Egy újabb félreértés!

22. rész.

Az udvar telis-tele volt ismeretlen emberekkel akik észrevételem szerint nagyon jól érezték magukat.
Arcomra enyhe meglepettség ült ki, mégpedig azért mert nem számítottam ennyi emberre. Mikor Justin feldobta az ötletet arra gondoltam, hogy csak Pattie, Kenny, a gyerekek és mi hárman leszünk.
Ehelyett zsúfolva volt az udvar és néhol felfedeztem egy-két ismerős arcot, akiket bár személyesen nem de Tv-ben már láttam.
Rászorítottam Justin kezére, aki ezt észre véve felém fordult.
- Mi a baj?- kérdezte és halványan elmosolyodott.
- Nem mondtad, hogy ilyen sokan leszünk.- hajoltam közelebb hozzá és fülébe súgtam bár ez felesleges volt mivel a hangfalakból olyan hangosan szólt a zene, hogy alig hallottam még a gondolataimat is.
- Gyere bemutatlak pár embernek!- kezdett el húzni de én még megálltam egy percre.
Oldalra fordultam, hogy szóljak Alisonnak, hogy mi elvegyülünk de addigra már nem volt ott mellettem.
Fogalmam sem volt, hogy hova tűnhetett de nem aggódtam mivel valószínű, hogy már bulizik valahol a tömegben.
Eközben már csak arra lettem figyelmes, hogy egy magas, bőrkabátos ember mögött állunk aki hátat fordítva nekünk beszélget.
- Szia haver!- köszönt neki Justin, mire az idegen megfordult és így már nem is volt idegen. Usher volt az.
- Szeva kölyök!- pacsizott le Justinnal majd felém emelte tekintetét.- és benned kit tisztelhetek?- mosolyogva nyújtotta kezét bemutatkozás céljából.
- Alex vagyok. Justin barátnője.- mosolyogtam rá és kezet ráztam vele.
Még beszélgettünk pár szót majd elköszöntünk mert Justin rángatott tovább a következő haverjának bemutatni.
Legalább 15 percig mást sem csináltam csak mosolyogva a nevemet hajtogattam mindenkinek.
Mikor már eléggé meguntam ezt az elfoglaltságot és szomjasnak is éreztem magam Justinnal együtt elindultunk a bárhoz.
Én ásványvizet kértem magamnak ő pedig egy üveg sört. Míg kortyolgattuk italunkat leültünk az időközben meggyújtott tűz mellé mivel ott elég romantikus volt a hangulat.
Justinhoz bújtam szorosan aki átölelve simogattam a hátamat. Szememmel a tömeget pásztáztam és egyszer megakadt a szemem Alisonon aki épp egy külsőre elég helyes sráccal smárolt a falnak támaszkodva.
Elnevettem magam és Justint kicsit oldalba böktem felhívva a figyelmét a történésekre.
- Látom tesód is bele lendült a bulizásba.- mondta és egyszerre nevettünk fel kijelentésén.
- Nem akarjuk követni a példájukat?- néztem rá kacéran és nem kérette magát sokáig. Ajkai pár másodpercen belül rá találtak enyémre. Gyengéden és lassan csókolóztunk, kiélvezve annak minden percét.
Pár perccel később azonban félbe kellett szakítanunk csókunkat, ugyanis hangos kiabálásra észleltünk fel.
A zene elcsendesült, a hangulat azonnal megfagyott, az emberek pedig megdermedve álltak. Ahogy csend lett, rájöttem ki is a hang gazdája. Pattie.
- Miért kiabál anyud?- néztem Justinra aki felállt a padra, hátha át lát a tömegen és fel tudja mérni mégis mi az oka Pattie kiakadásának. Vissza ülve mellém tarkóját vakarva nézett rám.
- Basszus! Elfelejtettem anyának említeni azt az apró tényt, hogy felbukkant az IKER tesód.- mondta kihangsúlyozva az iker szót.
Felálltunk és a tömegen átfurakodva próbáltunk oda jutni az érintettekhez.
Justin hamarabb oda ért de én is csak pár másodperccel később jutottam ki.
Azonban mikor oda értem sikeresen végig nézhettem ahogy Pattie egy hatalmas pofont sóz le Alisonnak.
Mindenki elhűlve nézte végig a jelenetet velem együtt. Justin elég gyorsan kapcsolt majd oda futott Alisonhoz, felsegítette ezután pedig behúzta anyját a nappaliba.
 - Jól vagy?- szaladtam oda testvéremhez aki arcát simogatta.
- Igen jól de azért most már igazán elmondhatnátok az igazat mindenkinek mert több kavarodást nem szeretnék.- mondta és továbbra is szemlesütve állt arcát fogva.
- Oké! Akkor gyere most velem.- megfogtam karját és húzni kezdtem a ház felé de még megálltam az ajtóban álló Kenny mellett.
- Csinálj légyszi valamit az emberekkel. Nem akarom, hogy azt hallgassák mi történik oda bent.
Csak bólintott és újra elindultam. Amint beértünk megláttuk, hogy Justin erős gesztusokkal magyarázza anyjának a dolgokat aki képtelen elhinni, hogy igenis ez az igazság.
Nem haboztam tovább ezért beléptem Alisonnal az oldalamon, mire mind ketten ránk kapták tekintetüket. Justin arcán a megkönnyebbülés jeleit vettem észre, Pattién viszont a teljes ledöbbenés volt látható.
Szeme köztem és Alison közt cikázott és szája mind végig tátva volt.
- Figyelj Pattie.- léptem előre és Justin mellé álltam.- tudom, hogy ez most elég zavaros a számodra de ő az ikertesóm és én is még csak egy hete tudok erről az egészről.- magyaráztam neki amire ő csak bólogatott.
Pár perc gondolkodás után Alison felé fordult aki a szituáció miatt eléggé meg volt szeppenve.
- Nagyon sajnálom de amint megláttalak azzal a fiúval egyből az futott át fejemben, hogy Alex megcsalja Justint.- itt ránk nézett. Mi épp ölelkezve álltunk és hallgattuk Pattiet.- de amint látom, felesleges ilyen miatt aggódnom.- mondta és mosolyogva nézett rajtunk végig.
- Nem haragszom! Tudom, hogy milyen félreérthető volt az egész.- mondta Alison és megölelte Pattiet aki ezt örömmel viszonozta.
- Na most, hogy mindent tisztáztunk, talán folytassuk a bulit.- szólalt meg Justin is és együtt léptünk ki újra az udvarra.
- Justin?- húztam közelebb magamhoz.
- Igen?- nézett rám és várta mit szeretnék.
- Talán jobb lenne ha itt mindenki tudna arról mi is az igazság mivel nem hiányzik még egy félreértés!- vázoltam neki ötletemet.
Válasz helyett elfutott mellőlem és a színpadra sietett ahol kezébe véve a mikrofont, tájékoztatta a többieket is a kialakult helyzetről. Ezután vissza szaladt hozzám és forró csókot lehelt ajkaimra.
Most már úgy éreztem minden rendben van és talán egy időre meg szabadultam minden problémától!...

1. Díj!!:)

Köszönöm szépen a díjat: http://osszezarva.blogspot.hu/p/dijak.html

Szabályok!

1. Írj 10 dolgot magadról.

2. Válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 10 kérdést.

4. Küld tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:

1. Imádok blogot írni.

2. Kedvenc évszakom a nyár.

3. Társasági lény vagyok.

4. Minden hülyeségben benne vagyok.

5. Sokat netezek.

6. Szeretek görkorcsolyázni.

7. Sokszor csalódtam már.

8. Nem szeretek olvasni csak blogokat.

9. Imádok aludni.

10. Szoktam mesét nézni.

Válasz a 10 kérdésre:

1. Hány blogod van?

- 2 de az egyiket épp szüneteltetem.

2. Ki a kedvenc bloggered?

- Reginaa Pál! Imádom ahogy ír!:)

3. Olvasod a blogom?

- Még nem kezdtem el mert elég sok dolgom van de amint lesz egy kis időm biztos el fogom olvasni.

4. Van háziállatod?

- Jelenleg nincs.

5. Mi a kedvenc időtöltésed?

- Amióta van blogom az írás. De még nagyon szeretek zenét hallgatni.

6. Mióta van blogod?

- Kb 2 hónapja.

7. Mi a kedvenc számod?

- Justin Bieber: All around the world.

8. Ki a kedvenc énekesed?

- Szerintem egyértelmű!:))

9. Mit gondolsz a saját blogodról/blogjaidról?

- Azt, hogy még van hova fejlődnöm.

10. Ha unatkozol mit csinálsz?

- Tv-t nézek, zenét hallgatok vagy írom a blogomat.

Kérdéseim:

1. Olvasod a blogom? És ha igen tetszik?

2. Mi a kedvenc számod Justintól?

3. Mióta vagy Belieber?

4. Mi a kedvenc sorozatod?

5. Melyik a kedvenc évszakod?

6. Kutya vagy macska?

7. Mi a hobbi?

8. Fiúkkal vagy lányokkal barátkozol inkább?

9. Ki a kedvenced a hazai hírességek közül?

10. Mit gondolsz a boybelieberekről?

Akiknek küldöm:

http://alexandaustinstory.blogspot.hu/

http://fleuralacerise.blogspot.hu/

http://szellemlany.blogspot.hu/

Több nem jut eszembe!

Újra együtt!

21. rész.

Sziasztok!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! El sem hiszitek mennyit jelent ez nekem!
Őszintén már kezdtem azon gondolkozni, hogy abba hagyom a blogot mert nem sok értelmét láttam a folytatásnak! De ezzel az 5 komival annyira fel dobtatok, hogy mégis folytatom. De ha megint úgy látom, hogy nincsenek vagy komik vagy kevés van, nem folytatom.
Még egyszer köszönöm és remélem a későbbiekben is számíthatok rátok!
Jó olvasást mindenkinek!:))

* Justin szemszöge

Mikor felébredtem és szembe találtam magam a két lánnyal hátrább csúsztam a meglepődöttségtől és mert nem tudtam mire véljem ezt az egészet. Bár nem láttam magam mégis elég ijedt fejet vághattam ugyanis mind a ketten mosolyogtak rajtam.
- Valaki elmondaná mi ez az egész?- kérdeztem tőlük.
- Szia az én nevem Alison!- nyújtotta kezét egyikük.- és Alex ikertestvére vagyok!- mutatkozott be teljesen lesokkolt az előző mondata mivel én úgy tudtam, Alexnek már nincs élő rokona.
- De nem azt mondtad, hogy nincs senkid?- néztem rá furán és kérdőn.
- Eddig én sem tudtam arról, hogy van egy testvérem míg fel nem keresett Alison. És, ha már itt tartunk ezt is neked köszönhetem!- lépett hozzám közelebb és letérdelt mellém majd a következő pillanatban megéreztem édes ajkait enyémen.
Miután el vált tőlem szemeimet fürkészte és gyönyörű mosolyával is megajándékozott. Felbecsülhetetlen pillanat volt.
Úgy éreztem mintha meg sem történt volna ez az 1 hét nélküle. Mindent ugyan onnan folytattunk ahol abba hagytuk. Felébredve álmodozásomból és szerelmem bámulásából előző kijelentésére tértem vissza.
Ezt, hogy érted, hogy nekem köszönheted?- valóban nem értettem semmit amin ismét csak elmosolyodott Alex.
- Alison az újságban látott meg amint épp veled sétáltam. Ha az az újság és Te nincs, akkor még mindig nem tudnánk egymásról.
Én is eresztettem egy mosolyt arcomra rá néztem az előttünk álló Alisonra.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Én Justin Bieber vagyok.- álltam fel és nyújtottam felé kezem bemutatkozás céljából.
- Tudom ki vagy!- nevetett fel de azért el fogadta a kezem.- és azt hiszem ennél belsőségesebben is ismerjük már egymást bár az véletlen volt.- nevetett tovább én pedig fülig pirultam. Szégyelltem magam amiért nem vettem észre a különbséget, bár nem is nagyon kerestem mivel erre nem igazán számítottam.
Rövid csevejünk után hátra fordultam Életem értelméhez és karjaimba zártam.
- Akkor én most megyek!- szólalt meg Alison és már ott sem volt.
- Annyira hiányoztál! Soha többé nem engedlek el!- jelentettem ki és még erősebben szorítottam magamhoz.
- Akkor miért nem kerestél?- nézett fel rám.
- Mert el kellett utaznom és zsúfolt volt ez az egy hét. De amint haza értem máris hozzád vezetett első utam.
- Szeretlek!- sóhajtotta és nem is kellett többet mondania. Ebben az egy szóban minden benne volt.
- Én is szeretlek!- súgtam fülébe és éreztem, hogy elmosolyodik.
Így állhattunk pá percig. Hirtelen ötletem támadt és úgy gondoltam ezt gyorsan meg osztom Alexel is.
- Mit szólnál hozzá, ha ma eljönnétek hozzánk és csinálnánk egy kerti partit?- dobtam fel az ötletet mire Alex kibújt mellkasomból és ismét szemeimet kereste, majd mikor megtalálta őket mosolyogva bólogatott.
Nyugtáztam magamban, hogy tetszik neki az ötlet.
- Akkor én most megyek és intézkedek, ti pedig készülődjetek mert 2 óra múlva jövök értetek!- mondtam és hosszú és gyengéd csókot leheltem ajkaira amit ő is viszonzott.
Ezután elindultam, hogy anyának is elmondjam tervem.

* Alex szemszöge

Mérhetetlenül boldog vagyok. Legszívesebben most táncolnék,énekelnék és szét kürtölném mindenkinek, hogy szerelmes vagyok.
Most már teljes az örömöm. Itt van velem a testvérem és vissza kaptam a barátomat is aki a jelek szerint még mindig szeret.
Fel eszmélve Justin csókjának mámorából gyorsan felszaladtam Alison szobájába és kopogás nélkül rontottam be.
- Készülj! Megyünk bulizni!- csak ennyit mondtam mire felpattant ágyáról közben pedig kérdőn nézett rám.
- Mégis hova?
- Justinékhoz megyünk 2 óra múlva.- mondandóm közben pedig szekrényéhez léptem és dobálni kezdtem ruháit rá.
Nem válaszolt csak hangosan nevetni kezdett heves izgatottságomon. Mikor megfordultam én is elnevettem magam mivel kezei tele voltak ruhákkal és alig látszott ki tőlük.
Segítettem neki kiválasztani a megfelelőt ahogy ő is nekem ezután pedig külön folytattunk a készülődést.

**

Hajamon végeztem az utolsó simításokat amikor hangos kopogásra lettem figyelmes.
Mivel tudtam, hogy Justin az leszaladtam a lépcsőn és mielőtt még kinyitottam volna az ajtót végig simítottam ruhámon ezután beengedtem Justint.
- Szia!- köszöntem neki és szájára tapadtam. Még magamon is elvoltam csodálkozva mert soha nem voltam még ennyire feldobva. Úgy viselkedtem mint egy 5 éves kis lány. Ugrándoztam állandó jelleggel vigyorogtam.
- Neked is szia!- köszönt Justin is miután el váltunk egymás szájától.- gyönyörű vagy! De ugye te vagy az?- kérdezte komoly arccal mire hangosan elnevettem magam.
- Igen én vagyok az.- mondtam ekkor pedig meghallottam Alison lépteit amint épp jött le a lépcsőn.
Most kivételesen könnyű volt eldönteni melyikőnk melyik mivel az én hajam egyenes volt, övé pedig göndör loknikat tartalmazott.
- Szia Justin!- köszönt majd óvatosan lépegetett ugyanis akkora sarkai voltak cipőjének, hogy csoda volt, hogy lépni tudott.
Rajtam is magassarkú volt de valamivel szolidabb. Felkaptuk táskáinkat és elindultunk.
Justin igazi úriemberként mindkettőnk előtt ajtót nyitott majd ő is beült a volán mögé. Egész úton nevettünk és hülyéskedtünk ami nem tartott sokáig, merthogy autóval rövid idő alatt oda lehetett érni.
Mikor bekanyarodtunk a feljáróra és kiszálltunk, már hangos nevetés szűrődött ki a hátsó udvarból.
Elindultunk befelé és meglepődtem, mikor ki értünk az udvarra...

Bocsáss meg!

20. rész.

* 1 héttel később

Alison már egy hete velem lakik és nagyon jól meg vagyunk. Viszont Justinról azóta nem hallottam semmit.
Nem keresett meg és ezek szerint nem is fog. Reménykedésem hiába való volt azzal kapcsolatban, hogy meg jön a józan esze. De talán nem is voltam neki olyan fontos.
Bár voltam azóta dolgozni mégsem találkoztam vele egyszer sem és valószínűleg nem avatta be anyját a vitánkba mivel nem kérdezett tőlem semmit.
Talán kerül? Nem tudom.
Alison és én éppen a konyhában tevékenykedünk kisebb-nagyobb sikerrel ugyanis Alison nem tud főzni.
Furcsa, hogy kívülről teljesen olyan mint én de belsőleg más. Ő mindig életvidám és boldog míg engem a problémák és azoknak megoldásai foglalnak le.
Mikor kész lettünk a nem éppen tökéletes ebéddel leültünk és neki láttunk, közben pedig beszélgettünk.
1 óra evés után befejeztük és gyorsan elmosogattam.
- Én elmegyek egy kicsit sétálni.- szóltam az ajtóból majd kiléptem.
Esett az eső de engem most nem érdekelt. Megnyugtató volt számomra ahogy ernyőmre csöpög az eső és nyugalmamat senki nem zavarta mivel nem igen voltak emberek az utcán.
Körülbelül 1 órás sétálás után megpillantottam Justinék házát. Teljesen véletlen keveredtem ide. Talán a sors újra közbe szólt és az lenne a helyes ha bemennék? NEM!
Túl sokszor hagytam a sorsra magam. Ebből elég! Most már nekem kell irányítanom a saját életemet.
Dacolva a véletlennel, elsétáltam a ház előtt és most már haza indultam.
Kételkedtem abban, hogy helyesen tettem-e de mivel nem én hibáztam nem tartottam igazságosnak, hogy én kérjek bocsánatot.
Pedig olyan jó lenne újra karjai közt lenni. Újra érezni csókját. Hallani nevetését. Nagyot sóhajtottam és folytattam a sétát.

* Justin szemszöge

Ahogy kijöttem a kórházból beszéltem Scooterrel aki elmondta nekem, hogy Lil tényleg drogot adott nekem és nem véletlenül. Újabban ő a sztárok dílere és azt akarta, hogy én is szokjak rá.
Mikor ezt megtudtam, első gondolatom Alex volt. Igaza volt és megvédett én mégis hátat fordítottam neki.
Abban a pillanatban szerettem volna beszélni amint kiderült minden de már a repülőn ültem útban Argentínába mivel ott lesz koncertem.
Egész héten bántott az Alexel való viselkedésem de annyira sűrű volt a program, hogy még telefonálni sem tudtam neki. De amint haza érek fel fogom keresni.

**

Otthon édes otthon!
Újra itthon! A kocsiból kiszállva szaladtam anyához és tesóimhoz mert bár 1 hét nem sok de nagyon hiányoztak.
- Sziasztok!- köszöntem be mire a picik kiszaladtak a nappaliból és rám ugrottam aminek egy hatalmas borulás lett az eredménye. Csak jót nevettem rajta és megöleltem őket.
- Szia kicsim!- jött oda anya is és megölelt.
Jó itthon de nekem most van egy feladatom úgyhogy nem sokáig élvezve a családi együtt létet, újra megöleltem mindenkit és kocsimba pattantam.
Egész úton liftezett a gyomrom idegességem miatt. Féltem, hogy talán annyira megbántottam, hogy nem fog megbocsájtani.
Amint háza elé értem leállítottam a motort de még nem mentem be. Fejemben össze szedtem mondani valómat és próbáltam legyűrni félelmemet.
Pár perccel később sikerült rászánnom magam a kiszállásra. Az ajtó előtt még vacilláltam de kezeim tudták, hogy szívem mit akar ezért önkéntelenül bekopogtam.
Amint az ajtó kinyílt esélyt nem adva Alexnak a tiltakozásra belekezdtem bocsánat kérésembe.
- Tudom, hogy hibás vagyok és, hogy csak jót akartál nekem. Neked kellett volna hinnem de hülye voltam.
Nagyon szeretlek és minden vágyam, hogy újra velem legyél. Remélem tudod, hogy minden szó őszinte és megbocsájtasz.- hadartam el neki gyorsan és a végén közelebb léptem majd megcsókoltam.
Bár most valami más volt csókunk közben nem foglalkoztam vele hisz erre vártam egy hete.
Mikor elváltam ajkaitól szipogást hallottam a hátam mögül és mikor hátra néztem azt hittem szemeim kápráznak. Alex állt mögöttem kisírt szemekkel.
Fejem a két egyforma lány között cikázott majd azt hiszem elájulhattam ugyanis ezek után semmire nem emlékszem.

* Alex szemszöge

Mikor haza értem megláttam Justin kocsiját házunk előtt és lábaimat gyorsabban szedve siettem mivel reméltem, hogy békülés céljából jött. Ám amikor a bejárathoz értem megláttam, hogy épp Alisonnal smárol.
Szemeimet ellepték hatalmas könnycseppjeim. Csak álltam és néztem rájuk.
Majd mikor elváltak egymástól jelezve, hogy itt vagyok. szipogni kezdtem mire Justin megfordult és arcára a teljes döbbenet ült ki.
Feje köztem és testvérem közt ingázott majd egyszer csak összeesett.
- Gyorsan segíts vigyük be!- szólalt meg Alison.
Behúztuk a nappaliba.
- Mégis mi volt ez az előbb?- kérdeztem nem éppen nyugodt hangnembe Alisont.
- A csók? Azt neked szánta de valljuk be őszintén nehéz minket meg különböztetni.- nevette el magát majd folytatta.- azonban mielőtt megcsókolt elmondta, hogy mindenben neked volt igazad és, hogy hülye volt. Ő szeret téged!- jelentette ki és csak csodálkozva néztem rá.
Alison magyarázata után már logikusabbnak tűnt az iménti dolog. Valóban nehéz minket megkülönböztetni.
Megkönnyebbülve mosolyogtam tesómra majd megöleltem.
Ölelkezésünket Justin ébredése szakította félbe....

Remélem tetszett az rész és kapok pár véleményt!!

Tartalom!

Sziasztok!

Kaptam egy olyan tippet, hogy írjam le az eddigi részek tartalmát tömören és röviden azoknak, akik még csak most kezdtek bele a blogom olvasásába de nem szeretnék az összes részt elolvasni.
Szóval akkor leírom nektek az eddig történteket:

Alex egy nem igazán jó módú lány, mondhatni szegény. Anyját és apját valamint a nagymamáját még gyerek korában elvesztette ezért árvaházba került. Mikor onnan kikerült vissza költözött mamája házába.
Egy kávézóban dolgozott iskola mellett, hogy el tudja magát tartani de onnan kirúgták mivel felpofozta Justint. ( akkor még nem ismerték egymást. )
Ezután új munka után nézett és talált is. Egy takarítói állást történetesen Justinéknál.
Bár eleinte nem kedvelték egymást később kialakult köztük a kölcsönös vonzalom. Kapcsolatuk azóta is tart de kisebb-nagyobb buktatókkal.
Alex azt hitte nincs már élő rokona ekkor betoppant az ikertestvére Alison.

Bár tömören ennyi lenne de azért érdemes elolvasni az egészet.
Kinek mennyire jött be a rövid tartalom?
Ha kapok pár megjegyzést azonnal el kezdem írni a következő részt:))

Alison!

19. rész.

Elképedve néztem mivel pontosan úgy nézett ki mint én.
A haja, az arca...egyszóval mindene. De, hogy lehetséges ez? És miért van itt? Amíg gondolkoztam ébredezni kezdett én pedig még mindig csak bámultam.
Mikor kinyitotta szemeit kirázott a hideg. Teljesen lesokkolt, hogy egyformák vagyunk.
- Te ki vagy?- kérdeztem tőle remegő hangon amikor láttam, hogy felült és fejét kezdi el simogatni ahol az ütés érte.
- Az én nevem Alison és a testvéred vagyok!- jelentette ki majd felállt és közelebb jött hozzám de én hátrálni kezdtem.
Annyira hihetetlennek tűnt amit mondott. Anya és Apa sosem mesélték, hogy van egy testvérem. Ráadásul egy ikertestvérem ahogy elnézem.
- Az nem lehet! Nekem nincs testvérem! Nekem már nincs élő rokonom.- hevesen ingattam fejem.
- Már pedig ahogy láthatod olyanok vagyunk mint 2 tojás. És ha hajlandó vagy meghallgatni elmondom neked mi is történt.- gondolkoztam pár percig de mivel kíváncsi voltam, így bele mentem.
Leültünk az asztalhoz és hallgatni kezdtem történetét, azaz történetünket.
- Szóval amikor megszülettünk, Anya és Apa nem tudott volna felnevelni 2 gyereket így engem örökbe adtak és te maradtál velük. Bár kilógtam a családomból soha nem gondolkoztam azon, hogy talán örökbe fogadott gyerek vagyok. A 18. születésnapomon elmondták az igazságot amin hidd el én is eléggé meglepődtem. Rólad is meséltek és akkor megfogadtam, hogy megtalállak. 1 éven keresztül hiába kerestelek. De amikor pár hete megláttalak az újságban Justin Bieber oldalán újra reménykedtem, hogy megtalállak. Kiderítettem, hogy hol laksz és ide jöttem.- mondta hol mosolyogva, hol pedig komolyan.
Hogy őszinte legyek kicsit olyan volt, mintha egy tükörrel beszélgetnék. Nehezen de beszélni kezdtem.
- Ez durva!- nyögtem ki majd próbáltam egy értelmes mondatot is kipréselni magamból.- de miért pont az éjszaka közepén?- kérdeztem mire elmosolyodott.
- Autóval indultam el és már tegnap délután itt lehettem volna ha nincs ez a nagy vihar. De ez most így alakult.- fogta meg újra a homlokán lévő puklit.
- Jaj ne haragudj, hogy leütöttelek de megijedtem.- magyarázkodtam és a konyhába indultam, hogy hozzak Alisonnak jeget.
- Semmi gond! Megértem.- kiabálta utánam a konyhába.
Miután rátette homlokára a kendőbe tekert jeget, bementünk a nappaliba és kerestem neki egy száraz ruhát, ugyanis mindene teljesen elázott.
Ezután leültem mellé és elmeséltem neki, hogy mi is történt ez alatt a 19 év alatt amióta nem láttuk egymást. Elmondtam neki, hogy már se anya, se apa, se a nagyi nem él. Szomorúan hallgatott végig majd beszédre nyitotta száját.
- Tudod, borzasztó érzés, hogy nem ismerhettem az igazi szüleimet.- mondta és lehajtotta a fejét.- bár gazdag családhoz kerültem és mindent megkaptam amire csak vágytam mégis arra vágytam amióta megtudtam az igazságot, hogy az igazi családommal lehessek.- ezután a mondata után elcsuklott hangja és láttam, hogy a fehér kőre egyre sűrűbben hullanak könnycseppjei.
Nagyon megsajnáltam. Igaz, hogy az én életem szegényes és keserű volt, de mégis a szüleimmel lehettem ameddig éltek. Átöleltem éreztem, hogy jól esik neki, ahogy nekem is.
Elsőre nehéz volt felfogni, hogy van egy testvérem és talán még most sem tudatosult bennem teljesen, de rettentően felemelő érzés, hogy bármi történjen is, most már nem leszek egyedül.
Még nagyon sokat beszélgettünk. Mikor azonban megláttam az ablakon beszűrődő nap sugarait elnyomott az álom, ahogy Alisont is.

***

Mikor felébredtem elég nyúzottan éreztem magam. Rá kaptam tekintetem a falon lógó régi órára és rájöttem, hogy végig aludtuk az egész délelőttöt így az iskolát is de, hogy őszinte legyek most nem igazán bántam.
Utánam nem sokkal később Alison is ébredezni kezdett az ő szemei alatt is kisebb karikák bújtak meg. Még most is egy kicsit hátborzongató volt a hasonlóság de lassan hozzászoktak szemeim.
Készítettem mind a kettőnknek egy kávét és leültünk az ebédlőasztalhoz.
- És akkor most te Justin Bieberrel jársz?- kérdezte megtörve ezzel a csendet.
Most, hogy így megemlítette nevét, gyomromba erős fájdalom hasított. Az esti események teljesen elfeledtették őt velem.
- Csak jártam.- mondtam bánatosan és belekortyoltam kávémba.
- De hogy-hogy?- kíváncsian nézett rám Alison.
Elmeséltem neki mindent. Titkon reménykedtem abban, hogy talán észhez tér és rájön ki is áll mellette igazából de még magamnak sem mertem nagyon bevallani, hogy ez bekövetkezhet.
Ezután, hogy tereljem a témát elkezdtem kérdezgetni testvéremet eddigi életéről aki lelkesen mesélt el minden részletet. Jókat nevettünk történetein és ismét sikerült egy rövid időre kivernem fejemből életem szerelmét.

Éjszakai látogató!

18. rész.

Tudom, hogy rövidebb lett mint szokott lenni de most itt kellett abba hagynom! Bocsi!:)
Azért remélem tetszik és kapok megint komikat! ( 5 )
Jó olvasást kívánok!

Ahogy eltelt az 1 óra Pattievel egyszerre mentünk be szerelmemhez.
Mikor beléptünk még elég sápadt és kómás volt. Leültünk egy-egy székre és Pattie azonnal bombázni kezdte kérdéseivel.
- Hogy érzed magad? Fáj valamid? Hozzak valamit?- hadarta el gyorsan Pattie és közben Jus arcát simogatta.
- Jól vagyok. Bár még egy kicsit zavaros minden azért meg maradok!- egy halvány mosoly húzódott ajkára.
Láttam Pattien, hogy elhiszi és kicsit megkönnyebbül velem együtt. Pár másodperc múlva megcsörrent a telefonja. Elvonult a szoba egyik végébe beszélni és mikor vissza jött elmondta mi is volt a téma.
- Sajnálom de most el kell mennem mert Scooter most telefonált, hogy beszélni akar velem. De még később benézek!- mondta és adott justin arcára egy puszit.
Miután el ment közelebb húztam magam Justinhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Tudod, nagyon megijedtem. Belehaltam volna ha elvesztelek a haverod hülyesége miatt.- mondtam és megfogtam kezét.
- Milyen haver? És mi történt?- nézett rám értetlenül.
- Semmire nem emlékszel?
- Hát nem sok mindenre.- mondta és tarkóját vakarta.
- A kedves haverod Lil eljött hozzánk és bedrogozott. Azt mondta neked, hogy fájdalom csillapító te pedig be is vetted. Mikor láttam milyen rosszul vagy egy hatalmas pofon kíséretében elzavartam és amikor vissza mentem hozzád már eszméletlen voltál. Behozattunk és kimosták a gyomrodat. De nem kell aggódnod most már nem fog neked ártani ez az idióta ugyanis anyud feljelentette és valószínű, hogy hamarosan el is kapják.- büszkén húztam ki magam mondandóm alatt. De amikor meghallottam reakcióját már kevésbé örültem.
- Hogy mit csinált anya? És mit csináltál te? Az egyik legjobb haveromról van szó ti pedig feljelentettétek? Te pedig még meg is ütötted?- förmedt rám és felakart ülni de a gépek nem engedték neki.
Ledöbbenve ültem vele szemben és nem akartam elhinni, hogy miket mondott. Most komolyan engem és Pattiet hibáztat?
- Ez a te állítólagos haverod majdnem megölt és te még véded?- ripakodtam én is rá mire el fordította fejét az ellenkező irányba.
Választ nem kaptam előző kirohanásomra ezért felkaptam táskámat és a kijárat felé indultam de még az ajtóból egy utolsó mondatot oda vetettem neki.
- Tudod mit? Ha ennyire fontos neked akkor szeresd őt és engem felejts el!- láttam arcán, hogy megdöbbent de jelenleg nem tudott meghatni.
Mikor kiértem az ajtón megeredtek szememből könnyeim. Kiszaladtam a kórházból és haza mentem.
Még mindig forrt bennem a düh és ez ellen semmit nem tehettem. Gondolkoztam egy ideig, hogy felhívom Pattiet és elmondom neki Justin miket mondott de aztán mégsem tettem meg.
Úgy döntöttem, hogy az lesz most a legjobb ha megfürdök és gyorsan ágyba bújok. Így is tettem de sokáig nem jött álom a szememre. Bár mérges voltam Justinra és tudtam, hogy igazságtalan volt, mégis aggódtam érte. Sejtésem szerint túlságosan is befolyásolta Lil, és teljesen a bizalmába férkőzött. Azt már százszor megbántam röpke fél óra alatt, hogy azt mondtam felejtsen el de akkor és ott ezt tartottam  a leghelyesebb tettnek.
Mivel nem tudtam aludni lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.
Viszont ahogy leértem és végig néztem a sötét, üres nappalin, ismét rám tört a magány. Vissza forgattam fejemben az alig 2 nappal ezelőtti estét és mosolyogva gondoltam rá. De talán ennek most vége.
Miután leültem a nappaliba és elkezdtem inni a tejet, hallottam, hogy odakint hatalmas vihar van.
Sajnos ez csak nehezített lelkiállapotomon. Hallgatva az eső kopogását az ablakon elnyomott az álom.
Azonban nem sokáig aludtam ugyanis valaki iszonyatos erősséggel verte az ajtót.
Ránéztem órámra és láttam, hogy hajnali kettő van ezért félve nyitottam ajtót. Nolmáris ember ilyenkor már rég alszik.
Amint lassan elindultam az ajtóhoz felkaptam egy lécet és úgy lépkedtem tovább. Az illető még mindig kopogtatott én pedig egyre jobban féltem. Mikor kinyitottam az ajtót annyira pánikba estem, hogy meg se néztem ki lehet az, azonnal fejbe vágtam mire az idegen összeesett előttem.
Letérdeltem mellé és csurom vizes arcát kezdtem el tanulmányozni de nem sok mindent láttam mivel elég sötét volt. Behúztam a nappaliba de mivel ott is sötét volt a villanyhoz léptem.
Mikor világos lett vissza mentem és elképedve néztem az eszméletlen lányra a földön....

Váratlan vendég!

17. rész.

Sziasztok!
Két dolgot szeretnék elmondani nektek mielőtt elkezdenétek olvasni. Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet azzal kapcsolatban, hogy 5 kommentár után hozom a részt. Remélem megértitek, hogy mivel nyár van, én is szívesen vagyok kint a szabadban és élvezem a jó időt. De igyekszem minél gyorsabban hozni az új részeket. A második közlendőm pedig az lenne, hogy a blogot eddig 2137-en olvastátok aminek borzasztóan örülök!!! Nagyon szuperek vagytok!:)) Köszönöm, hogy olvassátok a történetemet.
Jó olvasást kívánok ehhez a részhez is és légyszi írjátok le a véleményeteket! Szokásosan 5 komit várok!:))

Reggel kicsit kómásan mégis boldogan ébredtem Justin mellett aki még mindig édesen szuszogott mellettem.
Hajnali 5 volt és mivel iskola van el kellett látnom teendőimet.
Gyorsan felöltöztem majd a konyhába indultam és neki kezdtem a takarításnak. Nem sok kedvem volt hozzá de ez a kötelességem.
Mikor végeztem kicsit fáradtan dőltem le a kanapéra és izzadság cseppeimet törölgettem homlokomról.
Az idő lassan már ott járt, hogy indulnom kellett ezért még gyorsan felszaladtam a táskámért. Ahogy beértem láttam, hogy Justin még mindig alszik, ezért megcsókoltam és egy üzenetet hagytam neki, hogy ne idegeskedjen majd elindultam.

* Justin szemszöge

Ahogy felébredtem órámra pillantottam ami 11-et mutatott. Gyorsan kipattantam mert 1 óra múlva a stúdióba kell lennem és Scooter meg öl ha kések.
Ahogy öltözködtem feltűnt a fekete kis asztalkán egy papír fecni.
Mikor elolvastam szomorú voltam mert elakartam vinni magammal Alexet, hogy bemutassam a stúdióban de neki is vannak kötelezettségei ahogy nekem.
Amint kész lettem kocsimba pattantam és elindultam.
Ahogy odaértem már mindenki bent volt és egyik dalomon végezték az utolsó simításokat. Köszöntem mindenkinek és kezdődhetett a munka. Egyik haverom is meglátogatott. Lil Twist.

* Alex szemszöge

Fáradtan sétáltam haza ugyanis elég nehéz napom volt. Semmi másra nem vágytam csak egy nyugodt, romantikus délutánra szerelmemmel. Viszont ahogy beléptem a lakásba, terveim szerte foszlottak ugyanis Justint és egy idegen srácot láttam meg a nappaliban.
Annyira nevettek valamin, hogy észre se vették, hogy beléptem, ezért hangosan becsaptam az ajtót mire mind a ketten rám kapták tekintetüket.
- Sziasztok! Mosolyogtam de nem őszintén. Valami nem tetszett ebben a srácban.
- Szia drágám!- jött Justin közelebb és oda húzott a kanapéhoz.- Lil ő itt a barátnőm, Alex, Alex ő pedig Lil az egyik haverom.- mutatott be minket és mert udvariasságra neveltek, kezet fogtam vele.
Vissza huppantak és újra nevetni kezdtek és, hogy őszinte legyek fogalmam sem volt, hogy min. Mindenesetre nagyon furcsa volt.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem a még mindig röhögő két fiút.
- Te nem látod ezt a kutyát ami itt hempereg előttünk?- kérdezte Justin és megijedtem, mert a szobába semmi féle kutya nem volt.
Azonnal magammal rántottam és kihúztam a konyhába.
Beértünk és arcát kezdtem el vizslatni. Tekintete üveges volt, szemhéja vörösen izzottak és nagyjából azt sem tudta hol van.
- Justin mit szedtél be?- kérdeztem de már nem is nagyon reagált kérdésemre.- JUSTIN!- ordítottam rá és vállánál fogva rázni kezdtem.
Lassan rám nézett és elkezdett beszélni.
- Nagyon fájt a fejem és Lil adott nekem egy gyógyszert.- közölte velem csigatempóban.
Annyira felhúztam magam ezen agyilag, hogy miután leültettem Justint és ráparancsoltam, hogy itt várjon meg, vissza szaladtam a nappaliba és lendületemben egy akkora jobb horgost adtam a még mindig röhögő Lilnek, hogy abban a pillanatban lefordult a székről.
Először csak meglepődve figyelt és vérző orrát fogta majd megszólalt.
- Cica eléggé harcias vagy!- jelentette ki undorító vigyorral párosítva.- de engem nemzavar.- és kacsintott egyet.
- Takarodj innen és ne akard, hogy segítsek! És ha még egyszer Justin közelébe mész megkaphatod a párját is a pofonnak!- ordítottam és láttam, hogy elindul a kijárat felé.
Ahogy elhagyta a házat siettem vissza Justinhoz aki eszméletlenül feküdt a konyha hideg kövén.
Bár megijedtem tudtam, hogy most nem pánikolhatok be. Azonnal tárcsáztam mobilomon a mentőket akik rövid időn belül meg is érkeztek.
Beszálltam Justin mellé és végig kezét fogtam míg oda nem értünk.
Úgy éreztem Pattienek is tudnia kell erről az esetről ezért őt is értesítettem. Hangja sírós és ingerült volt. Megbeszéltük, hogy azonnal elindul hozzánk. Leültem a váróba és idegesen doboltam lábaimmal. Folyamatosan az ajtót néztem hátha kijön egy orvos és tájékoztat Justin állapotáról, de semmi nem történt.
Pár perccel később kicsapódott a lengő ajtó és Pattie sietett oda hozzám.
Részletesebben elmondtam neki a történteket és ökölbe szorította kezeit Lil neve hallatán majd telefonja után nyúlt.
Amint a beszélgetésből kivettem, feljelentést tett az említett személy ellen aminek kifejezetten örültem.
Ezután csendben ültünk egymás mellett.
Legalább 3 órát töltöttünk el így mire egy korosodó, őszes hajú orvos elénk lépett.
- Önök Mr. Bieber rokonai?- kérdezte és egyöntetűen bólogattunk.- nos a fiatalember gyomrát ki kellett mosnunk mivel egy igen erős drogot találtunk a szervezetében.- leste papírjait.
- És most már rendben van?- kérdezte aggódva Pattie.
- Igen most már tiszta a gyomra.- mosolyodott el az orvos és folytatta.- még altatásban van de 1 óra múlva már be lehet hozzá menni és ha az esti viziten minden rendben lesz, holnap reggel haza is mehet.
Megkönnyebbülve néztünk egymásra Pattievel és megköszöntünk a dokinak mindent.
Hát nem így terveztem a délutánt...

Anya csak egy van!

16. rész.

Már több mint 1 hónapja, hogy Justin és Pattie nem beszélnek egymással. Mind a ketten büszkék ahhoz, hogy lépjenek viszont én látom Justinon, hogy bántja a dolog.
Elhatároztam, hogy kibékítem őket. Mélyen megbántott Pattie de nem hagyhatom, hogy egy család szét hulljon miattam.
- Justin.- szóltam neki a konyhából és pár másodperc múlva meg is jelent.
- Igen?- kérdezte és leült az asztalhoz.
- Látom, hogy bánt téged ami történt és szeretném ha kibékülnél Pattievel.- vázoltam neki ötletem.
- Na azt már nem!- fonta össze karjait mellkasán és fejét elfordította.
- Figyelj.- oda mentem hozzá és megfogtam kezét.- én tudom milyen anya nélkül felnőni és hidd el nem jó. Neked még él és ki kell használnotok az időt együtt. Ha késő lesz már hiába bánod!- mondtam neki komolyságot sugározva szavaimból.
Pár percig nem válaszolt csak nézett maga elé majd beszédre nyitotta a száját.
- Így még nem is gondoltam át a dolgot. Igazad van! Most el kell mennem.- vette fel sapkáját és már az ajtónál volt.
Én csak mosolyogtam mert tudtam hova megy. És remélem tényleg kibékülnek.
Vissza tértem a főzéshez ugyanis az előbb félbe hagytam.
Féltem attól, hogy ha most kibékülnek Justin itt hagy vagy ami rosszabb szakít velem Pattie kedvéért de tudom, hogy jól döntöttem.

Pár órával később

Nem rég lett kész a vacsora de Justin még mindig sehol. Eddig úgy voltam vele, hogy megvárom az evéssel de lehet, hogy vissza se jön.
Megterítettem tehát egy személyre és neki láttam a spagettinek. Az első falat után azonban kopogtak.
Lenyeltem és odasétáltam. Mikor kinyitottam Justin és Pattie állt előttem ölelkezve.
Szívemet melegség öntötte el gyomrom mégis görcsbe rándult Pattie láttán ugyanis az ominózus eset óta nem beszéltünk.
- Sziasztok!- törtem meg a csendet.
- Szia Alex! Szeretnék veled beszélni.- mondta Pattie és hangjából nem harag érződött.
- Persze! Gyertek be.
Justin szokásos helyére ült Pattie pedig mellé. Én velük szembe ültem.
- Nos csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom! Te egy remek lány vagy és nem tudom mi ütött belém. Justin elmondta, hogy te bisztattad, hogy keressen fel. Nekem a fiam a legfontosabb a világon és csak megakartam védeni. De már látom, hogy teljesen feleslegesen!- nyúlt át az asztalon és megfogta kezeimet majd egy bocsánat kérő mosolyt villantott rám.
Meg kell mondjam nem kicsit meghatódtam monológján és éreztem, hogy arcom vizes lesz a könny cseppek miatt.
- Persze, hogy megbocsájtok és te se haragudj azért amiket mondtam.- mondtam néha néha elcsuklott hangon.
- Igazad volt! Justin felnőtt ember saját döntésekkel! De meg kell értened, hogy az én szemembe ő mindig is a KIS fiam marad.- nyomta meg a kis szócskát és Justinra nézett aki egy mosoly kíséretében anyja nyakába borult.
Ahogy megtörtént a kibékülés mondtuk Pattienek, hogy vacsorázzon velünk. Kihoztam még 2 tányért és eléjük raktam.
Neki láttunk enni és közben pedig Pattie mesélt a kis Justinról. Nagyon vicces sztorikat idézett fel Justin pedig fülig volt pirulva. Egyszer azonban elkalandoztak gondolataim és azon morfondíroztam, hogy ez a ház nem rég még csak egy sivár, szomorú emlékekkel teli kis doboz volt a számomra, most pedig vissza tért a régi családias hangulat. Azt akartam, hogy ez az este sohase érjen véget.
Miután kiürültek a tányérok kivittem a konyhába és elmosogattam. Még egy ideig hallottam, ahogy nevetgélnek és beszélgetnek majd nagy csönd lett és Justint láttam meg az ajtó félfának támaszkodni.
- Hát te? Azt hittem haza költözöl!- mondtam neki mosolyogva mégis meglepetten.
- Jó, hogy anyával minden a régi de nem hagylak itt egyedül.- jött oda mögém és megölelt. Annyira jól esett, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Így álltunk egy ideig míg maga felé nem fordított és fel nem kapott.
Futott velem én pedig csak nevettem és nevettem. Nem tudtam, hogy hova visz mikor egyszer hátam bele süppedt a kanapé párnái közé.
Justin rajtam landolt és arca 2 cm-re volt enyémtől. Mély barna szemei enyémet fürkészték.
- Nagyon szeretlek és csak veled akarok lenni.- jelentette ki majd válaszlehetőséget nem adva megcsókolt.
Puha ajkai enyémen táncolt. Úgy gondolom csodás este elé nézünk ;))

Ide költözhetek?

15. rész.

Hello Beliebers!!
Nagyon de nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott 6 kommentárt. Nagyon jó látni, hogy mellettem vagytok és, hogy szeretitek a blogomat.
Mint láthatjátok új fejléc került az oldalra de ez nem az én érdemem hanem Regináé. Innen is köszönöm neki!:)) Remélem nektek is tetszik.
Ui: Jó olvasást mindenkinek és bocsi, hogy csak most hoztam a részt de nem nagyon értem rá. Most is már szinte félálomban írtam meg de remélem így is tetszeni fog! Komikat várom!:)) Legalább 5 kominak össze kell jönni a következő részhez!:) Ha több lesz az csak még jobb :))


Csak álltam az ajtónál és hallgattam Pattie fejmosását.
- Mégis mi volt ez Justin? Hm? Megbeszéltük, hogy egyenlőre szünetelteted a barátnőket. Most lefeküdtetek egymással. És mi lesz később?- kérdezte szinte ordítva.
- Ami azt illeti...már 3 hete együtt vagyunk.- hallottam meg Justin szavait és szívembe éles fájdalom hasított. Azt hittem csak elsimítja a dolgokat nem pedig kitálal. Kezeim remegni kezdtek és szaporán kapkodtam levegő után. Úgy éreztem most már biztos végem van.
- Hogy mii?- kérdezte fejhangon anyja.- és Ti ennyi ideig képesek voltatok a hátam mögött járni? Azt hittem ennél azért jobban megbízol bennem.
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni.- most már Jus is ordított.- tudod rájöttem, hogy...hogy...szerelmes vagyok.- ezt már halkabban mondta de tisztán hallottam minden szavát és kis mosoly ült ki arcomra.- Alex más mint Selena volt.
- Ugyan fiam! Te minden lánynál ezt mondod.- mondta Pattie szemrehányóan.
- De Ő tényleg más és szeretném ha elfogadnád, hogy együtt vagyok vele.- határozottnak hangot ütött meg.
- Nem! Nem tartom jó ötletnek! Hogy úgy mondjam, nem vagytok egy súlycsoport.- kijelentése szívemig hatolt. Bár nem voltam biztos benne, hogy is érti, gondoltam, hogy hovatartozásomra utalt.- talán csak a pénzedre hajt és a hírneved miatt szeret.- és jól tippeltem, ugyanis kibújt a szög a zsákból.
Könnyeim mint a záporeső úgy ömlöttek szemeimből. Sejtettem, hogy nem fogadja majd valami jól a szerelmünket de, hogy ilyet feltételez rólam azt legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Tudom, hogy nem vagyok jó módú, de soha nem lennék képes valakit azért szeretni mert vagyonos és híres. A szüleim rövid nevelésem során mindig azt tanították, hogy legyek becsületes és dolgozzak meg keményen mindenért. És én tartom is magam ehhez.
Talán heves temperamentumom és hirtelen feltámadt dühöm miatt, hangosan kicsaptam a konyha ajtót és elmagyaráztam Pattinek az iménti eszme futtatásomat majd hozzá tettem még egy-két dolgot.
- És tudod lehet, hogy félted a fiad, de már 19 éves és tud magára vigyázni.Felnőtt, okos ember aki képes irányítani az életét az anyja nélkül is.- mondtam neki vörösödő fejjel majd újra az ajtóhoz indultam de még egyszer vissza fordultam.- Ja és ne fáradj azzal, hogy kirúgsz mert felmondok!- jelentettem ki és távoztam.
Miután kiértem könnyeim újra ellepték szemeimet és most nem érdekelt semmi és senki.
Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házat, fogtam egy taxit, és haza mentem. Otthon folytatódott letargikus hangulatom. Semmire nem voltam képes. Csak egy emberre gondoltam és az Justin volt.
Hosszú évek óta Ő volt az első ember akit közel engedtem magamhoz. Ő volt az aki mosolyt tudott csalni az arcomra. Ő volt az aki ki tudott szakítani a szürke hétköznapjaimból. De most...most már ő sincs nekem. Újra egyedül maradtam ebben a nagy világban. Hangos zokogásba kezdtem majd lassan sírásom hatására álomba merültem.

* Álom *

- Srácok gyertek kész a vacsora.- szólt anya a konyhából és már futottunk is Justinnal. 

Apa az aszatnál ült már és újságot olvasott. 

- Sziasztok szerelmesek!- mosolygott ránk és én szorosan Justin mellkasába bújtam ő pedig átölelt.

Leültünk az asztalhoz és vártuk anyát a vacsorával. 

Mikor kilépett a konyhából gyönyörű volt. Szőke haja ráomlott vállaira kivéve pár kósza tincs ami arcában lógott, ruhája pedig kifogástalan volt.

Mikor mind körbe ültük az asztalt hangos kopogás csapta meg fülünket.

Apa felállt és ajtót nyitott majd az ebédlőből is hallani lehetett ahogy azt mondja valakinek " pont időben érkeztél. Már vártunk "

Nem tudtam ki az ezért kíváncsian figyeltem az ajtót.

- Sziasztok bocsi a késésért de még a dokihoz is be kellett ugranom.- szaladt be Pattie hatalmas pocakkal majd öleléssel üdvözölt mindenkit. Mikor hozzám és Justinhoz ért körbe csókolt minket. 

Justin Pattie hasára tapasztotta kezeit és simogatni kezdte azt.

Ezután leült ő is köreinkbe és megkezdtük a vacsorázást. Pár perccel később azonban újra kopogtak....

* Álom vége *

- Nyitom már!- keltem fel amint épp ezt mondom. 

Olyan élethűnek tűnt minden. Gyönyörű álom volt. Anya, Apa, Justin, Pattie és Én. Mint egy nagy család.

Bárcsak a valóság is ilyen szép és gondtalan lenne.

Felültem a kanapén és szemeimet kezdtem el törölgetni. Majd kopogtattak. Ez már biztos nem az álmom része ezért az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. 

- Szia!- köszöntem Justinnak.- te kopogtál az előbb is?

- Igen de azt mondtad nyitod ezért vártam. De ez most lényegtelen, bemehetek?- kérdezte de már bent is volt.

- Jus...én sajnálom ahogy anyuddal beszéltem de hallottam amiket rólam mondott és nem hagyhattam.- magyarázkodtam neki.

- Ide költözhetek?- kérdezte váratlanul mit sem törődve előző mondatommal.

- Persze! De miért?- néztem rá értetlenül és vártam az okot.

- Miután elrohantál anyával még csúnyábban össze vesztünk és azt mondta, hogy amíg az ő házában vagyok addig azt csinálom amit ő mondd. Erre én össze szedtem a ruháimat kocsiba ültem és idejöttem abban reménykedve, hogy igent mondasz.- hadarta el gyorsan.

- Ez mind az én hibám.- hatottam le fejem és tényleg így éreztem mert ha én nem vagyok, még mindig jóba lennének Pattievel.

- Nincs igazad!- jött közelebb és megölelt.- már rég elegem volt abból, hogy mindenbe beleszól és úgy kezel mint egy gyereket. Az pedig, hogy beolvastál neki...meglepődtem de igazad volt.- mondta és államat felemelve megcsókolt.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy!- bújtam hozzá csókunk után. 

Kicsit később behordtuk a cuccait és kipakoltunk.

És bár nem így képzeltem most mégis boldog voltam. Boldog mert életem legfontosabb személye itt van velem és kiáll mellettem..

Tudom, hogy az álmos rész nem sikerült valami jóra de nem igazán tudom, hogy kell ilyet csinálni. Azért remélem tetszett és kapok véleményeket!

Pattie!

14. rész.

3 héttel később

Már 3 hete sikeresen titkoljuk Pattie elől a szerelmünket. Igaz bujtosnunk kell, de dúl a szerelem köztünk.

Justin mindig azt hajtja, hogy ez így izgalmas. Nem látom rajta, hogy félne attól, hogy lebukunk. Én viszont helyette is aggódok. 3 hét alatt viszont a csókon és tapizáson kívül messzebbre nem jutottunk.

ma is mint minden nap megyek takarítani hozzájuk.

Most épp a taxiban ülök úton hozzájuk. Ahogy megálltunk kipattantam, odaadtam a pénzt és elindultam a házba. Odabent azonban senkit nem találtam ami furcsa.

Elkezdtem tehát körbe járni a hatalmas lakást hátha találok valakit de 15 perces keresésem hiába való volt.

Pár  percre leültem az udvaron a kerti székre és pihentem, ugyanis kifulladtam a sok lépcsőzéstől. 

Pihenésemet két hideg kéz zavarta meg ami szememet takarta el.

- Na ki vagyok?- kérdezte valaki dörmögős hangon és nem igazán tudtam el dönteni ki is lehet az, így találgattam.

- Kenny?- mondtam az illetőnek ugyanis kicsit hasonlított a hangja övére.

Választ nem kaptam csak elkezdte apró puszikkal halmozni nyakam.

- Rossz válasz.- jelentette ki és ekkor már tudtam, Justin az.Gyorsan kipattantam a székből és felé fordultam.

- Hidd el én örülök neked de már megint elfelejtetted, hogy ezt nem szabad.- azzal egyet hátra léptem és pipiskedve néztem át válla felett nem-e valaki meglátott minket.

- Ne aggódj! Kenny szabadnapot kapott, anya pedig a fodrásznál van. És elhiheted, hogy onnan egyhamar nem jön haza.- lépett ő is, csak előre, hogy közelebb legyen hozzám.

Hittem neki hisz ő csak jobban ismeri anyját. 

Adtam neki egy csókot majd elindultam dolgomat elvégezni de ekkor vissza rántott.

- Hova sietsz? Most mondom, hogy anyu nem jön haza még sokáig. És...tudod már 3 hete együtt vagyunk. És egy pasinak ez már túl sok idő együttlét nélkül. Te sem akarhatod, hogy magamat szórakoztassam!- oktatott ki komoly arccal. Én viszont nevetésben törtem ki monológján.

- Hát azt tényleg nem akarom, de te meg azt nem akarhatod, hogy itt és most csináljuk.

- Nem itt. Fent a szobámban.- mondta teljesen nyugodtan.

- Nekem ez a munkahelyem és ha nem lesz rend mire anyud haza ér, többé már nem lesz az.- magyaráztam el neki a nyilvánvalót de amint azt sejtettem erre is volt ötlete.

- Az igaz, hogy anyu vett fel, de én is a főnököd vagyok és én most szabadnapot adok.- kacsintott rám és válaszomat meg nem várva, karomnál fogva húzott maga után egészen szobájáig. 

Amint beléptem, becsukta az ajtót és neki döntött majd vad csókcsatába kezdtünk. Hamar engedtem a csábításnak és lassan a gondolkodást is abba hagytam. Csak úsztam az árral.

Csókunk közben hámozta le sorban rólam ruháimat és én is róla. Tényleg nagyon be lehet indulva mert nem húzta az időt és mint már mondtam korántsem romantikusan inkább hevesen " munkálkodott ".

Miután már csak fehérneműink voltak rajutunk ledobott az ágyra majd ő is és rajtam kötött ki.

Mohóságán hangosan nevettem de ő ezzel mit sem törődve folytatta kényeztetésemet.

Végig csókolta testem minden egyes kis részét majd bugyim széléhez ért. Felnézett rám és egy csábító molyos közepette megszabadított az említett ruhadarabtól.

A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy csontos ujjai bennem vannak. Halkan nyögtem egyet mire ujjait mozgatni kezdte.

Mikor elértem a csúcsra, fordítottam helyzetünkön mivel most én következtem. Végig simítottam hasán majd boxere vonalához érve kezeim megálltak. Férfiasságát a vékony anyag alatt is lehetett érezni. Nagyon lassan lehúztam róla ezzel is fokozva vágyait majd számba vettem Jerryt és először lassú majd egyre gyorsabb tempót diktálva mozgattam fejem.Arcát nem láttam de tetszését kis nyögésekkel nyilvánította ki.

Mikor ő is elélvezett ismét hátamra fordított és minden várakozás nélkül belém hatolt. 

Ő is fokozatosan gyorsított tempóján és erőseket lökött rajtam. Nem kellett sok idő mind a ketten levegőért küzdve dőltünk az ágyra. 

- Már nagyon vágytam erre. Isteni volt.- mondta Justin mosolyogva.

- Én is nagyon élveztem.- viszonoztam mosolyogva.

Mellkasára feküdtem és hallgattam szívverését. Így feküdtünk csendben míg egyszer csak kinyílt az ajtó és Pattivel találtuk szemben magunkat. 

- Megjötte..- nyitott be és mondatát sem tudta befejezni annyira lesokkolt.

Justin arcára néztem aki szintén megfagyott. Én tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy mi fog most történni.

- Kisfiam, azt hiszem beszélnünk kellene. Öltözz fel és gyere le a konyhába. Alex veled pedig később számolok.- nézett rám és becsapta az ajtót maga mögött.

A sírás kerülgetett és rettentően szégyelltem magam. Fel vettem ruháimat és fel-alá kezdtem járkálni a szobában.

- Tudtam, hogy egyszer lebukunk a hülye ötleteid miatt.- mondtam Justinnak aki még mindig öltözött.- most már tuti, hogy ki leszek rúgva.- mondtam még idegesebben.

- Ne aggódj. Megbeszélem vele. Bevetem a kisfiús bájamat és meg fog bocsájtani.- jelentette ki úgy mintha semmi nem történt volna.

Felé fordultam és nyakánál megszorítva a pólót magamhoz rántottam.

- 1: A " ne aggódj " duma nem jön be. 2: Itt most nem hiszem, hogy hatni fog a kisfiús bájad.- mondtam és elengedtem pólóját és löktem rajta egyet minek következtében vissza esett az ágyra.

- JUSTIIIN JÖSSZ MÁR?- ordított fel és idegességemben össze rándult a gyomrom is.

- Te addig várj meg itt. Mindent elintézek.- adott homlokomra egy puszit és elhagyta a szobát.

Még mindig fel-alá járkáltam és egy idő után nem bírtam tovább muszáj volt lemennem hallgatózni ugyanis ez rám is tartozik.

Halkan leosontam a lépcsőn és lábujj hegyen elugráltam a konyha ajtóig. Ott megálltam és fülemet a fa felületre tapasztottam.

Érdekes beszélgetésnek voltam fűl tanúja.....

A csokor!

13. rész.

Oda szaladtam az ajtóhoz és mikor kinyitottam tátva maradt a szám is. Egy hatalmas rózsacsokrot láttam meg. Majd elkezdett mozogni és nehezed de kibújt mögüle egy futár srác.
Át vettem a csokrot és elköszöntem tőle. Bevittem a konyhába és vázába tettem. Ahogy gyönyörködtem benne- mert tényleg csoda szép volt.- észre vettem egy borítékot a rózsák közé rejtve.
Kinyitottam és fülig pirultam. A boríték tartalmazott egy képet amin Justin egy szívet formál a kezével, és egy kis kártyát amin ez állt:

" A világ leggyönyörűbb lányának. Boldog vagyok, hogy az enyém vagy! Remélem tetszik.
Csókol szerelmed: Justin <3! "

Ez nagyon felesleges kérdés, hogy tetszik-e. Valahányszor elmentem mellette mindig odanéztem és mosolyogtam.
Órámra pillantva szemeim tágra nyíltak mivel 30 percem van, hogy oda érjek Justinékhoz. Ruhámmal most nem foglalkoztam csak hajamat fésültem át és kötöttem lófarokba. Amint kész lettem rohantam ki és szerencsére gyorsan tudtam fogni egy taxit.
Mikor megérkeztünk kiszálltam és az ablakon dobtam be a pénzt. Épp kopogni akartam amikor Pattie kinyitotta előttem az ajtót és sikeresen fejbe vágtam.
-Jó isten! Ne haragudj! Nagyon sajnálom!- megijedtem mert nem tudtam, hogy fog reagálni.
- Semmi baj. Nem tudtad, hogy kifogom nyitni az ajtót.- nevette el magát az előbb történteken és kezét elvette arcáról amin szerencsére nem látszott semmi.
Mikor beljebb mentem megláttam Justin is aki az ajtó félfának támaszkodva röhögött.
Neki talán vicces volt, nekem azonban cseppet sem.
- Én megyek és teszek az arcomra egy kis jeget.- mondta Pattie és a konyha felé indult.
Ahogy eltűnt a látóterünkből Justin közeledni kezdett. Én féltem mert ha tényleg el akarja titkolni egy ideig a kapcsolatunkat akkor nem éppen a legjobb módszert választja. Teljesen közel jött hozzám és fülembe súgta.
- Te megakarod ölni a leendő anyósodat?- mondta nevetéstől fulladozva.
Egy dolog csapta meg a fülemet: " anyós ". Még csak pár órája, hogy hivatalosan együtt vagyunk és már ilyeneket mondd? Ennyire előre tervezne?
El hessegettem ezt a gondolatot és én is nevetni kezdtem mert gondolom poénnak szánta.
Ezután még közelebb jött ami már szinte lehetetlen volt és számhoz hajolt de én eltoltam magamtól.
- Ezt most nem szabad! Ha jól emlékszem pont te mondtad, hogy tartsuk titokba egyenlőre ezt az egészet.- úgy láttam vette a lapot mivel le hajtott, szomorú fejjel távolodni kezdett.
- Igazad van csak nehéz kibírni ha itt vagy a közelemben.- simított végig derekamon amitől kirázott a hideg.
- Nekem is de valahogy menni fog.- biztattam.
Rövid csevejünk után elindultam dolgomra magára hagyva Justint.

Pár órával később

Mikor végeztem mindennel hallottam, hogy Justin és Pattie a konyhában vannak így bementem elköszönni tőlük.
- Én végeztem- dugtam be fejem a konyhába.- holnap majd találkozunk.- köszöntem el és intettem egyet kezemmel.
- Várj Alex!- szólt vissza Justin.- nincs kedved maradni vacsorára?- ez a srác nem bír a vérével és nagyon vékony jégen táncol.
- Áh nem. Nem szeretném megzavarni a családi együttlétet.- mondtam és éreztem, hogy arcom vörösödni kezd mivel én tudtam az igazi okot, hogy miért marasztal.
- Én is benne vagyok!- szólalt meg Pattie.- most legalább meg tudom hálálni a multkori finom ebédet.- mondta és láttam ahogy Justin erősen bólogat anyja háta mögött közben pedig féloldalasan mosolyog.
Gondolkoztam pár másodpercet majd válaszoltam.
- Akkor köszönöm elfogadom a meghívást.- mondtam és mikor Pattie elfordult szúrós szemeket meresztettem Justinra.
- Remek. Akkor légyszi terítsetek meg Justinnal.- adta ki az utasításokat.
Én a tányérokat vittem Justin pedig a többi eszközt. Terítés közben nem beszéltünk csak verbálisan kommunikáltunk. Szeméből mindent ki tudtam olvasni ahogy ő is az enyémből.
Miután végeztünk a vacsora is kész lett. Mindannyian leültünk az asztalhoz. Én persze megvártam míg Justin leült és vele szembe foglaltam helyet, hogy nehogy mellém akarjon ülni.
Elkezdtük a kajázást és mindhárman csendben voltunk. Eleinte nem is volt semmi gond de aztán Justin megint vicces akart lenni és a határokat feszegette, ugyanis elkezdte az " asztal alatt ismerkedést ".
Mikor lába hozzáért combomhoz ijedtemben felsikoltottam mire Pattie kezében megállt az evőeszköz, Justin pedig úgy tett mintha semmiről nem tudna.
- Valami baj van?- kérdezte Pattie.
- Ja...semmi..csak...csak- gondolkoztam mit is mondhatnék.- csak begörcsölt a lábam. De már jobb.
- Értem.- mondta Pattie majd rám mosolygott és folytatta az evést.
Justin megint alig bírta ki nevetés nélkül és csodáltam, hogy Pattie még nem kérdezett rá, hogy mi ilyen szórakoztató.
Miután végeztünk segítettem elpakolni. Elköszöntem Pattietől de Justintól nem tudtam mivel időközben elpárolgott.
Elindultam a kijárat felé. A hatalmas vas kapuhoz érve az egyik bokorban mocorgást fedeztem fel és közelebb mentem mikor valaki berántott.
- Te nem vagy normális!- mondtam Justinnak nevetve.- egész este tiszta dinka voltál.
Ölébe ültetett.
- Így izgalmas.- kuncogott halkan.- de most már kaphatok egy csókot?
Nem válaszoltam csak szájára tapadtam és hosszú forró csókot leheltem arra.

Hát ennyi lenne most! Remélem tetszik. Nem volt egyszerű összehozni így az éjszaka közepén de csak kész lett. Remélem értékelitek az igyekezetemet és sok-sok komit hoztok nekem!!
Jó olvasást mindenkinek! <3

Együtt!

12. rész.

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a 4 komit. Nem is akarom tovább jártatni a számat. Mindenkinek jó olvasást kívánok, és jó szokásotokat megtartva remélem ide is dobtok pár komit!!


Reggel mikor felébredtem iszonyatosan hasogatott a fejem. Halántékomat maszírozva fordultam oldalra és mikor megláttam a mellettem szuszogó Justint meg állt bennem az ütő.
Gyorsan ki kászálódtam az ágyból és szemeimet törölgettem, hogy hátha csak halucinálok a másnaposság miatt. De nem. Tényleg ott feküdt. Meg kell mondjam nagyon aranyosan.
Fejemet vakarva mentem le a konyhába és közben azon töprengtem, hogy hogyan zajlott le a tegnap éjszaka. De valahogy nem ugrott be semmi. Kávém elkészítése után kiültem a lépcsőre és ott kortyoltam el italomat mivel nagyon szép idő volt.
Mivel elbambultam nem hallottam meg, hogy Justin is lejött csak akkor vettem észre, mikor félmeztelenül megjelent előttem. Nem kicsit belém jött a frász mivel ez arra utal, hogy talán az este volt valami köztünk.
- Jó reggelt!- köszöntött mosolyogva majd leguggolt mellém és adott egy puszit a homlokomra.
- Hát nem a legjobb.- válaszoltam és lehajtottam fejem, nehogy meglássa, hogy fülig pirultam.
- Igen, a másnap már csak ilyen.- nevette el magát.
- Figyi, szeretnék kérdezni valamit.- kezdtem mondandómat.- ugye mi nem....izé..őő- ilyen értelmesen próbáltam tudtára adni a kérdésemet.
Nem válaszolt csak mosolygott. Az első gondolatom az volt, hogy, hogy tehettem ezt. Én nem vagyok ilyen.
Bár már nem voltam szűz mégis rosszul érintett.
Hosszasan néztem rá ijedt fejjel és már könnyeim is előfurakodtak volna amikor Justin megszólalt.
- Nem kell aggódnod. Nem történt semmi az éjszaka. Csak itt maradtam mert megkértél. Igaz csináltam mostanában sok hülyeséget de én mindig tiszteletben tartom a nőket.- mosolygott tovább.
És bár most mérgesnek kellene lennem amiért pár percre elhitette, hogy volt köztünk valami mégsem voltam az, ugyanis egyrészt meg könnyebbültem, másrészt megérdemeltem.
Gyorsan és spontán megöleltem majd fülébe súgtam:
- Köszönöm, hogy nem használtad ki a helyzetet.
- Ugyan. És ha egyszer talán történik valami kettőnk között szeretném ha te is tudnál róla. Másnap elmesélni nem ugyanaz mint átélni.- ismét nevetve magát duruzsolta fülembe.
Elmosolyodtam rajta majd külön váltunk.
Mikor vissza mentünk a lakásba részletesen kikérdeztem a tegnap estéről és a végén már pirosabb voltam mint egy paradicsom.
- Legszívesebben elsüllyednék most szégyenemben.- mondtam és így is gondoltam mivel én megvetem azt aki alkoholhoz nyúl viszont most én is ezt tettem.- nem akarok olyan lenni mint az apám.- nagyokat nyeltem, hogy könnyeimet vissza tudjam tartani.
- Soha nem jársz sehova. Ez most járt neked. És biztos, hogy nem leszel olyan mint az apád. Ez csak egy alkalom volt. és, hogy őszinte legyek nagyon édes voltál.- utolsó mondatánál mögém lépett és átkarolta derekam.
Bár jól esett és tudtam, ugyanazt érzi mint én, mégsem tudtam hányadán is állunk.
- Meg kellene beszélnünk mi van most kettőnk között.- mondtam mire hirtelen maga felé fordított.
- Te szeretsz?- kérdezte szemöldökét felhúzva.
- Hát...őő..igen.- kicsit határozatlanul adtam neki válaszomat.
- Oké mert én is téged. Tehát szerintem mi most járunk.- jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Oké.- válaszoltam neki és kijelentésem után azonnal számra tapasztotta ajkait.
Mikor elváltunk egymástól beszélni kezdett.
- Nagyon boldog vagyok, hogy együtt vagyunk de...- nem tudtam mire vélni ezt a "de " szócskát ugyanis ez sose jelent semmi jót.- anyának még ne szóljunk róla légyszi.
- Szégyelsz engem?- kérdeztem és kíváncsian vártam válaszát mert ha így van akkor még most hagyjuk az egészet.
- Nem, szó sincs róla csak amikor Selenával szakítottunk nagyon magamba zuhantam. Azt mondta, hogy próbáljak meg kis szünetet tartani a kapcsolatok terén.- magyarázata után megkönnyebbültem.
- Rendben van!- simítottam végig arcán és újra csókcsatába kezdtünk.
5 perccel később elhúzódott tőlem.
- Én most megyek nehogy anyának gyanús legyen, hogy tegnap óta eltűntem.- azzal felment maradék ruhadarabjaiért és felöltözve jött le majd egy gyengéd puszit lehelt szám sarkára.
- Amint lehet jövök Édes!- mondta és kacsintott egyet.
Mikor elhajtott ismét leültem a lécsőre és szemeimet ellepte az a bizonyos rózsaszín köd. Megállás nélkül csak mosolyogtam és mosolyogtam.
Talán 30 percig ülhettem ott mikor eszembe jutott, hogy én még mindig a tegnapi ruháimban vagyok. Felszaladtam szobámba és egy frissítő tusolás után felvettem egy kényelmesebb szettet.
A fürdő után elmúlt másnaposságom ezért zenét kapcsolva neki láttam házi teendőimnek. Táncolva takarítottam. Majd egy SMS-em érkezett. Megnéztem és láttam, hogy a feladó Pattie.

" Szia Alex!

Ha tudsz ma egy órával korábban gyere takarítani! Köszönöm. 

Pattie "

Teljesen kiment fejemből de még elég sok időm volt ezért nem idegeskedtem.

Visszakapcsoltam a zenét és újra hozzákezdtem dolgomhoz. Rövid időn belül újra félbe szakította valaki tevékenységemet azzal, hogy a csengőre feküdt. 

Gyorsan oda szaladtam az ajtóhoz és mikor kinyitottam tátva maradt a szám is.....

A buli!

11. rész.

Sziasztok!
Bocsánat mindenkitől, hogy ilyen soká hoztam a részt de engem is elért az alkotói válság. Sokáig gondolkodtam, hogy is kéne folytatni a sztorit de egyszerűen semmi nem jutott eszembe. Még most sem lenne rész ha Reginaa nem segített volna. Úgyhogy ezt most neki köszönjétek mert ő adott ötletet. Én csak egy pár dologgal bővítettem és kiviteleztem.
Jó olvasást kívánok mindenkinek és várom a véleményeiteket!!! :))

lovegirl<3

Mikor haza értem leültem a lépcsőre és csak bámultam ki a fejemből. Nem tudtam mit csináljak mert bár őszintének tűnt az amit mondott és csodálatos volt a csók, nem akarom magam megégetni. Nem akarok újra csalódni mint ahogy az már sokszor megtörtént velem.
Gondolataimból egy SMS ébresztett fel. Telefonom után nyúltam és megláttam a kijelzőn Justin nevét.
Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt:

" Szia Alex!
Este lesz egy hatalmas buli a parton és nagyon boldoggá tennél ha eljönnél velem. Várom a válaszod! Ha igent mondasz 7-re ott vagyok érted. Puszil: Justin "

Jól esett az üzenet és éreztem, hogy arcomon megjelenik egy apró mosoly. A szívem azt súgta, hogy most azonnal írjam meg neki, hogy örömmel elmegyek vele viszont az eszem pont az ellenkezőjét diktálta. Ha most elmegyek vele akkor azt következteti le, hogy megbocsájtottam neki és már egyáltalán nem haragszok.
Viszont én el szeretnék menni. Bolond dolog az ami kettőnk között megy.
Egyik percben utálom és soha többé nem akarom látni, a másik percben pedig azt szeretném ha örökre mellettem lenne.
Az eszem elvesztette ezt a csatát a szívemmel szemben. Válaszoltam Justinnak mégpedig azt, hogy elmegyek vele.

Justin szemszöge:

Mikor haza értem felszaladtam szobámba és ágyam szélére ültem. Mintha csak egy filmet pörgettem volna vissza 100x meg 100x úgy pörgettem vissza agyamban csókunkat Alexal. Szinte biztosra merném venni, hogy ő is kedvel hisz ha nem így lenne akkor ellökött volna magától. De nem így történt.

Hogy biztosra vegyem tényleg igazam van-e remek ötletem támadt. Elhívom este a partra bulizni. 

Bár elsőre nagyon jó ötletnek tűnt legalább 10 percig hezitáltam és raktam jobbra-balra a telefont. Majd erőt vettem magamon és megírtam neki terveimet. Ahogy elküldtem az üzenetet idegesség fogott el. 

Szaporán vettem a levegőt, tenyerem izzadni kezdett és fel-alá járkáltam a szobában. És, hogy miért? A válasza miatt. 

Bennem most egy világ omlana össze ha nemleges választ adna. Tudom, hogy több millió lány állna sorba azért, hogy eljöhessen velem. De nekem nem kell több millió. Nekem csak egy kell és az Alex. Selena óta nem éreztem így. A nagy elmélkedésben hallottam, hogy telefonom az asztalon rezegni kezd. Azonnal oda ugrottam és megnéztem az üzenetet. 

Szívem majd kiugrott mikor megláttam válaszát. A készüléket rádobtam az ágyra és öröm táncot jártam.

Nagyon hülyén nézhettem ki de ez most cseppet sem érdekelt.

Mikor ezt befejeztem és kellőképp kitomboltam magam indultam készülődni. 

Alex szemszöge:

Választ már nem kaptam SMS-emre így úgy döntöttem nem húzom tovább az időt elkezdtem a készülődést.

Gyorsan letusoltam, majd kiválasztottam egy laza szettet. Most már valamivel több ruhából tudtam válogatni ugyanis jó fizetésemnek köszönhetően vehettem magamnak párat. Mivel május van ezért elég meleg az idő.

Döntésem egy fehér egybe ruhára esett aminek alja csipkével volt díszítve és hozzá egy balerina cipőt vettem.

Hajamat csak egyik oldalon tűztem fel és egy rózsát tűztem bele. Szemeimet kihúztam szolidan és késznek nyilvánítottam magam. 

Ahogy lementem a földszintre és belenéztem a falon lévő nagy tükörbe szinte magamra sem ismertem.

Nem csak külsőm miatt. Szemeim ragyogtak, arcom ki volt simulva és nem éreztem úgy, hogy vállamat gondok nyomnák.

Most úgy éreztem magam mintha csak egy átlagos tini lennék akinek mindene meg van. És gondolom mondanom sem kell, hogy ez az első alkalom, hogy így érzek. 

Csak forogtam a tükör előtt és mosolyogtam amikor dudálás hangja csapta meg füleimet.

Kinéztem és megláttam Jusint amint épp autójának támaszkodva áll. Eszméletlenül jól nézett ki.

Szerelése laza volt. Egy fekete V nyakú pólót, egy farmer mellényt, egy fekete farmert és egy elengedhetetlen Fehér Supra cipőt viselt. Szemeit pedig egy fekete napszemüveg takarta le.

Még végig simítottam egyszer ruhámon majd kiléptem az ajtón. Ahogy mentem le a lépcsőn nem tudtam abba hagyni a mosolygást.

- Nagyon örülök, hogy igent mondtál.- mondta és kinyitotta előttem az ajtót.

- Örülök, hogy elhívtál.- mosolyogtam tovább.

Ő is beült majd elindultunk. Nem volt hosszú az út. Mikor oda értünk már a parkolóból hallatszott a hangos zene. Elindultunk a tömeg felé és arra lettem figyelmes, hogy kezeit össze kulcsolja enyémmel.

Beérve a sok ember közé Justint egyből megrohamozták haverjai és mindenkivel lepacsizott. Én csak megszeppenve álltam mellette és mikor ezt észre vette mindenkinek bemutatott.

Pár órával később

A buli nagyon jó és már ki tudja hányadik koktélomat iszom. Soha nem éreztem még magam ennyire szabadnak. Mindig görcsösen harcoltam mindenért most viszont elengedtem magam és nem törődtem semmivel. Mivel soha nem iszok kicsit elkábított az alkohol de most ez sem érdekelt. Táncolni volt kedvem. Justin kezét megfogva húztam magam után a tánctérre. Nagyon jót szórakozott rajtam.

Pár számot végig táncolhattunk mikor kifulladva ültünk vissza a padra.

- Talán most már indulhatnánk.- mondta mosolyogva és kezeimet simogatta.

- Oké!- mondtam és felakartam állni de a gravitáció és az alkohol vissza rántott.

- Gyere majd segítek.- szólalt meg Justin és derekamat átkarolva állított fel.

A kocsiig így mentünk és ahogy beültünk éreztem, hogy nem vagyok valami jól. Lehúztam az ablakot és mélyeket szippantottam a friss tengeri levegőből.

- Gondolom nem sokszor iszol.- nevetett fel Justin.

- Hát ezt eltaláltad.- nevettem fel én is mert már jobban voltam.

- Haza vigyelek?- kérdezte.

- Igen az jó lenne.- mondtam és bólogattam is.

Nem soká házam előtt voltunk. Kiszállt a kocsiból és az ajtómhoz sietett, hogy segítsen ugyanis még mindig elég illuminált állapotban voltam.

Beértünk és leültetett a kanapéra.

- Akkor én most megyek. Vigyázz magadra.- mondta és egy gyengéd puszit adott arcom jobb oldalára majd az ajtó felé indult.

- Várj!- szóltam utána mire megfordult és rám kapta tekintetét.

- Igen?- kérdezte kíváncsian.

- Szóval...nem lenne..kedved maradni?- kérdeztem tőle félénken mivel féltem válaszától.

- Ha szeretnéd!- válaszolta és vissza jött majd leült mellém.

Átkarolt én pedig vállára hajtottam fejemet. Nagyon jó volt most így lenni. Legalább 15 percig ülhettünk így egymás mellett majd Justin megtörte a csendet.

- Azt hiszem ideje aludni.- súgta fülembe majd felállt és kezét felém nyújtotta.

Nem válaszoltam csak elfogadtam segítségét.-

Mikor felértünk befeküdtem az ágyba. Justin adott a homlokomra egy apró puszit és ismét az ajtó felé indult.

- Szeretném ha velem maradnál.- mondtam és elővettem kiskutya szemeimet.

Ő csak rám mosolygott és befeküdt mellém majd szorosan hozzám bújt. Az ezt követő dolgokra pedig nem igazán emlékszem...

A cikk!

10. rész.

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy eljutottunk a 10. részhez ami nekem nagy boldogság. Sokan olvassátok a történetet és egyre több kommentet kapok ami nekem hatalmas dolog. És szeretném mindenkinek megköszönni a biztató véleményeket. Remélem így is érzitek!:)))
Szóval köszönöm és olvassátok tovább mert még tartogatok egy-két izgalmas részt.
Jó olvasást mindenkinek!!

lovegirl! <3

Elhaladva egy újságárus mellett szemem megakadt az egyik címlapon.

Szemeim fürkészni kezdték az oldalakat majd megláttam egy képet amin én és Justin épp jövünk ki a kávézóból. 

Miután kielemeztem a képet olvasni kezdtem a hozzá tartózó cikket.

Justin Biebernek új barátnője van! Vagy nem?

Bár a Kanadai tini és Selena Gomez még csak nem rég szakítottak, a sztár máris egy másik lány oldalán vigasztalódik. A kép alapján sokan találgattak, hogy mi az igazság de egyik riporterünk elkapta Justint és kérdőre vonta tegnap este az ominózus eset után.

- Justin ez a lány a barátnőd? Szeretitek egymást?

- Nem, nem a barátnőm! Ő a takarító nőnk. És nem szeretem.Sőt alig ismerem!- jelentette ki a popsztár.

Justin tagadta az állítást de nem tudhatjuk, mi lesz még később.

Amint hírt kapunk róluk azonnal hozzuk nektek!

Annyira lesokkoltam az olvasottak miatt, hogy kezemből kiesett az újság és csak ott álltam mozdulatlanul.

Szemeimet könnyeim lepték el és szívembe erősen hasított a fájdalom.

Első gondolatom az volt, hogy megbíztam benne. De miért??? Hogy lehettem ennyire hülye? Soha senkibe nem bíztam meg erre belép az életembe és alig 2 hét alatt beférkőzik a bizalmamba. De ennek itt most vége.

Túl sok volt már a fájdalomból és a megalázásból. Hála neki mindenki megvet.

Könnyeimmel küszködve futottam haza. 

Mikor haza értem mérgemben ordítottam egyet és a fájdalomtól összeestem. A többire pedig nem emlékszem....

* Később

Mikor kinyitottam szemeimet, egy fehér szobában ébredtem és éreztem, hogy valaki simogatja a kezemet.

Ahogy fejemet erő hiányában lassan oldalra fordítottam Justint láttam meg.

Kezemet azonnal kirántottam övéi közül mire értetlenül nézett rám.

- Mit keresel te itt?- kérdeztem tőle szemrehányóan.

- Én hoztalak be!- mondta halkan.

- És miért vagyok én itt?- tettem fel neki újabb kérdésemet.

- Az orvosok szerint idegösszeomlásod volt.- ezt talán még halkabban mondta mint előző mondatát.

Erre már nem válaszoltam csak kezeimből tépkedni kezdtem ki a tűket és a csöveket.

- Mit csinálsz?- kapta rám hirtelen tekintetét Justin.

- Nem látod? Egy percig sem maradok itt tovább. Nincs már semmi bajom sem. Te pedig hagyj békén!- mondtam hangomat egy oktávval felemelve.

- Szóval olvastad a cikket.- jött rá hirtelen tetteim okára.

- Naná, hogy olvastam! Úgyhogy húzz el innen mert amit olvastam az alapján nem szívesen vagy itt.

- Alex hagy magyarázzam meg!- fogta meg karomat erősen és maga felé rántott.

- Nekem nem kell magyarázkodnod!- rántottam el karomat.

Folytattam tovább a csövek kiszedését amikor bejött a doki.

- Maga mit művel?- nézett rám az orvos kikerekedett szemekkel. 

- Elnézést doktor úr de semmi bajom. Szeretnék haza menni.- jelentettem ki nagyon komolyan.

- Saját felelősségére távozhat de akkor is szólhatott volna.- papírjai mögé bújva oktatott ki.

- Nagyszerű!-mondtam.

Justinra egy gyors pillantást vetettem és láttam arcán, hogy le van döbbenve.

- Menj ki!- mondtam neki és karomat az ajtó felé nyújtottam, hogy nyomatékosítsam a kijelentésemet.

Teljesen lefagyva ült az ágyam melletti széken és nem is válaszolt.

- Nem hallottad! MENJ KI!!!- förmedtem rá amire észbe kapott és távozott.

Magamra vettem ruháimat majd vissza ültem ágyamra. Borzasztóan felzaklattak az imént történtek de ezt Justinnak nem volt szabad látnia. Nem láthatja, hogy milyen hatást vált ki belőlem és főképp azt nem láthatja, hogy össze vagyok törve. 

Pár perc múlva erőt vettem magamon és kiléptem a kórterem ajtaján. Persze amint gondoltam Justin ott ült a váróban. 

Elmentem mellette mintha csak egy idegen lett volna és kiléptem a kijáraton. 

Hirtelen egy hideg kezet éreztem vállamon. Mikor megfordultam Justinnal találtam szembe magam. 

Épp beszédre nyitottam volna a számat amikor szorosan magához húzott és meg csókolt.

Bár próbáltam ellenkezni nem tudtam. Csókunk után azonban beszélni kezdett.

- Hallgass meg! Csak ennyit kérek. És ha nem hiszel nekem akkor békén hagylak.- ajánlotta fel ötletét.

- 2 perced van.- magam sem tudom mi ütött belém de kíváncsi voltam a verziójára.

- Köszönöm. Szóval valóban igaz amit írtak. DE! Csak azért mondtam ezeket mert sem a te sem a saját érzéseimben nem voltam biztos. Ráadásul a kérdések gyorsan jöttek és össze zavarodtam. Nagyon sajnálom. Megtudnál nekem bocsájtani?- kérdezte le hajtott fejjel.

- Majd még átgondolom!- jobb válasz nem jutott szembe mivel el kell döntenem még magamban, hogy higgyek neki vagy se.

- Rendben!- nézett rám reménnyel teli szemekkel.

Elengedett és elindultam haza. Sétáltam mert az idő és szép volt és ki akartam egy kicsit szellőztetni az agyamat. Nagyon sok mindent kell most átgondolnom...

Remélem tetszik! Sokat agyaltam rajta. De végre megszületett. Sajna most valahogy nem úgy jött az ihlet ahogy máskor. De megesik az ilyen.

Várom a véleményeteket és ha tetszik a blog akkor legyetek rendszeres olvasók! Nekem nagyon sokat jelentene.:))))

Mint 2 barát!

9. rész.

Választ nem kaptam, viszont felém fordult és megölelt. Hirtelen meglepődtem de nagyon jól esett. Jól esett ölelése és az, hogy már kevésbé haragszik a történtek miatt. Bár lehet, hogy ezt most csak sajnálatból teszi amit nagyon nem szeretnék.
Hosszú percekig ölelt majd szét váltunk.
- Szeretném ha újra nálunk dolgoznál! És felejtsük el ezt az egészet.- mondta és biztatóan mosolygott.
- Rendben.- adtam meg tömör válaszomat.
- Viszont nekem most mennem kell a stúdióba. De később össze futhatnánk ha gondolod.
- Semmi gond. Nem is tudom jó ötlet-e ez.- huzakodtam az ötlettől mivel nekem ez így túl gyors és össze zavaró. Tegnap még azt kívánta bárcsak ne is léteznék, ma pedig már velem szeretne lenni.
- Csak beülnénk valahova mint két barát!- mosolya folyamatosan arcát díszítette.- legalább jobban megismernénk egymást.
Végül is egy kis beszélgetés nem árthat.
- Oké rendben.- adtam be derekam.
- Szuper. Akkor nálunk találkozunk.- jelentette ki és elindult az ajtó felé.
- Szia.- köszönt el tőlem és kocsija felé vette az irányt.
Intettem neki majd bementem a lakásba. Hosszú ideig álltam a csukott ajtó mögött és gondolkoztam. Azon, hogy az imént mi is történt. Számomra kissé felfoghatatlan volt, hogy ilyen rendes hozzám.
De boldog is voltam.
Mikor felébredtem gondolataim tömkelegéből vissza tértem eredeti tervemhez és lepihentem egy kicsit mivel még mindig elég nyúzott volt az arcom.
Nem sokat pihentem de több mint a semmi. Agyam folyamatosan járt vagy 100x végig gondoltam mindent az elejétől a végéig. Tudom abba kéne hagynom a gondolkodást de nem megy.
Mikor megnéztem telefonomat egy üzenetet fedeztem fel rajta.

" Szia Alex!
1 óra múlva ott vagyok érted. 
                                           Justin "

Megnéztem mikor kaptam az üzenetet és rájöttem, hogy már csak 30 percem van elkészülni. kiugrottam ágyamból és eszeveszett kapkodásba kezdtem.
Egy fehér toppot vettem fel és fölé egy kockás inget majd egy farmert is magamra vettem.
Hajamat befontam és jobb vállamra dobtam majd ezután megmostam a fogam.
Mikor kész lettem még fel vettem cipőm és már hallottam is ahogy egy kocsi megáll a ház előtt.
Nem vártam meg, hogy bekopogjon Justin.
Gyorsan bezártam az ajtót és már indultunk is.
- Szia.- köszöntem neki kedvesen.
- Szia.- viszonozta és rám mosolygott. Gyönyörű mosolya van.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam.
- Van itt nem messze egy hangulatos kis kávézó.- mutogatott kezével.
Ezután csendben ültünk egymás mellett. Még jó, hogy tényleg nem volt messze a kávézó mert kezdett kínos lenni a csend.
Odaértünk Justin leparkolt és bementünk. Én csak tátott szájjal néztem körbe milyen szép hely. Ámuldozásomból Justin ébresztett fel és húzott az egyik asztalhoz.
Mikor leültünk azonnal kaptunk egy itallapot.
Az árak az egekben voltak és borzasztó szégyenben éreztem magam mert tudtam, hogy én soha nem tudnék ilyen árakat kifizetni.
- Mit kérsz?- kérdezte Justin.
- Én csak pohár vizet azt hiszem.- nehezen akartam bevallani a szomorú tényt.
- Ugyan!- nevette el magát.- a vendégem vagy. Ráadásul tartozok ennyivel.
- Köszönöm. Akkor egy tejes kávét kérek.- mondtam neki bár nem szeretem ha ki vagyok szolgáltatva.
Mire kimondtam már ugrott is mellénk a pincér hatalmas mű mosollyal. Míg Justin leadta rendelésünket addig én vissza gondoltam arra mikor még én is pincérnő voltam. Gondolatomon elmosolyodtam.
Kihozták a kért italokat és beszélgetni kezdtünk. Kezdett egyre jobban megnyílni Justin és én is neki pedig mint mondtam nem bízok meg senkibe.
Viszont most mégis úgy érzem ő más és ő megért. Neki se egyszerű az élete, ahogy nekem sem és ez közös bennünk. Talán nem kellene mindenkivel távolságtartónak lennem?
Mikor megittuk Justin fizetett és vissza sétáltunk a kocsihoz.
Hazáig újra csend borította be a kocsi belterét. Gondoltam ha már nem beszélgetünk hallgassunk egy kis zenét és bátorkodtam elindítani a rádiót viszont Justinnak is ilyen tervei lehettek ugyanis kezünk össze ért a rádió kapcsolójánál.
Hirtelen elkaptam a kezem és láttam Justinon, hogy kissé csalódott.
Mikor házam elé értünk el köszöntem Justintól.
- Köszönöm szépen a kávét! Jól éreztem magam!- mondtam neki elővéve a legbájosabb mosolyomat.
- Nagyon szívesen! És én is jól éreztem magam! Talán máskor megismételhetnénk.
- Talán.- mondtam neki kétesen és kiszálltam a kocsiból.
Beértem az ajtón és hallottam ahogy elhajt.
Már nem sok mindenre volt energiám ezért gyorsan megfürödtem és lefeküdtem aludni és kivételesen gondoltaim hagyták is.

* Másnap

Reggel kipihenten és energiával telve ébredtem ezért úgy döntöttem, hogy ebben a jó időben sétálok egyet.
Felöltöztem és kezdtem valamit a fejemen lévő loboncal.
Mikor kiléptem az ajtón a nap összes sugarát éreztem bőrömön.
Elindultam tehát sétálni és meglepődve vettem észre, hogy mennyi ember van az utcán. És mind engem bámul.
Lenéző pillantásokat kaptam olyan emberektől akiket nem is ismertem és nem értettem miért.
Elhaladva egy újságárus mellett szemem megakadt az egyik címlapon.

Remélem tetszik! Nagyon várom a komikat.:))
Ui: A fecebook-om nem működik valamiért szóval ha valaki szeretne tőlem valamit az írjon e-mailt!
vjennifer94@citromail.hu
Köszi!:))

Hát erre most mit mondjak?

8. rész.

1 órás sírás után fel tápászkodtam a kemény és hideg betonról és bementem a lakásba.
Sötét volt mindenhol de most nem is bántam. A kanapéra kuporodtam és újra lejátszódott fejemben a Justinnal való vitám.
Egy mondatnál azonban mindig éles fájdalom hasított szívembe. " Azonnal takarodj "
Fájt amiket mondott de tudtam, hogy igaza van. És, hogy őszinte legyek nem is nagyon ismertem magamra mert én nem vagyok egy bosszú álló típus most viszont azért is olvastam bele a naplójába mert vissza akartam vágni valamivel.
És tudom, hogy túl lőttem a célon. Viszont Justin is a pofonnal. Ha a szemeim nem csalnak akkor jól olvastam, hogy vonzódik hozzám. Akkor meg miért ütött meg?
Most a fájdalom és düh kavargott bennem. Már én sem tudtam mit érzek pontosan.
Gondolkozásom közben azonban kínzó lassúsággal elnyomott az álom.

* Másnap reggel

Mikor reggel felkeltem, égő, szúró fájdalom járta át szememet az esti sírás miatt. Lassan oda csoszogtam a tükörhöz és elborzadva láttam meg tükörképemet. Szemeim vörösek, duzzadtak és karikásak voltak arcomon pedig egy hatalmas lila folt díszelgett a pofon miatt.
Még jó, hogy szombat van és nem kell iskolába mennem mert ilyen fejjel nem szívesen mutatkoznék.
Gondolataim elterelése céljából neki láttam a házimunkának.

* Pár órával később

Befejeztem a takarítást de közben is folyamatosan kattogott az agyam tehát tervem nem jött be.
Épp készültem bemenni szobámba kicsit lepihenni mikor kopogtak. Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet az.
Oda léptem az ajtóhoz és mikor kinyitottam meglepettség ült ki az arcomra.
- Itt a fizetésed!- nyomta kezembe a borítékot Justin. De mikor meglátta az arcomat elképedve nézett rám.
- Köszi!- mondtam neki alig hallhatóan.
- Azt...azt én csináltam!- mondta habogva és arcomra mutatott.
- Igen!- válaszoltam majd hajammal takartam a sérülést.
- Ne haragudj!- hajtotta le fejét.- néha nagyon durva tudok lenni.
- Hát erre most mit mondjak?- gyűrögettem pólóm alját, hogy ne kelljen szemébe néznem.- de megérdemeltem.
- Nem érdemelted meg.- hallottam válaszát mire felkaptam fejem.- mivel gondolom el olvastál mindent  tudod, hogy milyen vagyok igazából.
- Igen.- még mindig halkan beszéltem mert számomra most ez volt a legkényesebb téma. Viszont azt is szerettem volna ha ezt tisztázzuk.
- Be mehetek?- kérdezte és kezemmel mutattam az utat.
Mikor beért láttam arcán a meglepettséget. Hát igen az én házam nem egy luxus villa mint az övé de én szeretem.
- Nagyon szép a házatok!- jelentette ki és tekintetét körbe vezette.
- Csak az én házam.- mondtam neki.
- El költöztél a szüleidtől?- kérdezte mosolyogva.
- Hát ez egy elég hosszú sztori.- mondtam neki közben leültünk a kanapéra.
- Szívesen meghallgatom.
- Oké.- mosolyogtam rá és egy nagyot sóhajtottam. Nem szívesen beszélek erről de tartozok ennyivel ha már én is kutakodtam az Ő életében.- Szóóval az én szüleim már nem élnek! Anyukámat 10 évesen, Apukámat pedig 14 évesen vesztettem el. Miután ők meghaltak a Nagyihoz kerültem de ő is meghalt ezért árvaházba kellett mennem. Majd mikor onnan kikerültem vissza költöztem ide a Nagyi házába. Hát tömören ennyi.- hadartam el neki gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. De könnyeim még így is utat törtek maguknak.
- Na..na..nagyon sajnálom!- ismét lehajtotta a fejét.- bocsi, hogy felhoztam a témát.
- Semmi gond.- mondtam neki és letöröltem könnyeimet.
- Most egy hatalmas baromnak érzem magam.
- Miért?- nem értettem miért mondja mert most kedves.
- Hát csak azért mert olyan sok rossz történt veled és még én is rátettem egy lapáttal.- miközben beszélt kezét tördelte.
- Nem tudhattad.- zártam le részemről a témát.
Választ nem kaptam viszont felém fordult és.....

Lebukás!

7. rész.

* 1 héttel később

Lassan eltelt ez az egy hét. A gyerekek nagyon hiperaktívak és aranyosak voltak. Kennyvel is nagyon jól össze barátkoztam és nagyon jókat beszélgettünk. Viszont ma jönnek haza Pattie-ék. Mivel felhívták Kennyt és elmondták, hogy olyan dél körül érnek haza, arra a döntésre jutottam, hogy készítek ebédet.
Biztos jól fog nekik esni. Megkértem Kennyt, hogy vigyen el minket a bevásárló központba.
Mikor odaértünk eldöntöttem, hogy sajtos makarónit fogok csinálni és mikor megkérdeztem a piciket, hogy jól döntöttem-e? csak ugráltak és hevesen bólogattak. Nagyon cukik voltak.
A vásárlás után siettünk is vissza mert már nem sok idő volt a főzésre.
Míg én főztem Kenny és a csöppségek a nappaliban játszottak. Jobban mondva Kennyt nyúzták.
Már csak egy pár perc kellett a kajának, hogy tökéletes legyen mikor ajtó nyitódást hallottam.
Gondoltam megjöttek, ezért kötényemet magamon hagyva kimentem a nappaliba.
- Sziasztok!- köszöntem nekik majd megöleltem Pattiet.
- Szia Drága!- viszonozta kedvesen a köszönést.
- Hello!- dobta oda nekem Justin. És bár tudtam, hogy ez csak álca mégis rosszul esett.
- Mi ez a jó illat?- szippantott bele Pattie a levegőbe.
- Hát...-habogtam- gondoltam a hosszú út után jól esne egy kis meleg házi koszt.
- Ebben telejen igazad van!- mosolygott rám csillogó szemekkel Pattie.
- Jah!- nyögte ki Justin is.
- Kisfiam ne legyél már ennyire udvariatlan. Alex csak kedveskedni akart nekünk.- Szidta le Justint.
Erre megrántotta a vállát és bőröndjeivel elindult az emeletre.
Mit sem törődve vele bementünk az konyhába és megterítettem. Mindenki leült az asztalhoz és neki kezdtünk a makaróninak. Mivel elég nagy csend volt, boldogan könyveltem el magamban, hogy jót főztem.
Kicsivel később hallottuk ahogy Justin csattog le a lépcsőn és mikor beért a konyhába mérges pillantást vetett rám majd lecsapta elém naplóját.
- Ez mit keresett nálad???- ordítva kérdezte tőlem.
Annyira szégyelltem magam, hogy megszólalni sem tudtam.
- Azt kérdeztem mit keresett nálad bazdmeg!- ordított még hangosabban és bele ütött az asztalba.
- Justin elég!- állt fel Pattie is és erőteljesen szólt rá Justinra.- itt vannak a gyerekek is.
- Ez igaz!- csillapodott le Justin egy percre.- de nehogy már védd ezt a...- nem fejezte be mondatát.
- Nem védem! De ne itt beszéljétek meg.- ült vissza Pattie az asztalhoz.
Megfagyott a levegő és mindenkinek az kezében megállt az evőeszköz. A gyerekek csak néztek mert gondolom még nem látták ilyennek a bátyjukat Kenny pedig nem értett az egészből semmit.
Ezután arra lettem figyelmes, hogy Justin erősen megfogja karomat és kihúz a kertbe.
- Utoljára kérdezem! Mit keresett nálad a naplóm???- még mindig hangosan beszélt és szemei szikrákat szórtak.
- Először is ne haragudj! Tényleg bunkó dolog volt tőlem, hogy bele olvastam!- kezdtem mondandómat.- másodszor pedig eszem ágában sem volt kutakodni a szobádban csak a tesóid ott szerettek volna aludni és mikor kifele jöttem neki mentem az asztalnak és kiesett.- hadartam el neki gyorsan.
- Hogy képzelted? Ez a könyv a személyes dolgaimat tartalmazza. Senkinek semmi köze hozzá mi van benne!- jelentette ki.
Itt egy kicsit már én is mérges lettem mert ha jól tudom ő sem egy szent. És gondolataimnak hangot is adtam.
- Tudod azért nem kéne számon kérned, mivel te is bunkó voltál velem és meg is aláztál.
Mérgében nem mondott semmit csak azt vettem észre, hogy tenyere hatalmasat csattan az arcomon.
Az ütés után azonnal megfogtam égő, piros arcomat és könnyes szemekkel néztem fel Justinra. Nem akartam sírni de akaratlanul jöttek a könnycseppek szememből! Kívül is fáj és belül is.
De könnyeim sem hatották meg.
- Azonnal takarodj innen!- mutatott ujjával a kapu felé.- és vedd úgy, hogy ki vagy rúgva.
Gondoltam, hogy ezt fogja mondani ezért fel voltam rá készülve. És úgy voltam vele ha már minden kiderült elmondom neki a véleményemet.
- Azért azt jegyezd meg, hogy nem attól leszel valaki ha lekezelően bánsz az emberekkel és bunkó vagy. És nem baj ha kimutatod az érzéseidet.
Válaszát meg nem várva berohantam, össze szedtem a cuccaimat dobtam egy sziá-t a többieknek és elindultam.
Könnyeimtől nem sokat láttam de nem érdekelt. Futottam ahogy csak tudtam, hogy minél hamarabb haza érjek.
Mikor a kapuhoz értem a sírástól és a futástól zihálva rogytam össze. És minden erőmet össze szedve sem tudtam felállni.
És lám, egy újabb csapás. Nem tudtam mit tegyek! Nincs munkám és nincs senkim. Vissza gondoltam, hogy mikor Pattievel beszélgettem és Kennyvel ökörködtem kicsit azt éreztem, hogy van olyan aki törődik velem. De most már ennek is vége. Tanácstalan voltam.

Ennyi lenne!:) Remélem elég élménydús lett és azt is, hogy tetszik!:))
Várom a véleményeket!