.
- Gyere bemutatlak pár embernek!- kezdett el húzni de én még megálltam egy percre.
Oldalra fordultam, hogy szóljak Alisonnak, hogy mi elvegyülünk de addigra már nem volt ott mellettem.
Fogalmam sem volt, hogy hova tűnhetett de nem aggódtam mivel valószínű, hogy már bulizik valahol a tömegben.
Eközben már csak arra lettem figyelmes, hogy egy magas, bőrkabátos ember mögött állunk aki hátat fordítva nekünk beszélget.
- Szia haver!- köszönt neki Justin, mire az idegen megfordult és így már nem is volt idegen. Usher volt az.
- Szeva kölyök!- pacsizott le Justinnal majd felém emelte tekintetét.- és benned kit tisztelhetek?- mosolyogva nyújtotta kezét bemutatkozás céljából.
- Alex vagyok. Justin barátnője.- mosolyogtam rá és kezet ráztam vele.
Még beszélgettünk pár szót majd elköszöntünk mert Justin rángatott tovább a következő haverjának bemutatni.
Legalább 15 percig mást sem csináltam csak mosolyogva a nevemet hajtogattam mindenkinek.
Mikor már eléggé meguntam ezt az elfoglaltságot és szomjasnak is éreztem magam Justinnal együtt elindultunk a bárhoz.
Én ásványvizet kértem magamnak ő pedig egy üveg sört. Míg kortyolgattuk italunkat leültünk az időközben meggyújtott tűz mellé mivel ott elég romantikus volt a hangulat.
Justinhoz bújtam szorosan aki átölelve simogattam a hátamat. Szememmel a tömeget pásztáztam és egyszer megakadt a szemem Alisonon aki épp egy külsőre elég helyes sráccal smárolt a falnak támaszkodva.
Elnevettem magam és Justint kicsit oldalba böktem felhívva a figyelmét a történésekre.
- Látom tesód is bele lendült a bulizásba.- mondta és egyszerre nevettünk fel kijelentésén.
- Nem akarjuk követni a példájukat?- néztem rá kacéran és nem kérette magát sokáig. Ajkai pár másodpercen belül rá találtak enyémre. Gyengéden és lassan csókolóztunk, kiélvezve annak minden percét.
Pár perccel később azonban félbe kellett szakítanunk csókunkat, ugyanis hangos kiabálásra észleltünk fel.
A zene elcsendesült, a hangulat azonnal megfagyott, az emberek pedig megdermedve álltak. Ahogy csend lett, rájöttem ki is a hang gazdája. Pattie.
- Miért kiabál anyud?- néztem Justinra aki felállt a padra, hátha át lát a tömegen és fel tudja mérni mégis mi az oka Pattie kiakadásának. Vissza ülve mellém tarkóját vakarva nézett rám.
- Basszus! Elfelejtettem anyának említeni azt az apró tényt, hogy felbukkant az IKER tesód.- mondta kihangsúlyozva az iker szót.
Felálltunk és a tömegen átfurakodva próbáltunk oda jutni az érintettekhez.
Justin hamarabb oda ért de én is csak pár másodperccel később jutottam ki.
Azonban mikor oda értem sikeresen végig nézhettem ahogy Pattie egy hatalmas pofont sóz le Alisonnak.
Mindenki elhűlve nézte végig a jelenetet velem együtt. Justin elég gyorsan kapcsolt majd oda futott Alisonhoz, felsegítette ezután pedig behúzta anyját a nappaliba.
 - Jól vagy?- szaladtam oda testvéremhez aki arcát simogatta.
- Igen jól de azért most már igazán elmondhatnátok az igazat mindenkinek mert több kavarodást nem szeretnék.- mondta és továbbra is szemlesütve állt arcát fogva.
- Oké! Akkor gyere most velem.- megfogtam karját és húzni kezdtem a ház felé de még megálltam az ajtóban álló Kenny mellett.
- Csinálj légyszi valamit az emberekkel. Nem akarom, hogy azt hallgassák mi történik oda bent.
Csak bólintott és újra elindultam. Amint beértünk megláttuk, hogy Justin erős gesztusokkal magyarázza anyjának a dolgokat aki képtelen elhinni, hogy igenis ez az igazság.
Nem haboztam tovább ezért beléptem Alisonnal az oldalamon, mire mind ketten ránk kapták tekintetüket. Justin arcán a megkönnyebbülés jeleit vettem észre, Pattién viszont a teljes ledöbbenés volt látható.
Szeme köztem és Alison közt cikázott és szája mind végig tátva volt.
- Figyelj Pattie.- léptem előre és Justin mellé álltam.- tudom, hogy ez most elég zavaros a számodra de ő az ikertesóm és én is még csak egy hete tudok erről az egészről.- magyaráztam neki amire ő csak bólogatott.
Pár perc gondolkodás után Alison felé fordult aki a szituáció miatt eléggé meg volt szeppenve.
- Nagyon sajnálom de amint megláttalak azzal a fiúval egyből az futott át fejemben, hogy Alex megcsalja Justint.- itt ránk nézett. Mi épp ölelkezve álltunk és hallgattuk Pattiet.- de amint látom, felesleges ilyen miatt aggódnom.- mondta és mosolyogva nézett rajtunk végig.
- Nem haragszom! Tudom, hogy milyen félreérthető volt az egész.- mondta Alison és megölelte Pattiet aki ezt örömmel viszonozta.
- Na most, hogy mindent tisztáztunk, talán folytassuk a bulit.- szólalt meg Justin is és együtt léptünk ki újra az udvarra.
- Justin?- húztam közelebb magamhoz.
- Igen?- nézett rám és várta mit szeretnék.
- Talán jobb lenne ha itt mindenki tudna arról mi is az igazság mivel nem hiányzik még egy félreértés!- vázoltam neki ötletemet.
Válasz helyett elfutott mellőlem és a színpadra sietett ahol kezébe véve a mikrofont, tájékoztatta a többieket is a kialakult helyzetről. Ezután vissza szaladt hozzám és forró csókot lehelt ajkaimra.
Most már úgy éreztem minden rendben van és talán egy időre meg szabadultam minden problémától!...

1. Díj!!:)

Köszönöm szépen a díjat: http://osszezarva.blogspot.hu/p/dijak.html

Szabályok!

1. Írj 10 dolgot magadról.

2. Válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 10 kérdést.

4. Küld tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:

1. Imádok blogot írni.

2. Kedvenc évszakom a nyár.

3. Társasági lény vagyok.

4. Minden hülyeségben benne vagyok.

5. Sokat netezek.

6. Szeretek görkorcsolyázni.

7. Sokszor csalódtam már.

8. Nem szeretek olvasni csak blogokat.

9. Imádok aludni.

10. Szoktam mesét nézni.

Válasz a 10 kérdésre:

1. Hány blogod van?

- 2 de az egyiket épp szüneteltetem.

2. Ki a kedvenc bloggered?

- Reginaa Pál! Imádom ahogy ír!:)

3. Olvasod a blogom?

- Még nem kezdtem el mert elég sok dolgom van de amint lesz egy kis időm biztos el fogom olvasni.

4. Van háziállatod?

- Jelenleg nincs.

5. Mi a kedvenc időtöltésed?

- Amióta van blogom az írás. De még nagyon szeretek zenét hallgatni.

6. Mióta van blogod?

- Kb 2 hónapja.

7. Mi a kedvenc számod?

- Justin Bieber: All around the world.

8. Ki a kedvenc énekesed?

- Szerintem egyértelmű!:))

9. Mit gondolsz a saját blogodról/blogjaidról?

- Azt, hogy még van hova fejlődnöm.

10. Ha unatkozol mit csinálsz?

- Tv-t nézek, zenét hallgatok vagy írom a blogomat.

Kérdéseim:

1. Olvasod a blogom? És ha igen tetszik?

2. Mi a kedvenc számod Justintól?

3. Mióta vagy Belieber?

4. Mi a kedvenc sorozatod?

5. Melyik a kedvenc évszakod?

6. Kutya vagy macska?

7. Mi a hobbi?

8. Fiúkkal vagy lányokkal barátkozol inkább?

9. Ki a kedvenced a hazai hírességek közül?

10. Mit gondolsz a boybelieberekről?

Akiknek küldöm:

http://alexandaustinstory.blogspot.hu/

http://fleuralacerise.blogspot.hu/

http://szellemlany.blogspot.hu/

Több nem jut eszembe!

Újra együtt!

21. rész.

Sziasztok!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! El sem hiszitek mennyit jelent ez nekem!
Őszintén már kezdtem azon gondolkozni, hogy abba hagyom a blogot mert nem sok értelmét láttam a folytatásnak! De ezzel az 5 komival annyira fel dobtatok, hogy mégis folytatom. De ha megint úgy látom, hogy nincsenek vagy komik vagy kevés van, nem folytatom.
Még egyszer köszönöm és remélem a későbbiekben is számíthatok rátok!
Jó olvasást mindenkinek!:))

* Justin szemszöge

Mikor felébredtem és szembe találtam magam a két lánnyal hátrább csúsztam a meglepődöttségtől és mert nem tudtam mire véljem ezt az egészet. Bár nem láttam magam mégis elég ijedt fejet vághattam ugyanis mind a ketten mosolyogtak rajtam.
- Valaki elmondaná mi ez az egész?- kérdeztem tőlük.
- Szia az én nevem Alison!- nyújtotta kezét egyikük.- és Alex ikertestvére vagyok!- mutatkozott be teljesen lesokkolt az előző mondata mivel én úgy tudtam, Alexnek már nincs élő rokona.
- De nem azt mondtad, hogy nincs senkid?- néztem rá furán és kérdőn.
- Eddig én sem tudtam arról, hogy van egy testvérem míg fel nem keresett Alison. És, ha már itt tartunk ezt is neked köszönhetem!- lépett hozzám közelebb és letérdelt mellém majd a következő pillanatban megéreztem édes ajkait enyémen.
Miután el vált tőlem szemeimet fürkészte és gyönyörű mosolyával is megajándékozott. Felbecsülhetetlen pillanat volt.
Úgy éreztem mintha meg sem történt volna ez az 1 hét nélküle. Mindent ugyan onnan folytattunk ahol abba hagytuk. Felébredve álmodozásomból és szerelmem bámulásából előző kijelentésére tértem vissza.
Ezt, hogy érted, hogy nekem köszönheted?- valóban nem értettem semmit amin ismét csak elmosolyodott Alex.
- Alison az újságban látott meg amint épp veled sétáltam. Ha az az újság és Te nincs, akkor még mindig nem tudnánk egymásról.
Én is eresztettem egy mosolyt arcomra rá néztem az előttünk álló Alisonra.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Én Justin Bieber vagyok.- álltam fel és nyújtottam felé kezem bemutatkozás céljából.
- Tudom ki vagy!- nevetett fel de azért el fogadta a kezem.- és azt hiszem ennél belsőségesebben is ismerjük már egymást bár az véletlen volt.- nevetett tovább én pedig fülig pirultam. Szégyelltem magam amiért nem vettem észre a különbséget, bár nem is nagyon kerestem mivel erre nem igazán számítottam.
Rövid csevejünk után hátra fordultam Életem értelméhez és karjaimba zártam.
- Akkor én most megyek!- szólalt meg Alison és már ott sem volt.
- Annyira hiányoztál! Soha többé nem engedlek el!- jelentettem ki és még erősebben szorítottam magamhoz.
- Akkor miért nem kerestél?- nézett fel rám.
- Mert el kellett utaznom és zsúfolt volt ez az egy hét. De amint haza értem máris hozzád vezetett első utam.
- Szeretlek!- sóhajtotta és nem is kellett többet mondania. Ebben az egy szóban minden benne volt.
- Én is szeretlek!- súgtam fülébe és éreztem, hogy elmosolyodik.
Így állhattunk pá percig. Hirtelen ötletem támadt és úgy gondoltam ezt gyorsan meg osztom Alexel is.
- Mit szólnál hozzá, ha ma eljönnétek hozzánk és csinálnánk egy kerti partit?- dobtam fel az ötletet mire Alex kibújt mellkasomból és ismét szemeimet kereste, majd mikor megtalálta őket mosolyogva bólogatott.
Nyugtáztam magamban, hogy tetszik neki az ötlet.
- Akkor én most megyek és intézkedek, ti pedig készülődjetek mert 2 óra múlva jövök értetek!- mondtam és hosszú és gyengéd csókot leheltem ajkaira amit ő is viszonzott.
Ezután elindultam, hogy anyának is elmondjam tervem.

* Alex szemszöge

Mérhetetlenül boldog vagyok. Legszívesebben most táncolnék,énekelnék és szét kürtölném mindenkinek, hogy szerelmes vagyok.
Most már teljes az örömöm. Itt van velem a testvérem és vissza kaptam a barátomat is aki a jelek szerint még mindig szeret.
Fel eszmélve Justin csókjának mámorából gyorsan felszaladtam Alison szobájába és kopogás nélkül rontottam be.
- Készülj! Megyünk bulizni!- csak ennyit mondtam mire felpattant ágyáról közben pedig kérdőn nézett rám.
- Mégis hova?
- Justinékhoz megyünk 2 óra múlva.- mondandóm közben pedig szekrényéhez léptem és dobálni kezdtem ruháit rá.
Nem válaszolt csak hangosan nevetni kezdett heves izgatottságomon. Mikor megfordultam én is elnevettem magam mivel kezei tele voltak ruhákkal és alig látszott ki tőlük.
Segítettem neki kiválasztani a megfelelőt ahogy ő is nekem ezután pedig külön folytattunk a készülődést.

**

Hajamon végeztem az utolsó simításokat amikor hangos kopogásra lettem figyelmes.
Mivel tudtam, hogy Justin az leszaladtam a lépcsőn és mielőtt még kinyitottam volna az ajtót végig simítottam ruhámon ezután beengedtem Justint.
- Szia!- köszöntem neki és szájára tapadtam. Még magamon is elvoltam csodálkozva mert soha nem voltam még ennyire feldobva. Úgy viselkedtem mint egy 5 éves kis lány. Ugrándoztam állandó jelleggel vigyorogtam.
- Neked is szia!- köszönt Justin is miután el váltunk egymás szájától.- gyönyörű vagy! De ugye te vagy az?- kérdezte komoly arccal mire hangosan elnevettem magam.
- Igen én vagyok az.- mondtam ekkor pedig meghallottam Alison lépteit amint épp jött le a lépcsőn.
Most kivételesen könnyű volt eldönteni melyikőnk melyik mivel az én hajam egyenes volt, övé pedig göndör loknikat tartalmazott.
- Szia Justin!- köszönt majd óvatosan lépegetett ugyanis akkora sarkai voltak cipőjének, hogy csoda volt, hogy lépni tudott.
Rajtam is magassarkú volt de valamivel szolidabb. Felkaptuk táskáinkat és elindultunk.
Justin igazi úriemberként mindkettőnk előtt ajtót nyitott majd ő is beült a volán mögé. Egész úton nevettünk és hülyéskedtünk ami nem tartott sokáig, merthogy autóval rövid idő alatt oda lehetett érni.
Mikor bekanyarodtunk a feljáróra és kiszálltunk, már hangos nevetés szűrődött ki a hátsó udvarból.
Elindultunk befelé és meglepődtem, mikor ki értünk az udvarra...

Bocsáss meg!

20. rész.

* 1 héttel később

Alison már egy hete velem lakik és nagyon jól meg vagyunk. Viszont Justinról azóta nem hallottam semmit.
Nem keresett meg és ezek szerint nem is fog. Reménykedésem hiába való volt azzal kapcsolatban, hogy meg jön a józan esze. De talán nem is voltam neki olyan fontos.
Bár voltam azóta dolgozni mégsem találkoztam vele egyszer sem és valószínűleg nem avatta be anyját a vitánkba mivel nem kérdezett tőlem semmit.
Talán kerül? Nem tudom.
Alison és én éppen a konyhában tevékenykedünk kisebb-nagyobb sikerrel ugyanis Alison nem tud főzni.
Furcsa, hogy kívülről teljesen olyan mint én de belsőleg más. Ő mindig életvidám és boldog míg engem a problémák és azoknak megoldásai foglalnak le.
Mikor kész lettünk a nem éppen tökéletes ebéddel leültünk és neki láttunk, közben pedig beszélgettünk.
1 óra evés után befejeztük és gyorsan elmosogattam.
- Én elmegyek egy kicsit sétálni.- szóltam az ajtóból majd kiléptem.
Esett az eső de engem most nem érdekelt. Megnyugtató volt számomra ahogy ernyőmre csöpög az eső és nyugalmamat senki nem zavarta mivel nem igen voltak emberek az utcán.
Körülbelül 1 órás sétálás után megpillantottam Justinék házát. Teljesen véletlen keveredtem ide. Talán a sors újra közbe szólt és az lenne a helyes ha bemennék? NEM!
Túl sokszor hagytam a sorsra magam. Ebből elég! Most már nekem kell irányítanom a saját életemet.
Dacolva a véletlennel, elsétáltam a ház előtt és most már haza indultam.
Kételkedtem abban, hogy helyesen tettem-e de mivel nem én hibáztam nem tartottam igazságosnak, hogy én kérjek bocsánatot.
Pedig olyan jó lenne újra karjai közt lenni. Újra érezni csókját. Hallani nevetését. Nagyot sóhajtottam és folytattam a sétát.

* Justin szemszöge

Ahogy kijöttem a kórházból beszéltem Scooterrel aki elmondta nekem, hogy Lil tényleg drogot adott nekem és nem véletlenül. Újabban ő a sztárok dílere és azt akarta, hogy én is szokjak rá.
Mikor ezt megtudtam, első gondolatom Alex volt. Igaza volt és megvédett én mégis hátat fordítottam neki.
Abban a pillanatban szerettem volna beszélni amint kiderült minden de már a repülőn ültem útban Argentínába mivel ott lesz koncertem.
Egész héten bántott az Alexel való viselkedésem de annyira sűrű volt a program, hogy még telefonálni sem tudtam neki. De amint haza érek fel fogom keresni.

**

Otthon édes otthon!
Újra itthon! A kocsiból kiszállva szaladtam anyához és tesóimhoz mert bár 1 hét nem sok de nagyon hiányoztak.
- Sziasztok!- köszöntem be mire a picik kiszaladtak a nappaliból és rám ugrottam aminek egy hatalmas borulás lett az eredménye. Csak jót nevettem rajta és megöleltem őket.
- Szia kicsim!- jött oda anya is és megölelt.
Jó itthon de nekem most van egy feladatom úgyhogy nem sokáig élvezve a családi együtt létet, újra megöleltem mindenkit és kocsimba pattantam.
Egész úton liftezett a gyomrom idegességem miatt. Féltem, hogy talán annyira megbántottam, hogy nem fog megbocsájtani.
Amint háza elé értem leállítottam a motort de még nem mentem be. Fejemben össze szedtem mondani valómat és próbáltam legyűrni félelmemet.
Pár perccel később sikerült rászánnom magam a kiszállásra. Az ajtó előtt még vacilláltam de kezeim tudták, hogy szívem mit akar ezért önkéntelenül bekopogtam.
Amint az ajtó kinyílt esélyt nem adva Alexnak a tiltakozásra belekezdtem bocsánat kérésembe.
- Tudom, hogy hibás vagyok és, hogy csak jót akartál nekem. Neked kellett volna hinnem de hülye voltam.
Nagyon szeretlek és minden vágyam, hogy újra velem legyél. Remélem tudod, hogy minden szó őszinte és megbocsájtasz.- hadartam el neki gyorsan és a végén közelebb léptem majd megcsókoltam.
Bár most valami más volt csókunk közben nem foglalkoztam vele hisz erre vártam egy hete.
Mikor elváltam ajkaitól szipogást hallottam a hátam mögül és mikor hátra néztem azt hittem szemeim kápráznak. Alex állt mögöttem kisírt szemekkel.
Fejem a két egyforma lány között cikázott majd azt hiszem elájulhattam ugyanis ezek után semmire nem emlékszem.

* Alex szemszöge

Mikor haza értem megláttam Justin kocsiját házunk előtt és lábaimat gyorsabban szedve siettem mivel reméltem, hogy békülés céljából jött. Ám amikor a bejárathoz értem megláttam, hogy épp Alisonnal smárol.
Szemeimet ellepték hatalmas könnycseppjeim. Csak álltam és néztem rájuk.
Majd mikor elváltak egymástól jelezve, hogy itt vagyok. szipogni kezdtem mire Justin megfordult és arcára a teljes döbbenet ült ki.
Feje köztem és testvérem közt ingázott majd egyszer csak összeesett.
- Gyorsan segíts vigyük be!- szólalt meg Alison.
Behúztuk a nappaliba.
- Mégis mi volt ez az előbb?- kérdeztem nem éppen nyugodt hangnembe Alisont.
- A csók? Azt neked szánta de valljuk be őszintén nehéz minket meg különböztetni.- nevette el magát majd folytatta.- azonban mielőtt megcsókolt elmondta, hogy mindenben neked volt igazad és, hogy hülye volt. Ő szeret téged!- jelentette ki és csak csodálkozva néztem rá.
Alison magyarázata után már logikusabbnak tűnt az iménti dolog. Valóban nehéz minket megkülönböztetni.
Megkönnyebbülve mosolyogtam tesómra majd megöleltem.
Ölelkezésünket Justin ébredése szakította félbe....

Remélem tetszett az rész és kapok pár véleményt!!

Tartalom!

Sziasztok!

Kaptam egy olyan tippet, hogy írjam le az eddigi részek tartalmát tömören és röviden azoknak, akik még csak most kezdtek bele a blogom olvasásába de nem szeretnék az összes részt elolvasni.
Szóval akkor leírom nektek az eddig történteket:

Alex egy nem igazán jó módú lány, mondhatni szegény. Anyját és apját valamint a nagymamáját még gyerek korában elvesztette ezért árvaházba került. Mikor onnan kikerült vissza költözött mamája házába.
Egy kávézóban dolgozott iskola mellett, hogy el tudja magát tartani de onnan kirúgták mivel felpofozta Justint. ( akkor még nem ismerték egymást. )
Ezután új munka után nézett és talált is. Egy takarítói állást történetesen Justinéknál.
Bár eleinte nem kedvelték egymást később kialakult köztük a kölcsönös vonzalom. Kapcsolatuk azóta is tart de kisebb-nagyobb buktatókkal.
Alex azt hitte nincs már élő rokona ekkor betoppant az ikertestvére Alison.

Bár tömören ennyi lenne de azért érdemes elolvasni az egészet.
Kinek mennyire jött be a rövid tartalom?
Ha kapok pár megjegyzést azonnal el kezdem írni a következő részt:))

Alison!

19. rész.

Elképedve néztem mivel pontosan úgy nézett ki mint én.
A haja, az arca...egyszóval mindene. De, hogy lehetséges ez? És miért van itt? Amíg gondolkoztam ébredezni kezdett én pedig még mindig csak bámultam.
Mikor kinyitotta szemeit kirázott a hideg. Teljesen lesokkolt, hogy egyformák vagyunk.
- Te ki vagy?- kérdeztem tőle remegő hangon amikor láttam, hogy felült és fejét kezdi el simogatni ahol az ütés érte.
- Az én nevem Alison és a testvéred vagyok!- jelentette ki majd felállt és közelebb jött hozzám de én hátrálni kezdtem.
Annyira hihetetlennek tűnt amit mondott. Anya és Apa sosem mesélték, hogy van egy testvérem. Ráadásul egy ikertestvérem ahogy elnézem.
- Az nem lehet! Nekem nincs testvérem! Nekem már nincs élő rokonom.- hevesen ingattam fejem.
- Már pedig ahogy láthatod olyanok vagyunk mint 2 tojás. És ha hajlandó vagy meghallgatni elmondom neked mi is történt.- gondolkoztam pár percig de mivel kíváncsi voltam, így bele mentem.
Leültünk az asztalhoz és hallgatni kezdtem történetét, azaz történetünket.
- Szóval amikor megszülettünk, Anya és Apa nem tudott volna felnevelni 2 gyereket így engem örökbe adtak és te maradtál velük. Bár kilógtam a családomból soha nem gondolkoztam azon, hogy talán örökbe fogadott gyerek vagyok. A 18. születésnapomon elmondták az igazságot amin hidd el én is eléggé meglepődtem. Rólad is meséltek és akkor megfogadtam, hogy megtalállak. 1 éven keresztül hiába kerestelek. De amikor pár hete megláttalak az újságban Justin Bieber oldalán újra reménykedtem, hogy megtalállak. Kiderítettem, hogy hol laksz és ide jöttem.- mondta hol mosolyogva, hol pedig komolyan.
Hogy őszinte legyek kicsit olyan volt, mintha egy tükörrel beszélgetnék. Nehezen de beszélni kezdtem.
- Ez durva!- nyögtem ki majd próbáltam egy értelmes mondatot is kipréselni magamból.- de miért pont az éjszaka közepén?- kérdeztem mire elmosolyodott.
- Autóval indultam el és már tegnap délután itt lehettem volna ha nincs ez a nagy vihar. De ez most így alakult.- fogta meg újra a homlokán lévő puklit.
- Jaj ne haragudj, hogy leütöttelek de megijedtem.- magyarázkodtam és a konyhába indultam, hogy hozzak Alisonnak jeget.
- Semmi gond! Megértem.- kiabálta utánam a konyhába.
Miután rátette homlokára a kendőbe tekert jeget, bementünk a nappaliba és kerestem neki egy száraz ruhát, ugyanis mindene teljesen elázott.
Ezután leültem mellé és elmeséltem neki, hogy mi is történt ez alatt a 19 év alatt amióta nem láttuk egymást. Elmondtam neki, hogy már se anya, se apa, se a nagyi nem él. Szomorúan hallgatott végig majd beszédre nyitotta száját.
- Tudod, borzasztó érzés, hogy nem ismerhettem az igazi szüleimet.- mondta és lehajtotta a fejét.- bár gazdag családhoz kerültem és mindent megkaptam amire csak vágytam mégis arra vágytam amióta megtudtam az igazságot, hogy az igazi családommal lehessek.- ezután a mondata után elcsuklott hangja és láttam, hogy a fehér kőre egyre sűrűbben hullanak könnycseppjei.
Nagyon megsajnáltam. Igaz, hogy az én életem szegényes és keserű volt, de mégis a szüleimmel lehettem ameddig éltek. Átöleltem éreztem, hogy jól esik neki, ahogy nekem is.
Elsőre nehéz volt felfogni, hogy van egy testvérem és talán még most sem tudatosult bennem teljesen, de rettentően felemelő érzés, hogy bármi történjen is, most már nem leszek egyedül.
Még nagyon sokat beszélgettünk. Mikor azonban megláttam az ablakon beszűrődő nap sugarait elnyomott az álom, ahogy Alisont is.

***

Mikor felébredtem elég nyúzottan éreztem magam. Rá kaptam tekintetem a falon lógó régi órára és rájöttem, hogy végig aludtuk az egész délelőttöt így az iskolát is de, hogy őszinte legyek most nem igazán bántam.
Utánam nem sokkal később Alison is ébredezni kezdett az ő szemei alatt is kisebb karikák bújtak meg. Még most is egy kicsit hátborzongató volt a hasonlóság de lassan hozzászoktak szemeim.
Készítettem mind a kettőnknek egy kávét és leültünk az ebédlőasztalhoz.
- És akkor most te Justin Bieberrel jársz?- kérdezte megtörve ezzel a csendet.
Most, hogy így megemlítette nevét, gyomromba erős fájdalom hasított. Az esti események teljesen elfeledtették őt velem.
- Csak jártam.- mondtam bánatosan és belekortyoltam kávémba.
- De hogy-hogy?- kíváncsian nézett rám Alison.
Elmeséltem neki mindent. Titkon reménykedtem abban, hogy talán észhez tér és rájön ki is áll mellette igazából de még magamnak sem mertem nagyon bevallani, hogy ez bekövetkezhet.
Ezután, hogy tereljem a témát elkezdtem kérdezgetni testvéremet eddigi életéről aki lelkesen mesélt el minden részletet. Jókat nevettünk történetein és ismét sikerült egy rövid időre kivernem fejemből életem szerelmét.

Éjszakai látogató!

18. rész.

Tudom, hogy rövidebb lett mint szokott lenni de most itt kellett abba hagynom! Bocsi!:)
Azért remélem tetszik és kapok megint komikat! ( 5 )
Jó olvasást kívánok!

Ahogy eltelt az 1 óra Pattievel egyszerre mentünk be szerelmemhez.
Mikor beléptünk még elég sápadt és kómás volt. Leültünk egy-egy székre és Pattie azonnal bombázni kezdte kérdéseivel.
- Hogy érzed magad? Fáj valamid? Hozzak valamit?- hadarta el gyorsan Pattie és közben Jus arcát simogatta.
- Jól vagyok. Bár még egy kicsit zavaros minden azért meg maradok!- egy halvány mosoly húzódott ajkára.
Láttam Pattien, hogy elhiszi és kicsit megkönnyebbül velem együtt. Pár másodperc múlva megcsörrent a telefonja. Elvonult a szoba egyik végébe beszélni és mikor vissza jött elmondta mi is volt a téma.
- Sajnálom de most el kell mennem mert Scooter most telefonált, hogy beszélni akar velem. De még később benézek!- mondta és adott justin arcára egy puszit.
Miután el ment közelebb húztam magam Justinhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Tudod, nagyon megijedtem. Belehaltam volna ha elvesztelek a haverod hülyesége miatt.- mondtam és megfogtam kezét.
- Milyen haver? És mi történt?- nézett rám értetlenül.
- Semmire nem emlékszel?
- Hát nem sok mindenre.- mondta és tarkóját vakarta.
- A kedves haverod Lil eljött hozzánk és bedrogozott. Azt mondta neked, hogy fájdalom csillapító te pedig be is vetted. Mikor láttam milyen rosszul vagy egy hatalmas pofon kíséretében elzavartam és amikor vissza mentem hozzád már eszméletlen voltál. Behozattunk és kimosták a gyomrodat. De nem kell aggódnod most már nem fog neked ártani ez az idióta ugyanis anyud feljelentette és valószínű, hogy hamarosan el is kapják.- büszkén húztam ki magam mondandóm alatt. De amikor meghallottam reakcióját már kevésbé örültem.
- Hogy mit csinált anya? És mit csináltál te? Az egyik legjobb haveromról van szó ti pedig feljelentettétek? Te pedig még meg is ütötted?- förmedt rám és felakart ülni de a gépek nem engedték neki.
Ledöbbenve ültem vele szemben és nem akartam elhinni, hogy miket mondott. Most komolyan engem és Pattiet hibáztat?
- Ez a te állítólagos haverod majdnem megölt és te még véded?- ripakodtam én is rá mire el fordította fejét az ellenkező irányba.
Választ nem kaptam előző kirohanásomra ezért felkaptam táskámat és a kijárat felé indultam de még az ajtóból egy utolsó mondatot oda vetettem neki.
- Tudod mit? Ha ennyire fontos neked akkor szeresd őt és engem felejts el!- láttam arcán, hogy megdöbbent de jelenleg nem tudott meghatni.
Mikor kiértem az ajtón megeredtek szememből könnyeim. Kiszaladtam a kórházból és haza mentem.
Még mindig forrt bennem a düh és ez ellen semmit nem tehettem. Gondolkoztam egy ideig, hogy felhívom Pattiet és elmondom neki Justin miket mondott de aztán mégsem tettem meg.
Úgy döntöttem, hogy az lesz most a legjobb ha megfürdök és gyorsan ágyba bújok. Így is tettem de sokáig nem jött álom a szememre. Bár mérges voltam Justinra és tudtam, hogy igazságtalan volt, mégis aggódtam érte. Sejtésem szerint túlságosan is befolyásolta Lil, és teljesen a bizalmába férkőzött. Azt már százszor megbántam röpke fél óra alatt, hogy azt mondtam felejtsen el de akkor és ott ezt tartottam  a leghelyesebb tettnek.
Mivel nem tudtam aludni lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.
Viszont ahogy leértem és végig néztem a sötét, üres nappalin, ismét rám tört a magány. Vissza forgattam fejemben az alig 2 nappal ezelőtti estét és mosolyogva gondoltam rá. De talán ennek most vége.
Miután leültem a nappaliba és elkezdtem inni a tejet, hallottam, hogy odakint hatalmas vihar van.
Sajnos ez csak nehezített lelkiállapotomon. Hallgatva az eső kopogását az ablakon elnyomott az álom.
Azonban nem sokáig aludtam ugyanis valaki iszonyatos erősséggel verte az ajtót.
Ránéztem órámra és láttam, hogy hajnali kettő van ezért félve nyitottam ajtót. Nolmáris ember ilyenkor már rég alszik.
Amint lassan elindultam az ajtóhoz felkaptam egy lécet és úgy lépkedtem tovább. Az illető még mindig kopogtatott én pedig egyre jobban féltem. Mikor kinyitottam az ajtót annyira pánikba estem, hogy meg se néztem ki lehet az, azonnal fejbe vágtam mire az idegen összeesett előttem.
Letérdeltem mellé és csurom vizes arcát kezdtem el tanulmányozni de nem sok mindent láttam mivel elég sötét volt. Behúztam a nappaliba de mivel ott is sötét volt a villanyhoz léptem.
Mikor világos lett vissza mentem és elképedve néztem az eszméletlen lányra a földön....

Váratlan vendég!

17. rész.

Sziasztok!
Két dolgot szeretnék elmondani nektek mielőtt elkezdenétek olvasni. Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet azzal kapcsolatban, hogy 5 kommentár után hozom a részt. Remélem megértitek, hogy mivel nyár van, én is szívesen vagyok kint a szabadban és élvezem a jó időt. De igyekszem minél gyorsabban hozni az új részeket. A második közlendőm pedig az lenne, hogy a blogot eddig 2137-en olvastátok aminek borzasztóan örülök!!! Nagyon szuperek vagytok!:)) Köszönöm, hogy olvassátok a történetemet.
Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is és légyszi írjátok le a véleményeteket! Szokásosan 5 komit várok!:))

Reggel kicsit kómásan mégis boldogan ébredtem Justin mellett aki még mindig édesen szuszogott mellettem.
Hajnali 5 volt és mivel iskola van el kellett látnom teendőimet.
Gyorsan felöltöztem majd a konyhába indultam és neki kezdtem a takarításnak. Nem sok kedvem volt hozzá de ez a kötelességem.
Mikor végeztem kicsit fáradtan dőltem le a kanapéra és izzadság cseppeimet törölgettem homlokomról.
Az idő lassan már ott járt, hogy indulnom kellett ezért még gyorsan felszaladtam a táskámért. Ahogy beértem láttam, hogy Justin még mindig alszik, ezért megcsókoltam és egy üzenetet hagytam neki, hogy ne idegeskedjen majd elindultam.

* Justin szemszöge

Ahogy felébredtem órámra pillantottam ami 11-et mutatott. Gyorsan kipattantam mert 1 óra múlva a stúdióba kell lennem és Scooter meg öl ha kések.
Ahogy öltözködtem feltűnt a fekete kis asztalkán egy papír fecni.
Mikor elolvastam szomorú voltam mert elakartam vinni magammal Alexet, hogy bemutassam a stúdióban de neki is vannak kötelezettségei ahogy nekem.
Amint kész lettem kocsimba pattantam és elindultam.
Ahogy odaértem már mindenki bent volt és egyik dalomon végezték az utolsó simításokat. Köszöntem mindenkinek és kezdődhetett a munka. Egyik haverom is meglátogatott. Lil Twist.

* Alex szemszöge

Fáradtan sétáltam haza ugyanis elég nehéz napom volt. Semmi másra nem vágytam csak egy nyugodt, romantikus délutánra szerelmemmel. Viszont ahogy beléptem a lakásba, terveim szerte foszlottak ugyanis Justint és egy idegen srácot láttam meg a nappaliban.
Annyira nevettek valamin, hogy észre se vették, hogy beléptem, ezért hangosan becsaptam az ajtót mire mind a ketten rám kapták tekintetüket.
- Sziasztok! Mosolyogtam de nem őszintén. Valami nem tetszett ebben a srácban.
- Szia drágám!- jött Justin közelebb és oda húzott a kanapéhoz.- Lil ő itt a barátnőm, Alex, Alex ő pedig Lil az egyik haverom.- mutatott be minket és mert udvariasságra neveltek, kezet fogtam vele.
Vissza huppantak és újra nevetni kezdtek és, hogy őszinte legyek fogalmam sem volt, hogy min. Mindenesetre nagyon furcsa volt.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem a még mindig röhögő két fiút.
- Te nem látod ezt a kutyát ami itt hempereg előttünk?- kérdezte Justin és megijedtem, mert a szobába semmi féle kutya nem volt.
Azonnal magammal rántottam és kihúztam a konyhába.
Beértünk és arcát kezdtem el vizslatni. Tekintete üveges volt, szemhéja vörösen izzottak és nagyjából azt sem tudta hol van.
- Justin mit szedtél be?- kérdeztem de már nem is nagyon reagált kérdésemre.- JUSTIN!- ordítottam rá és vállánál fogva rázni kezdtem.
Lassan rám nézett és elkezdett beszélni.
- Nagyon fájt a fejem és Lil adott nekem egy gyógyszert.- közölte velem csigatempóban.
Annyira felhúztam magam ezen agyilag, hogy miután leültettem Justint és ráparancsoltam, hogy itt várjon meg, vissza szaladtam a nappaliba és lendületemben egy akkora jobb horgost adtam a még mindig röhögő Lilnek, hogy abban a pillanatban lefordult a székről.
Először csak meglepődve figyelt és vérző orrát fogta majd megszólalt.
- Cica eléggé harcias vagy!- jelentette ki undorító vigyorral párosítva.- de engem nemzavar.- és kacsintott egyet.
- Takarodj innen és ne akard, hogy segítsek! És ha még egyszer Justin közelébe mész megkaphatod a párját is a pofonnak!- ordítottam és láttam, hogy elindul a kijárat felé.
Ahogy elhagyta a házat siettem vissza Justinhoz aki eszméletlenül feküdt a konyha hideg kövén.
Bár megijedtem tudtam, hogy most nem pánikolhatok be. Azonnal tárcsáztam mobilomon a mentőket akik rövid időn belül meg is érkeztek.
Beszálltam Justin mellé és végig kezét fogtam míg oda nem értünk.
Úgy éreztem Pattienek is tudnia kell erről az esetről ezért őt is értesítettem. Hangja sírós és ingerült volt. Megbeszéltük, hogy azonnal elindul hozzánk. Leültem a váróba és idegesen doboltam lábaimmal. Folyamatosan az ajtót néztem hátha kijön egy orvos és tájékoztat Justin állapotáról, de semmi nem történt.
Pár perccel később kicsapódott a lengő ajtó és Pattie sietett oda hozzám.
Részletesebben elmondtam neki a történteket és ökölbe szorította kezeit Lil neve hallatán majd telefonja után nyúlt.
Amint a beszélgetésből kivettem, feljelentést tett az említett személy ellen aminek kifejezetten örültem.
Ezután csendben ültünk egymás mellett.
Legalább 3 órát töltöttünk el így mire egy korosodó, őszes hajú orvos elénk lépett.
- Önök Mr. Bieber rokonai?- kérdezte és egyöntetűen bólogattunk.- nos a fiatalember gyomrát ki kellett mosnunk mivel egy igen erős drogot találtunk a szervezetében.- leste papírjait.
- És most már rendben van?- kérdezte aggódva Pattie.
- Igen most már tiszta a gyomra.- mosolyodott el az orvos és folytatta.- még altatásban van de 1 óra múlva már be lehet hozzá menni és ha az esti viziten minden rendben lesz, holnap reggel haza is mehet.
Megkönnyebbülve néztünk egymásra Pattievel és megköszöntünk a dokinak mindent.
Hát nem így terveztem a délutánt...

Anya csak egy van!

16. rész.

Már több mint 1 hónapja, hogy Justin és Pattie nem beszélnek egymással. Mind a ketten büszkék ahhoz, hogy lépjenek viszont én látom Justinon, hogy bántja a dolog.
Elhatároztam, hogy kibékítem őket. Mélyen megbántott Pattie de nem hagyhatom, hogy egy család szét hulljon miattam.
- Justin.- szóltam neki a konyhából és pár másodperc múlva meg is jelent.
- Igen?- kérdezte és leült az asztalhoz.
- Látom, hogy bánt téged ami történt és szeretném ha kibékülnél Pattievel.- vázoltam neki ötletem.
- Na azt már nem!- fonta össze karjait mellkasán és fejét elfordította.
- Figyelj.- oda mentem hozzá és megfogtam kezét.- én tudom milyen anya nélkül felnőni és hidd el nem jó. Neked még él és ki kell használnotok az időt együtt. Ha késő lesz már hiába bánod!- mondtam neki komolyságot sugározva szavaimból.
Pár percig nem válaszolt csak nézett maga elé majd beszédre nyitotta a száját.
- Így még nem is gondoltam át a dolgot. Igazad van! Most el kell mennem.- vette fel sapkáját és már az ajtónál volt.
Én csak mosolyogtam mert tudtam hova megy. És remélem tényleg kibékülnek.
Vissza tértem a főzéshez ugyanis az előbb félbe hagytam.
Féltem attól, hogy ha most kibékülnek Justin itt hagy vagy ami rosszabb szakít velem Pattie kedvéért de tudom, hogy jól döntöttem.

Pár órával később

Nem rég lett kész a vacsora de Justin még mindig sehol. Eddig úgy voltam vele, hogy megvárom az evéssel de lehet, hogy vissza se jön.
Megterítettem tehát egy személyre és neki láttam a spagettinek. Az első falat után azonban kopogtak.
Lenyeltem és odasétáltam. Mikor kinyitottam Justin és Pattie állt előttem ölelkezve.
Szívemet melegség öntötte el gyomrom mégis görcsbe rándult Pattie láttán ugyanis az ominózus eset óta nem beszéltünk.
- Sziasztok!- törtem meg a csendet.
- Szia Alex! Szeretnék veled beszélni.- mondta Pattie és hangjából nem harag érződött.
- Persze! Gyertek be.
Justin szokásos helyére ült Pattie pedig mellé. Én velük szembe ültem.
- Nos csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom! Te egy remek lány vagy és nem tudom mi ütött belém. Justin elmondta, hogy te bisztattad, hogy keressen fel. Nekem a fiam a legfontosabb a világon és csak megakartam védeni. De már látom, hogy teljesen feleslegesen!- nyúlt át az asztalon és megfogta kezeimet majd egy bocsánat kérő mosolyt villantott rám.
Meg kell mondjam nem kicsit meghatódtam monológján és éreztem, hogy arcom vizes lesz a könny cseppek miatt.
- Persze, hogy megbocsájtok és te se haragudj azért amiket mondtam.- mondtam néha néha elcsuklott hangon.
- Igazad volt! Justin felnőtt ember saját döntésekkel! De meg kell értened, hogy az én szemembe ő mindig is a KIS fiam marad.- nyomta meg a kis szócskát és Justinra nézett aki egy mosoly kíséretében anyja nyakába borult.
Ahogy megtörtént a kibékülés mondtuk Pattienek, hogy vacsorázzon velünk. Kihoztam még 2 tányért és eléjük raktam.
Neki láttunk enni és közben pedig Pattie mesélt a kis Justinról. Nagyon vicces sztorikat idézett fel Justin pedig fülig volt pirulva. Egyszer azonban elkalandoztak gondolataim és azon morfondíroztam, hogy ez a ház nem rég még csak egy sivár, szomorú emlékekkel teli kis doboz volt a számomra, most pedig vissza tért a régi családias hangulat. Azt akartam, hogy ez az este sohase érjen véget.
Miután kiürültek a tányérok kivittem a konyhába és elmosogattam. Még egy ideig hallottam, ahogy nevetgélnek és beszélgetnek majd nagy csönd lett és Justint láttam meg az ajtó félfának támaszkodni.
- Hát te? Azt hittem haza költözöl!- mondtam neki mosolyogva mégis meglepetten.
- Jó, hogy anyával minden a régi de nem hagylak itt egyedül.- jött oda mögém és megölelt. Annyira jól esett, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Így álltunk egy ideig míg maga felé nem fordított és fel nem kapott.
Futott velem én pedig csak nevettem és nevettem. Nem tudtam, hogy hova visz mikor egyszer hátam bele süppedt a kanapé párnái közé.
Justin rajtam landolt és arca 2 cm-re volt enyémtől. Mély barna szemei enyémet fürkészték.
- Nagyon szeretlek és csak veled akarok lenni.- jelentette ki majd válaszlehetőséget nem adva megcsókolt.
Puha ajkai enyémen táncolt. Úgy gondolom csodás este elé nézünk ;))

Ide költözhetek?

15. rész.

Hello Beliebers!!
Nagyon de nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott 6 kommentárt. Nagyon jó látni, hogy mellettem vagytok és, hogy szeretitek a blogomat.
Mint láthatjátok új fejléc került az oldalra de ez nem az én érdemem hanem Regináé. Innen is köszönöm neki!:)) Remélem nektek is tetszik.
Ui: Jó olvasást mindenkinek és bocsi, hogy csak most hoztam a részt de nem nagyon értem rá. Most is már szinte félálomban írtam meg de remélem így is tetszeni fog! Komikat várom!:)) Legalább 5 kominak össze kell jönni a következő részhez!:) Ha több lesz az csak még jobb :))


Csak álltam az ajtónál és hallgattam Pattie fejmosását.
- Mégis mi volt ez Justin? Hm? Megbeszéltük, hogy egyenlőre szünetelteted a barátnőket. Most lefeküdtetek egymással. És mi lesz később?- kérdezte szinte ordítva.
- Ami azt illeti...már 3 hete együtt vagyunk.- hallottam meg Justin szavait és szívembe éles fájdalom hasított. Azt hittem csak elsimítja a dolgokat nem pedig kitálal. Kezeim remegni kezdtek és szaporán kapkodtam levegő után. Úgy éreztem most már biztos végem van.
- Hogy mii?- kérdezte fejhangon anyja.- és Ti ennyi ideig képesek voltatok a hátam mögött járni? Azt hittem ennél azért jobban megbízol bennem.
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni.- most már Jus is ordított.- tudod rájöttem, hogy...hogy...szerelmes vagyok.- ezt már halkabban mondta de tisztán hallottam minden szavát és kis mosoly ült ki arcomra.- Alex más mint Selena volt.
- Ugyan fiam! Te minden lánynál ezt mondod.- mondta Pattie szemrehányóan.
- De Ő tényleg más és szeretném ha elfogadnád, hogy együtt vagyok vele.- határozottnak hangot ütött meg.
- Nem! Nem tartom jó ötletnek! Hogy úgy mondjam, nem vagytok egy súlycsoport.- kijelentése szívemig hatolt. Bár nem voltam biztos benne, hogy is érti, gondoltam, hogy hovatartozásomra utalt.- talán csak a pénzedre hajt és a hírneved miatt szeret.- és jól tippeltem, ugyanis kibújt a szög a zsákból.
Könnyeim mint a záporeső úgy ömlöttek szemeimből. Sejtettem, hogy nem fogadja majd valami jól a szerelmünket de, hogy ilyet feltételez rólam azt legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Tudom, hogy nem vagyok jó módú, de soha nem lennék képes valakit azért szeretni mert vagyonos és híres. A szüleim rövid nevelésem során mindig azt tanították, hogy legyek becsületes és dolgozzak meg keményen mindenért. És én tartom is magam ehhez.
Talán heves temperamentumom és hirtelen feltámadt dühöm miatt, hangosan kicsaptam a konyha ajtót és elmagyaráztam Pattinek az iménti eszme futtatásomat majd hozzá tettem még egy-két dolgot.
- És tudod lehet, hogy félted a fiad, de már 19 éves és tud magára vigyázni.Felnőtt, okos ember aki képes irányítani az életét az anyja nélkül is.- mondtam neki vörösödő fejjel majd újra az ajtóhoz indultam de még egyszer vissza fordultam.- Ja és ne fáradj azzal, hogy kirúgsz mert felmondok!- jelentettem ki és távoztam.
Miután kiértem könnyeim újra ellepték szemeimet és most nem érdekelt semmi és senki.
Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házat, fogtam egy taxit, és haza mentem. Otthon folytatódott letargikus hangulatom. Semmire nem voltam képes. Csak egy emberre gondoltam és az Justin volt.
Hosszú évek óta Ő volt az első ember akit közel engedtem magamhoz. Ő volt az aki mosolyt tudott csalni az arcomra. Ő volt az aki ki tudott szakítani a szürke hétköznapjaimból. De most...most már ő sincs nekem. Újra egyedül maradtam ebben a nagy világban. Hangos zokogásba kezdtem majd lassan sírásom hatására álomba merültem.

* Álom *

- Srácok gyertek kész a vacsora.- szólt anya a konyhából és már futottunk is Justinnal. 

Apa az aszatnál ült már és újságot olvasott. 

- Sziasztok szerelmesek!- mosolygott ránk és én szorosan Justin mellkasába bújtam ő pedig átölelt.

Leültünk az asztalhoz és vártuk anyát a vacsorával. 

Mikor kilépett a konyhából gyönyörű volt. Szőke haja ráomlott vállaira kivéve pár kósza tincs ami arcában lógott, ruhája pedig kifogástalan volt.

Mikor mind körbe ültük az asztalt hangos kopogás csapta meg fülünket.

Apa felállt és ajtót nyitott majd az ebédlőből is hallani lehetett ahogy azt mondja valakinek " pont időben érkeztél. Már vártunk "

Nem tudtam ki az ezért kíváncsian figyeltem az ajtót.

- Sziasztok bocsi a késésért de még a dokihoz is be kellett ugranom.- szaladt be Pattie hatalmas pocakkal majd öleléssel üdvözölt mindenkit. Mikor hozzám és Justinhoz ért körbe csókolt minket. 

Justin Pattie hasára tapasztotta kezeit és simogatni kezdte azt.

Ezután leült ő is köreinkbe és megkezdtük a vacsorázást. Pár perccel később azonban újra kopogtak....

* Álom vége *

- Nyitom már!- keltem fel amint épp ezt mondom. 

Olyan élethűnek tűnt minden. Gyönyörű álom volt. Anya, Apa, Justin, Pattie és Én. Mint egy nagy család.

Bárcsak a valóság is ilyen szép és gondtalan lenne.

Felültem a kanapén és szemeimet kezdtem el törölgetni. Majd kopogtattak. Ez már biztos nem az álmom része ezért az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. 

- Szia!- köszöntem Justinnak.- te kopogtál az előbb is?

- Igen de azt mondtad nyitod ezért vártam. De ez most lényegtelen, bemehetek?- kérdezte de már bent is volt.

- Jus...én sajnálom ahogy anyuddal beszéltem de hallottam amiket rólam mondott és nem hagyhattam.- magyarázkodtam neki.

- Ide költözhetek?- kérdezte váratlanul mit sem törődve előző mondatommal.

- Persze! De miért?- néztem rá értetlenül és vártam az okot.

- Miután elrohantál anyával még csúnyábban össze vesztünk és azt mondta, hogy amíg az ő házában vagyok addig azt csinálom amit ő mondd. Erre én össze szedtem a ruháimat kocsiba ültem és idejöttem abban reménykedve, hogy igent mondasz.- hadarta el gyorsan.

- Ez mind az én hibám.- hatottam le fejem és tényleg így éreztem mert ha én nem vagyok, még mindig jóba lennének Pattievel.

- Nincs igazad!- jött közelebb és megölelt.- már rég elegem volt abból, hogy mindenbe beleszól és úgy kezel mint egy gyereket. Az pedig, hogy beolvastál neki...meglepődtem de igazad volt.- mondta és államat felemelve megcsókolt.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy!- bújtam hozzá csókunk után. 

Kicsit később behordtuk a cuccait és kipakoltunk.

És bár nem így képzeltem most mégis boldog voltam. Boldog mert életem legfontosabb személye itt van velem és kiáll mellettem..

Tudom, hogy az álmos rész nem sikerült valami jóra de nem igazán tudom, hogy kell ilyet csinálni. Azért remélem tetszett és kapok véleményeket!

Pattie!

14. rész.

3 héttel később

Már 3 hete sikeresen titkoljuk Pattie elől a szerelmünket. Igaz bujtosnunk kell, de dúl a szerelem köztünk.

Justin mindig azt hajtja, hogy ez így izgalmas. Nem látom rajta, hogy félne attól, hogy lebukunk. Én viszont helyette is aggódok. 3 hét alatt viszont a csókon és tapizáson kívül messzebbre nem jutottunk.

ma is mint minden nap megyek takarítani hozzájuk.

Most épp a taxiban ülök úton hozzájuk. Ahogy megálltunk kipattantam, odaadtam a pénzt és elindultam a házba. Odabent azonban senkit nem találtam ami furcsa.

Elkezdtem tehát körbe járni a hatalmas lakást hátha találok valakit de 15 perces keresésem hiába való volt.

Pár  percre leültem az udvaron a kerti székre és pihentem, ugyanis kifulladtam a sok lépcsőzéstől. 

Pihenésemet két hideg kéz zavarta meg ami szememet takarta el.

- Na ki vagyok?- kérdezte valaki dörmögős hangon és nem igazán tudtam el dönteni ki is lehet az, így találgattam.

- Kenny?- mondtam az illetőnek ugyanis kicsit hasonlított a hangja övére.

Választ nem kaptam csak elkezdte apró puszikkal halmozni nyakam.

- Rossz válasz.- jelentette ki és ekkor már tudtam, Justin az.Gyorsan kipattantam a székből és felé fordultam.

- Hidd el én örülök neked de már megint elfelejtetted, hogy ezt nem szabad.- azzal egyet hátra léptem és pipiskedve néztem át válla felett nem-e valaki meglátott minket.

- Ne aggódj! Kenny szabadnapot kapott, anya pedig a fodrásznál van. És elhiheted, hogy onnan egyhamar nem jön haza.- lépett ő is, csak előre, hogy közelebb legyen hozzám.

Hittem neki hisz ő csak jobban ismeri anyját. 

Adtam neki egy csókot majd elindultam dolgomat elvégezni de ekkor vissza rántott.

- Hova sietsz? Most mondom, hogy anyu nem jön haza még sokáig. És...tudod már 3 hete együtt vagyunk. És egy pasinak ez már túl sok idő együttlét nélkül. Te sem akarhatod, hogy magamat szórakoztassam!- oktatott ki komoly arccal. Én viszont nevetésben törtem ki monológján.

- Hát azt tényleg nem akarom, de te meg azt nem akarhatod, hogy itt és most csináljuk.

- Nem itt. Fent a szobámban.- mondta teljesen nyugodtan.

- Nekem ez a munkahelyem és ha nem lesz rend mire anyud haza ér, többé már nem lesz az.- magyaráztam el neki a nyilvánvalót de amint azt sejtettem erre is volt ötlete.

- Az igaz, hogy anyu vett fel, de én is a főnököd vagyok és én most szabadnapot adok.- kacsintott rám és válaszomat meg nem várva, karomnál fogva húzott maga után egészen szobájáig. 

Amint beléptem, becsukta az ajtót és neki döntött majd vad csókcsatába kezdtünk. Hamar engedtem a csábításnak és lassan a gondolkodást is abba hagytam. Csak úsztam az árral.

Csókunk közben hámozta le sorban rólam ruháimat és én is róla. Tényleg nagyon be lehet indulva mert nem húzta az időt és mint már mondtam korántsem romantikusan inkább hevesen " munkálkodott ".

Miután már csak fehérneműink voltak rajutunk ledobott az ágyra majd ő is és rajtam kötött ki.

Mohóságán hangosan nevettem de ő ezzel mit sem törődve folytatta kényeztetésemet.

Végig csókolta testem minden egyes kis részét majd bugyim széléhez ért. Felnézett rám és egy csábító molyos közepette megszabadított az említett ruhadarabtól.

A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy csontos ujjai bennem vannak. Halkan nyögtem egyet mire ujjait mozgatni kezdte.

Mikor elértem a csúcsra, fordítottam helyzetünkön mivel most én következtem. Végig simítottam hasán majd boxere vonalához érve kezeim megálltak. Férfiasságát a vékony anyag alatt is lehetett érezni. Nagyon lassan lehúztam róla ezzel is fokozva vágyait majd számba vettem Jerryt és először lassú majd egyre gyorsabb tempót diktálva mozgattam fejem.Arcát nem láttam de tetszését kis nyögésekkel nyilvánította ki.

Mikor ő is elélvezett ismét hátamra fordított és minden várakozás nélkül belém hatolt. 

Ő is fokozatosan gyorsított tempóján és erőseket lökött rajtam. Nem kellett sok idő mind a ketten levegőért küzdve dőltünk az ágyra. 

- Már nagyon vágytam erre. Isteni volt.- mondta Justin mosolyogva.

- Én is nagyon élveztem.- viszonoztam mosolyogva.

Mellkasára feküdtem és hallgattam szívverését. Így feküdtünk csendben míg egyszer csak kinyílt az ajtó és Pattivel találtuk szemben magunkat. 

- Megjötte..- nyitott be és mondatát sem tudta befejezni annyira lesokkolt.

Justin arcára néztem aki szintén megfagyott. Én tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mi fog most történni.

- Kisfiam, azt hiszem beszélnünk kellene. Öltözz fel és gyere le a konyhába. Alex veled pedig később számolok.- nézett rám és becsapta az ajtót maga mögött.

A sírás kerülgetett és rettentően szégyelltem magam. Fel vettem ruháimat és fel-alá kezdtem járkálni a szobában.

- Tudtam, hogy egyszer lebukunk a hülye ötleteid miatt.- mondtam Justinnak aki még mindig öltözött.- most már tuti, hogy ki leszek rúgva.- mondtam még idegesebben.

- Ne aggódj. Megbeszélem vele. Bevetem a kisfiús bájamat és meg fog bocsájtani.- jelentette ki úgy mintha semmi nem történt volna.

Felé fordultam és nyakánál megszorítva a pólót magamhoz rántottam.

- 1: A " ne aggódj " duma nem jön be. 2: Itt most nem hiszem, hogy hatni fog a kisfiús bájad.- mondtam és elengedtem pólóját és löktem rajta egyet minek következtében vissza esett az ágyra.

- JUSTIIIN JÖSSZ MÁR?- ordított fel és idegességemben össze rándult a gyomrom is.

- Te addig várj meg itt. Mindent elintézek.- adott homlokomra egy puszit és elhagyta a szobát.

Még mindig fel-alá járkáltam és egy idő után nem bírtam tovább muszáj volt lemennem hallgatózni ugyanis ez rám is tartozik.

Halkan leosontam a lépcsőn és lábujj hegyen elugráltam a konyha ajtóig. Ott megálltam és fülemet a fa felületre tapasztottam.

Érdekes beszélgetésnek voltam fűl tanúja.....

A csokor!

13. rész.

Oda szaladtam az ajtóhoz és mikor kinyitottam tátva maradt a szám is. Egy hatalmas rózsacsokrot láttam meg. Majd elkezdett mozogni és nehezed de kibújt mögüle egy futár srác.
Át vettem a csokrot és elköszöntem tőle. Bevittem a konyhába és vázába tettem. Ahogy gyönyörködtem benne- mert tényleg csoda szép volt.- észre vettem egy borítékot a rózsák közé rejtve.
Kinyitottam és fülig pirultam. A boríték tartalmazott egy képet amin Justin egy szívet formál a kezével, és egy kis kártyát amin ez állt:

" A világ leggyönyörűbb lányának. Boldog vagyok, hogy az enyém vagy! Remélem tetszik.
Csókol szerelmed: Justin <3! "

Ez nagyon felesleges kérdés, hogy tetszik-e. Valahányszor elmentem mellette mindig odanéztem és mosolyogtam.
Órámra pillantva szemeim tágra nyíltak mivel 30 percem van, hogy oda érjek Justinékhoz. Ruhámmal most nem foglalkoztam csak hajamat fésültem át és kötöttem lófarokba. Amint kész lettem rohantam ki és szerencsére gyorsan tudtam fogni egy taxit.
Mikor megérkeztünk kiszálltam és az ablakon dobtam be a pénzt. Épp kopogni akartam amikor Pattie kinyitotta előttem az ajtót és sikeresen fejbe vágtam.
-Jó isten! Ne haragudj! Nagyon sajnálom!- megijedtem mert nem tudtam, hogy fog reagálni.
- Semmi baj. Nem tudtad, hogy kifogom nyitni az ajtót.- nevette el magát az előbb történteken és kezét elvette arcáról amin szerencsére nem látszott semmi.
Mikor beljebb mentem megláttam Justin is aki az ajtó félfának támaszkodva röhögött.
Neki talán vicces volt, nekem azonban cseppet sem.
- Én megyek és teszek az arcomra egy kis jeget.- mondta Pattie és a konyha felé indult.
Ahogy eltűnt a látóterünkből Justin közeledni kezdett. Én féltem mert ha tényleg el akarja titkolni egy ideig a kapcsolatunkat akkor nem éppen a legjobb módszert választja. Teljesen közel jött hozzám és fülembe súgta.
- Te megakarod ölni a leendő anyósodat?- mondta nevetéstől fulladozva.
Egy dolog csapta meg a fülemet: " anyós ". Még csak pár órája, hogy hivatalosan együtt vagyunk és már ilyeneket mondd? Ennyire előre tervezne?
El hessegettem ezt a gondolatot és én is nevetni kezdtem mert gondolom poénnak szánta.
Ezután még közelebb jött ami már szinte lehetetlen volt és számhoz hajolt de én eltoltam magamtól.
- Ezt most nem szabad! Ha jól emlékszem pont te mondtad, hogy tartsuk titokba egyenlőre ezt az egészet.- úgy láttam vette a lapot mivel le hajtott, szomorú fejjel távolodni kezdett.
- Igazad van csak nehéz kibírni ha itt vagy a közelemben.- simított végig derekamon amitől kirázott a hideg.
- Nekem is de valahogy menni fog.- biztattam.
Rövid csevejünk után elindultam dolgomra magára hagyva Justint.

Pár órával később

Mikor végeztem mindennel hallottam, hogy Justin és Pattie a konyhában vannak így bementem elköszönni tőlük.
- Én végeztem- dugtam be fejem a konyhába.- holnap majd találkozunk.- köszöntem el és intettem egyet kezemmel.
- Várj Alex!- szólt vissza Justin.- nincs kedved maradni vacsorára?- ez a srác nem bír a vérével és nagyon vékony jégen táncol.
- Áh nem. Nem szeretném megzavarni a családi együttlétet.- mondtam és éreztem, hogy arcom vörösödni kezd mivel én tudtam az igazi okot, hogy miért marasztal.
- Én is benne vagyok!- szólalt meg Pattie.- most legalább meg tudom hálálni a multkori finom ebédet.- mondta és láttam ahogy Justin erősen bólogat anyja háta mögött közben pedig féloldalasan mosolyog.
Gondolkoztam pár másodpercet majd válaszoltam.
- Akkor köszönöm elfogadom a meghívást.- mondtam és mikor Pattie elfordult szúrós szemeket meresztettem Justinra.
- Remek. Akkor légyszi terítsetek meg Justinnal.- adta ki az utasításokat.
Én a tányérokat vittem Justin pedig a többi eszközt. Terítés közben nem beszéltünk csak verbálisan kommunikáltunk. Szeméből mindent ki tudtam olvasni ahogy ő is az enyémből.
Miután végeztünk a vacsora is kész lett. Mindannyian leültünk az asztalhoz. Én persze megvártam míg Justin leült és vele szembe foglaltam helyet, hogy nehogy mellém akarjon ülni.
Elkezdtük a kajázást és mindhárman csendben voltunk. Eleinte nem is volt semmi gond de aztán Justin megint vicces akart lenni és a határokat feszegette, ugyanis elkezdte az " asztal alatt ismerkedést ".
Mikor lába hozzáért combomhoz ijedtemben felsikoltottam mire Pattie kezében megállt az evőeszköz, Justin pedig úgy tett mintha semmiről nem tudna.
- Valami baj van?- kérdezte Pattie.
- Ja...semmi..csak...csak- gondolkoztam mit is mondhatnék.- csak begörcsölt a lábam. De már jobb.
- Értem.- mondta Pattie majd rám mosolygott és folytatta az evést.
Justin megint alig bírta ki nevetés nélkül és csodáltam, hogy Pattie még nem kérdezett rá, hogy mi ilyen szórakoztató.
Miután végeztünk segítettem elpakolni. Elköszöntem Pattietől de Justintól nem tudtam mivel időközben elpárolgott.
Elindultam a kijárat felé. A hatalmas vas kapuhoz érve az egyik bokorban mocorgást fedeztem fel és közelebb mentem mikor valaki berántott.
- Te nem vagy normális!- mondtam Justinnak nevetve.- egész este tiszta dinka voltál.
Ölébe ültetett.
- Így izgalmas.- kuncogott halkan.- de most már kaphatok egy csókot?
Nem válaszoltam csak szájára tapadtam és hosszú forró csókot leheltem arra.

Hát ennyi lenne most! Remélem tetszik. Nem volt egyszerű összehozni így az éjszaka közepén de csak kész lett. Remélem értékelitek az igyekezetemet és sok-sok komit hoztok nekem!!
Jó olvasást mindenkinek! <3

Együtt!

12. rész.

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a 4 komit. Nem is akarom tovább jártatni a számat. Mindenkinek jó olvasást kívánok, és jó szokásotokat megtartva remélem ide is dobtok pár komit!!


Reggel mikor felébredtem iszonyatosan hasogatott a fejem. Halántékomat maszírozva fordultam oldalra és mikor megláttam a mellettem szuszogó Justint meg állt bennem az ütő.
Gyorsan ki kászálódtam az ágyból és szemeimet törölgettem, hogy hátha csak halucinálok a másnaposság miatt. De nem. Tényleg ott feküdt. Meg kell mondjam nagyon aranyosan.
Fejemet vakarva mentem le a konyhába és közben azon töprengtem, hogy hogyan zajlott le a tegnap éjszaka. De valahogy nem ugrott be semmi. Kávém elkészítése után kiültem a lépcsőre és ott kortyoltam el italomat mivel nagyon szép idő volt.
Mivel elbambultam nem hallottam meg, hogy Justin is lejött csak akkor vettem észre, mikor félmeztelenül megjelent előttem. Nem kicsit belém jött a frász mivel ez arra utal, hogy talán az este volt valami köztünk.
- Jó reggelt!- köszöntött mosolyogva majd leguggolt mellém és adott egy puszit a homlokomra.
- Hát nem a legjobb.- válaszoltam és lehajtottam fejem, nehogy meglássa, hogy fülig pirultam.
- Igen, a másnap már csak ilyen.- nevette el magát.
- Figyi, szeretnék kérdezni valamit.- kezdtem mondandómat.- ugye mi nem....izé..őő- ilyen értelmesen próbáltam tudtára adni a kérdésemet.
Nem válaszolt csak mosolygott. Az első gondolatom az volt, hogy, hogy tehettem ezt. Én nem vagyok ilyen.
Bár már nem voltam szűz mégis rosszul érintett.
Hosszasan néztem rá ijedt fejjel és már könnyeim is előfurakodtak volna amikor Justin megszólalt.
- Nem kell aggódnod. Nem történt semmi az éjszaka. Csak itt maradtam mert megkértél. Igaz csináltam mostanában sok hülyeséget de én mindig tiszteletben tartom a nőket.- mosolygott tovább.
És bár most mérgesnek kellene lennem amiért pár percre elhitette, hogy volt köztünk valami mégsem voltam az, ugyanis egyrészt meg könnyebbültem, másrészt megérdemeltem.
Gyorsan és spontán megöleltem majd fülébe súgtam:
- Köszönöm, hogy nem használtad ki a helyzetet.
- Ugyan. És ha egyszer talán történik valami kettőnk között szeretném ha te is tudnál róla. Másnap elmesélni nem ugyanaz mint átélni.- ismét nevetve magát duruzsolta fülembe.
Elmosolyodtam rajta majd külön váltunk.
Mikor vissza mentünk a lakásba részletesen kikérdeztem a tegnap estéről és a végén már pirosabb voltam mint egy paradicsom.
- Legszívesebben elsüllyednék most szégyenemben.- mondtam és így is gondoltam mivel én megvetem azt aki alkoholhoz nyúl viszont most én is ezt tettem.- nem akarok olyan lenni mint az apám.- nagyokat nyeltem, hogy könnyeimet vissza tudjam tartani.
- Soha nem jársz sehova. Ez most járt neked. És biztos, hogy nem leszel olyan mint az apád. Ez csak egy alkalom volt. és, hogy őszinte legyek nagyon édes voltál.- utolsó mondatánál mögém lépett és átkarolta derekam.
Bár jól esett és tudtam, ugyanazt érzi mint én, mégsem tudtam hányadán is állunk.
- Meg kellene beszélnünk mi van most kettőnk között.- mondtam mire hirtelen maga felé fordított.
- Te szeretsz?- kérdezte szemöldökét felhúzva.
- Hát...őő..igen.- kicsit határozatlanul adtam neki válaszomat.
- Oké mert én is téged. Tehát szerintem mi most járunk.- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Oké.- válaszoltam neki és kijelentésem után azonnal számra tapasztotta ajkait.
Mikor elváltunk egymástól beszélni kezdett.
- Nagyon boldog vagyok, hogy együtt vagyunk de...- nem tudtam mire vélni ezt a "de " szócskát ugyanis ez sose jelent semmi jót.- anyának még ne szóljunk róla légyszi.
- Szégyelsz engem?- kérdeztem és kíváncsian vártam válaszát mert ha így van akkor még most hagyjuk az egészet.
- Nem, szó sincs róla csak amikor Selenával szakítottunk nagyon magamba zuhantam. Azt mondta, hogy próbáljak meg kis szünetet tartani a kapcsolatok terén.- magyarázata után megkönnyebbültem.
- Rendben van!- simítottam végig arcán és újra csókcsatába kezdtünk.
5 perccel később elhúzódott tőlem.
- Én most megyek nehogy anyának gyanús legyen, hogy tegnap óta eltűntem.- azzal felment maradék ruhadarabjaiért és felöltözve jött le majd egy gyengéd puszit lehelt szám sarkára.
- Amint lehet jövök Édes!- mondta és kacsintott egyet.
Mikor elhajtott ismét leültem a lécsőre és szemeimet ellepte az a bizonyos rózsaszín köd. Megállás nélkül csak mosolyogtam és mosolyogtam.
Talán 30 percig ülhettem ott mikor eszembe jutott, hogy én még mindig a tegnapi ruháimban vagyok. Felszaladtam szobámba és egy frissítő tusolás után felvettem egy kényelmesebb szettet.
A fürdő után elmúlt másnaposságom ezért zenét kapcsolva neki láttam házi teendőimnek. Táncolva takarítottam. Majd egy SMS-em érkezett. Megnéztem és láttam, hogy a feladó Pattie.

" Szia Alex!

Ha tudsz ma egy órával korábban gyere takarítani! Köszönöm. 

Pattie "

Teljesen kiment fejemből de még elég sok időm volt ezért nem idegeskedtem.

Visszakapcsoltam a zenét és újra hozzákezdtem dolgomhoz. Rövid időn belül újra félbe szakította valaki tevékenységemet azzal, hogy a csengőre feküdt. 

Gyorsan oda szaladtam az ajtóhoz és mikor kinyitottam tátva maradt a szám is.....