Anya csak egy van!

16. rész.

Már több mint 1 hónapja, hogy Justin és Pattie nem beszélnek egymással. Mind a ketten büszkék ahhoz, hogy lépjenek viszont én látom Justinon, hogy bántja a dolog.
Elhatároztam, hogy kibékítem őket. Mélyen megbántott Pattie de nem hagyhatom, hogy egy család szét hulljon miattam.
- Justin.- szóltam neki a konyhából és pár másodperc múlva meg is jelent.
- Igen?- kérdezte és leült az asztalhoz.
- Látom, hogy bánt téged ami történt és szeretném ha kibékülnél Pattievel.- vázoltam neki ötletem.
- Na azt már nem!- fonta össze karjait mellkasán és fejét elfordította.
- Figyelj.- oda mentem hozzá és megfogtam kezét.- én tudom milyen anya nélkül felnőni és hidd el nem jó. Neked még él és ki kell használnotok az időt együtt. Ha késő lesz már hiába bánod!- mondtam neki komolyságot sugározva szavaimból.
Pár percig nem válaszolt csak nézett maga elé majd beszédre nyitotta a száját.
- Így még nem is gondoltam át a dolgot. Igazad van! Most el kell mennem.- vette fel sapkáját és már az ajtónál volt.
Én csak mosolyogtam mert tudtam hova megy. És remélem tényleg kibékülnek.
Vissza tértem a főzéshez ugyanis az előbb félbe hagytam.
Féltem attól, hogy ha most kibékülnek Justin itt hagy vagy ami rosszabb szakít velem Pattie kedvéért de tudom, hogy jól döntöttem.

Pár órával később

Nem rég lett kész a vacsora de Justin még mindig sehol. Eddig úgy voltam vele, hogy megvárom az evéssel de lehet, hogy vissza se jön.
Megterítettem tehát egy személyre és neki láttam a spagettinek. Az első falat után azonban kopogtak.
Lenyeltem és odasétáltam. Mikor kinyitottam Justin és Pattie állt előttem ölelkezve.
Szívemet melegség öntötte el gyomrom mégis görcsbe rándult Pattie láttán ugyanis az ominózus eset óta nem beszéltünk.
- Sziasztok!- törtem meg a csendet.
- Szia Alex! Szeretnék veled beszélni.- mondta Pattie és hangjából nem harag érződött.
- Persze! Gyertek be.
Justin szokásos helyére ült Pattie pedig mellé. Én velük szembe ültem.
- Nos csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom! Te egy remek lány vagy és nem tudom mi ütött belém. Justin elmondta, hogy te bisztattad, hogy keressen fel. Nekem a fiam a legfontosabb a világon és csak megakartam védeni. De már látom, hogy teljesen feleslegesen!- nyúlt át az asztalon és megfogta kezeimet majd egy bocsánat kérő mosolyt villantott rám.
Meg kell mondjam nem kicsit meghatódtam monológján és éreztem, hogy arcom vizes lesz a könny cseppek miatt.
- Persze, hogy megbocsájtok és te se haragudj azért amiket mondtam.- mondtam néha néha elcsuklott hangon.
- Igazad volt! Justin felnőtt ember saját döntésekkel! De meg kell értened, hogy az én szemembe ő mindig is a KIS fiam marad.- nyomta meg a kis szócskát és Justinra nézett aki egy mosoly kíséretében anyja nyakába borult.
Ahogy megtörtént a kibékülés mondtuk Pattienek, hogy vacsorázzon velünk. Kihoztam még 2 tányért és eléjük raktam.
Neki láttunk enni és közben pedig Pattie mesélt a kis Justinról. Nagyon vicces sztorikat idézett fel Justin pedig fülig volt pirulva. Egyszer azonban elkalandoztak gondolataim és azon morfondíroztam, hogy ez a ház nem rég még csak egy sivár, szomorú emlékekkel teli kis doboz volt a számomra, most pedig vissza tért a régi családias hangulat. Azt akartam, hogy ez az este sohase érjen véget.
Miután kiürültek a tányérok kivittem a konyhába és elmosogattam. Még egy ideig hallottam, ahogy nevetgélnek és beszélgetnek majd nagy csönd lett és Justint láttam meg az ajtó félfának támaszkodni.
- Hát te? Azt hittem haza költözöl!- mondtam neki mosolyogva mégis meglepetten.
- Jó, hogy anyával minden a régi de nem hagylak itt egyedül.- jött oda mögém és megölelt. Annyira jól esett, hogy azt szavakkal nem is lehet kifejezni. Így álltunk egy ideig míg maga felé nem fordított és fel nem kapott.
Futott velem én pedig csak nevettem és nevettem. Nem tudtam, hogy hova visz mikor egyszer hátam bele süppedt a kanapé párnái közé.
Justin rajtam landolt és arca 2 cm-re volt enyémtől. Mély barna szemei enyémet fürkészték.
- Nagyon szeretlek és csak veled akarok lenni.- jelentette ki majd válaszlehetőséget nem adva megcsókolt.
Puha ajkai enyémen táncolt. Úgy gondolom csodás este elé nézünk ;))