Új blog!

Sziasztok!

Mint ígértem ide is kirakom az új blogomat, hogy könnyebben odataláljatok!
Már fent van a tartalom ( amit a tartalom menüpontban találhattok meg ) és fent van az első 2 rész is!
Remélem sokan benéztek és le írjátok a véleményeteket!
Köszike és jó olvasást ott is:))

http://szaguldasaszerelembe.blogspot.co.uk/

+ 1 rész!

27. rész.

Hát újra itt vagyok! De csak egy utolsó utáni rész erejéig mert ha szabad ezt mondanom akkor " vissza tapsoltátok " amit borzasztóan köszönök szépen.
Nem is dumálok többet. Jó olvasást és mint mindig ide is várom a kommenteket!:))

- Édesem jól vagy?- guggolt le mellém Alison.- miért sírsz?
Többszöri próbálkozás után sem jött ki értelmes szó a számon ezért inkább csak oda nyújtottam a könnyáztatta papír lapot neki.
Arcát figyeltem olvasása közben és láttam amint szeme sarkában megjelennek az első könnycseppek.
Elmondtam neki is, hogy bár őt vettem feleségül, nekem mindig is Alex volt a nagy szerelem és ezen már semmi és senki nem tud változtatni.
- De én azt hittem szeretsz!- mondta nekem zokogva. És igen így van. Szeretem de annyira már senkit nem fogok mint Alexet.
- Szeretlek. De Alex egy nagyon fontos személy volt az életemben.- súgtam neki mire ellökött magától és felszaladt az emeletre.
Nem tudtam most törődni Alison hisztijével. És egyébként is már vártam mert ahányszor csak felhoztam Alexet mindig vitába fulladt az egész. Jó részt miatta nem látogattuk meg.
Kabátomat magamra kapva indultam kocsimhoz. Semmire nem vágytam jobban mint, hogy még utoljára láthassam igaz szerelmemet.
Sebességhatárt nem figyelve száguldottam és rekord idő alatt az intézethez értem. Rohanva és könnyeimtől nehezen látva magam előtt az utat mentem be és kerestem meg Alex orvosát.
- Őszinte részvétem.- jelentette ki én pedig szemeimet kezdtem el törölgetni.
- Hol van?- kérdeztem halkan és kisírt szemeimet rá szegeztem.
- Már le vittük. Esetleg...
- Igen szeretném.- mondtam mert gondoltam azt akarja, hogy megszeretném-e nézni.
Le kísért de az ajtó előtt magamra hagyott. Kicsit rémisztő volt ez az egész. A hideg, az acél szekrények és a szintén acél ágyakon fekvő lepedővel letakart élettelen testek. A hideg futkosott hátamon.
Közelebb léptem az egyik ágyhoz és leemeltem a leplet róla, majd megpillantottam Alex sápadt, nyugodt, kisimult arcát.
Könnyeim szüntelen öntötték el arcomat majd Alexre hullattak.
- Én is mindig szeretni foglak. Igazából sose szerettem annyira senkit mint téged. Miért nem hittem neked? Ha hittem volna most nem feküdnél itt holtan.- suttogtam neki bár tudtam, hogy nem hallja amit mondok.
Végig simítottam arcán majd elhagytam a termet.

* 1 hónappal később

Már 1 hónap telt el és én még mindig teljesen magam alatt vagyok.
Nincs perc, hogy ne Alex járna a fejembe. Minden koncertet lemondtam mert így semmi képpen nem lennék képes színpadra állni.
Alison sem segíti a helyzetemen mivel állandóan csak veszekszik velem. Azt hajtja, hogy most már nincs mit tenni és az élet megy tovább. És, hogy el kell ezt felejteni.
Hogy mondhat ilyet? Az emlékeket nem lehet, és nem is akarom el felejteni. Ezek az emlékek sokszor csaltak őszinte mosolyt az arcomra.
Ha össze veszünk mindig elmegyek a temetőbe. Ahogy ez ma is történt.
Oda érve leültem Alex sírja mellé és talán hülyén hangzik de beszélni kezdtem hozzá.
Elmesélve neki mindent szememből ismét hullani kezdtek könnyeim ami mostanában elég gyakran elő fordult.
Lábaimat fel húztam és térdemre hajtva fejem sírtam tovább. Hosszú percekig ültem így mikor egy érintést éreztem vállamon majd tekintetemet azonnal körbe pásztáztam de senkit nem láttam.
Talán megbolondultam de olyan érzésem támadt mintha Alex itt lenne velem.
Vártam még, hátha újra megtörténik de sajnos nem így lett. Szomorúan ballagtam kocsimhoz és haza mentem.
Haza érve leültem a konyhába és csak csendben néztem magam elé.


* 5 évvel később

Ismét újabb 5 év. Újabb 5 év ami Alex nélkül telt. Talán már nem fáj annyira mint akkor de még mindig nem vagyok túl rajta. És nem is leszek.
Alison és én elváltunk. Folyamatos viták és ingerültség lengte be az egész házat. Közösen úgy döntöttünk, hogy ez se nekünk sem pedig Alexnek nem jó így. Alex Alisonnal maradt mivel nekem még mindig rohanás az életem de a hétvégéket velem tölti.
A mai nap viszont különleges ugyanis Alex ma töltötte be a 7-et. Hatalmas bulit rendeztem neki mert nincs számomra nagyobb öröm minthogy az arcán felhőtlen mosolyt lássak.
Miután mindenki elment fáradtan dőltem le a kanapéra és a következő koncertem papírjait vettem kezembe.
- Szia apa!- ült le mellém az ünnepelt.
- Szia tündérkém.- öleltem magamhoz mosolyogva.
- Kérdezhetek valamit?- nézett rám hatalmas és gyönyörű szemeivel. Bár még csak 8 éves bámulatosan értelmes és okos.
- Persze.
- Hogy lettem én Alex?- kérdése nagyon meglepett. Nem erre számítottam. Kis gondolkozás után válaszoltam neki.
- Tudod kicsim, a nevedet egy számomra nagyon fontos ember után kaptad.- mondtam könnyeimet vissza fojtva.
- Mesélsz nekem róla?
- Ő egy nagyon jó ember volt. Ő volt a te nénikéd és az én első szerelmem. Sok szép emlékem fűződik hozzá és soha nem fogom őt elfeledni. De ő már fent van a mennyországba és onnan figyel minket.- éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Ne sírj apuci. Én itt vagyok neked és nagyon szeretlek!- mondta majd szorosabban öleltem.
Boldog voltam, hogy ő itt van nekem. Nélküle talán már rég fel adtam volna mindent....

Nem volt egyszerű de megírtam! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy dobjon nekem egy komit mert FONTOS lenne! És köszönöm szépen az előző részhez kapott komikat!:))
Köszönöm szépen:)

Meglepi!:)

Sziasztok!

Lenne egy felajánlásom a számotokra. Többen kértétek, hogy legyen még egy utolsó utáni rész. És bár nem így terveztem a kedvetekért hajlandó vagy írni még egy részt!:) HA! az utolsó részhez még kapok minimum 5 kommentárt!!!
Hajrá mindenkinek!:)) Várom!:)

Búcsú levél!

26. rész.

Sziasztok! Hát eljött ez is. Ez az utolsó rész.:(  Nagyon jó volt nektek írni és én személy szerint imádtam ezt a történetet (nem egoizmusból mondom).
Köszönöm mindenkinek akik kommentelt a részekhez! Büszkén mondhatom, hogy az eddigi oldal megtekintés 4020. És összesen 122 komment érkezett (az enyémet is beleszámolva).
Szóval köszönöm, hogy olvastátok és remélem mindenki bele tudta élni magát egy kicsit.
Még egy utolsó kérésem lenne. Ehhez a részhez írjátok le légyszi az egész blogról alkotott véleményeteket. Most azokat is kérem akik eddig nem kommentáltak.
Köszike és jó olvasást mindenkinek!

Ui: Hamarosan új bloggal jelentkezem és remélem oda is befogtok nézni. Itt is megfogom osztani.

* 3 évvel később

Már 3 éve annak, hogy Justin és Alison bedugtak ebbe a börtönbe.
Soha egyszer sem látogattak meg vagy hívtak fel. Teljesen elfeledkeztek rólam. Az otthonom egy fehér szoba aminek minden négyzetcentimétere párnákkal van bélelve mondván nehogy kárt tegyek magamban. . Itt kellett rájönnöm arra, hogy Justin soha nem szeretett annyira, hogy mindenben mellettem álljon. Alisonból sem ezt néztem volna ki.
De ilyen az élet. Igazságtalan és könyörtelen.

- Látogatói érkeztek!- szólt be az egyik ápoló mire hitetlenül néztem rá. Amióta itt vagyok senki nem jött be hozzám.
- Köszönöm.- mondtam majd utána mentem.
A folyosó végén megláttam Justint, Alisont és egy kislányt. Vissza akartam fordulni de az ápoló nő megfogott és szó szerint oda vonszolt. Leültem velük szembe de nem néztem rájuk.
- Szia Alex!- szólalt meg halkan Justin.
- Miért jöttetek?- kérdeztem üdvözlésével mit sem törődve.
- Tudom, hogy mióta itt vagy sose jöttünk el hozzád és ezt nagyon sajnálom. De elakartam mondani neked, hogy Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex.- mutatott rá a szőke kis csöppségre aki éppen babájával játszott.
Fejemet lehajtva hallgattam végig és szemeimből előtörtek rég vissza fojtott könnyeim. Nem volt elég, hogy évek óta először jönnek és bejelenti, hogy feleségül vette a testvéremet de még a lányát is rólam nevezte el.
Annyira sokkoltak az elhangzottak, hogy képtelen voltam bármit is mondani. Fel álltam helyemről és lassú léptekkel indultam vissza " cellámba ".
Egy használt rongydarabnak éreztem magam amit most csavartak ki a legjobban. Zokogástól fulladozva estem ágyamra és már nem akartam élni.
Ezek után nem éreztem, hogy lenne még remény a számomra. Elvesztettem mindent és mindenkit aki csak fontos volt számomra. Naiv voltam és ennek meg is lett az eredménye.

**

Este egy kis sétára indultam az udvarra mivel ki akartam szellőztetni a fejem. 15 perc séta után leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből.
- Szia!- ült le mellém egy lány.
- Szia!- válaszoltam halkan.
- Valami gond van?
- Nem is kicsi. Nem akarok tovább élni.- jelentettem ki és magam sem tudom miért osztom meg ezt egy teljesen idegen emberrel.
- Talán tudok segíteni.- nyújtott át egy papírzacskót.- de ne itt bontsd ki.- mondta mire bólintottam.
Ezután elköszönt tőlem és elsétált.
Fogalmam sem volt mi lehet a tasakban de mivel kíváncsi voltam ruhám alá dugva vissza mentem szobámba.
Mikor beértem és bezáródott mögöttem az ajtó sebesen téptem fel a papírt és megláttam benne egy levél gyógyszert.
Erősen gondolkozni kezdtem, hogy mit is tegyek.
" Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex. "
Ahogy Justin utolsó szavai eszembe jutottak végső elkeseredésemben kibontottam a műanyag csomagolást és számba tömtem az összes pirulát.
Miután lenyeltem, sírva vettem elő egy papírt és egy tollat. Akartam hagyni Justinnak egy utolsó üzenetet mert bármit is tett, én mindig szerettem és szeretni fogom.
Az utolsó sorokat már remegő kézzel és zihálva írtam le. Majd össze hajtottam a lapot, borítékba raktam és leestem a székről.
Életem utolsó perceiben is csak Justinra tudtam gondolni. Lejátszódott szemem előtt együttlétünk minden boldog pillanata. A tengerpari buli, az első csók, az első együtt lét...! Könnyes szemmel mégis mosolyogva hagytam itt ezt a világot és végleg lehunytam szemeimet...

* Justin szemszöge

Miután haza értünk szívemben tátongó űrt éreztem. Borzasztó volt ennyire megtörve látni Alexet. De úgy éreztem tudnia kell mindenről.
Este épp vacsorához készülődtünk mikor csöngettek. Ajtót nyitva egy futár állt előttem és egy borítékot nyomott kezembe majd sietősen távozott.
Rápillantottam a levélre de csak az állt rajta, hogy: " Justinnak ".
Bevonultam a nappaliba és olvasni kezdtem a sorokat.

" Mikor ezt olvasod, én már nem leszek,
De lesz majd más aki rád nevet.
Kérlek őrizd meg a szép emlékeket,
És tudd, hogy én mindig szerettelek!

Nem tudok abban tudatban tovább élni, hogy soha többet nem lehetsz az enyém ezért itt hagyom ezt a világot. De kérlek ne sírj mert én már egy jobb helyen vagyok. És bár szívem már nem dobog, még most is rád gondolok. Odafentről mindig vigyázni fogok rád! 

Örökké szeretni foglak: Alex "

Könnyeim elöntötték arcomat amint olvastam és fejemet hevesen rázni kezdtem mondván ez nem lehet!!

Majd a földre borultam és ott zokogtam tovább.

Végleg elvesztettem azt az embert aki először életemben igazán tudott engem szeretni. És mindez az én hibám. 

Szívemhez öleltem szerelmem levelét és lehunyva szemeimet emlékeztem vissza az együtt töltött időre.

Hát ez lett volna az utolsó rész! Tudom elég drasztikusra és drámaira sikeredett és úgy érzem fontos megemlítenem, hogy ezt senki ne csinálja meg mivel ez csak egy kitalált sztori!!!:)

Köszönöm, hogy olvastátok a blogomat és remélem tetszett!:))

Várom a komikat!:))

diliház!

25. rész.

* Alex szemszöge

Mikor elértem az úgynevezett szellem látó házát kissé szkeptikusan léptem ajtaja elé. Féltem, hogy talán mégsem kapok választ a kérdéseimre. Kopogásomra egy idős hölgy nyitott ajtót és invitált be.
A szobába ahova vezetett eléggé sötét volt és mindenhol koponyákat láttam ami elég rémisztő volt.
Elmondtam neki a problémámat és azonnal orvosolni kezdte azt.
Kezemet fogva mormolt egy érthetetlen szöveget én pedig csak ültem és vártam mi fog történni.
Pár perc múlva elengedte kezemet és azt mondta, hogy most már minden rendben lesz.
Kifizettem a bérét és elindultam haza. Még mindig az járt a fejembe, hogy vajon hatásos volt-e ez a kis " szertartás ".
Mikor haza értem és beléptem a lakásba két kérdő szempárral találtam szembe magam.
- Most már elmondod, hogy hol voltál?- kérdezte Justin és kezeit össze fonta mellkasán.
- Mondtam már. Volt egy kis dolgom.
- Meg csalsz?- kérdezett rá konkrétan amire én is felkaptam a fejem.
- Jézusom, dehogy! Hogy feltételezhetsz ilyet?- kérdeztem kicsit sértődötten.
- Valamit titkolsz előttem és ha nem ezt akkor mi mást?- hangja egyre mérgesebb lett.
Most nem láttam más lehetőséget. Muszáj volt elmondanom az igazat, hogy eloszlassam aggodalmait.
- Oké elmondok mindent!- sóhajtottam egy nagyot és mindhárman leültünk a kanapéra.
Részletesen elmeséltem nekik az álmomat, valamint azt is, hogy mit vagyis kit láttam az udvaron. Végig hallgatták és döbbenten néztek rám egy ideig majd kicsivel később Justin szólalt meg elsőként.
- Ez abszurd! Szellemek nem léteznek! Csak a képzeleted szüleménye az egész! Ki kellene magadat pihenni.- mondandóján nem lepődtem meg de mérhetetlenül rosszul esett.
- És szerinted Alison?- fordultam az említett felé.
- Bocsi de igaza van Justinnak. Mostanában keveset alszol. Ki kell magad pihenni és nem lesz semmi gond.- válaszolt szemlesütve.
- Hát pontosan ezért nem akartam elmondani nektek semmit.- vágtam hozzájuk majd felszaladtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe.
Egyedül éreztem magam. Nem hittek nekem. Pedig igazat mondtam. Könnyeim elöntötték arcomat és a sarokba kuporodva ültem.
Elég hosszú ideig ültem ott amikor felálltam, hogy megmossam könnyektől ázott arcomat.
Felnézve a tükörben újra megláttam apám szellemét.
- Mit akarsz?- kérdeztem rá mire egy gonosz vigyor jelent meg arcán.
- Mondtam már, hogy ezt nem árulhatom el.- azzal el is tűnt.
Értetlenül és kétségbe esve álltam ott. Tudtam, hogy hiába is kérnék segítséget Justintól vagy Alisontól, az süket fülekre találna.
Kiléptem a fürdőből és szobánkba indultam. Befeküdtem ágyamba és rövid időn belül álomba merültem.

* Fél évvel később

* Justin szemszöge

Már hónapok óta viselkedik furcsán Alex. Sokszor már megijedek tőle, ugyanis olyan mintha egy zombival lennék együtt.
Elhatároztam, hogy elviszem őket egy kicsit kikapcsolódni. Már mindannyiunkra ráfér.
- Kész vagytok?- kérdeztem tőlük majd kihúzták bőröndjeiket.
- Mehetünk!- szólt Alison és karon fogva Alexet beültek a kocsiba.
Egész úton csak én és Alison beszélgettünk. A visszapillantóba nézve láttam, hogy Alex üveges tekintettel bámul kifelé. Csak remélni tudtam, hogy ez a kis kiruccanás jót tesz majd neki.
Mikor odaértünk gyorsan össze szereltem a két sátrat míg a lányok tüzet gyújtottak.
Nem sokkal később besötétedett ezért a lángok mellé kuporodva beszélgettünk. Gondolva egyet elővettem gitáromat és játszani kezdtem, hogy meg legyen az igazi tábori hangulat.
Folyton Alexet figyeltem, hogy mire, hogy reagál de semmit nem fedeztem fel arcán.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy futni kezd az erdő felé. Kérdőn néztem Alisonra aki szintén ezt tette.
Utána futottam de mivel nem láttam merre ment kicsit megtorpantam. Majd kiáltását hallva újra megindultam.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN?- ordította torka szakadtából egy fával szemben állva.- miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- tárta szét karjait.
Nem bírtam ezt tovább nézni így közelebb léptem hozzá.

* Alex szemszöge

Újra megláttam Őt és úgy éreztem ismét kérdőre kell vonnom. Elegem van ebből az egészből. Pontot akarok tenni a dolog végére.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN? Miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- kiabáltam mire csak mosolygott ami csak még jobban feldühített.
Ekkor Justin erős szorítással húzott maga után csuklómnál fogva.
- Na ennek most lesz vége!- jelentette ki és beültetett a kocsiba.
Alison gyorsan beült mellém és elindultunk csak azt nem tudtam, hogy mégis hova.
- Most hova visztek?- kérdeztem még mindig könnyeimtől küszködve.
Justin leállította a motort majd hátra fordult hozzám és szemeibe nézve kétségbeesést, dühöt és sajnálatot láttam egyszerre.
- Nézd! Ez így nem mehet tovább. Eddig azt hittem idővel elmúlik minden de könyörgöm, épp egy fával veszekedtél az imént!- csattant fel.- neked segítségre van szükséged. Kérlek ne tiltakozz mert nincs neki értelme.- indította újra az autót így esélyem sem volt kiszállni.
- Már pedig ezt nem hagyom! Miért nem értitek meg, hogy ez az állat zaklat engem? Hinnetek kell nekem. Nem hazudok.
Választ nem kaptam egyikük részéről sem.
Oda érve a kórházhoz a pszihiátriára vonszoltak ahol Justin azonnal berontott az egyik vizsgálóba. Elmondta a dokinak mi a gond majd ott hagyott.
Nehezen mondtam el mindent de reménykedtem benne, hogy talán ő hinni fog nekem.
Rövid beszélgetés után kiléptünk az ajtón és míg én leültem Alison mellé addig Justin oda ment a dokihoz egy röpke konzultációra.
Elindult felém és valami furcsa érzést olvastam le arcáról.
- Alex!- guggolt le elém és kezeimet kezdte el simogatni.- A doki azt mondta, hogy be kell menned egy kis időre egy ellenőrző központba ahol segítenek neked.
- Hogy mi????? Ti most komolyan diliházba akartok zárni?
- Mi nem tudunk segíteni. Ott viszont meggyógyítanak.- taglalta tovább a marhaságait.
- A francokat! Nincs semmi bajom. Nem megyek sehova!- jelentettem ki mire két erős nagydarab ápoló lépett mellém és terített rám egy kényszer zubbonyt.
Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. És azt sem, hogy a szerelmem és a testvérem képes volt ezt tenni velem.
Próbáltam kiszabadulni a fehér textil erős szorításából de minden hiába való volt.
Megfogtak két oldalt és távolodni kezdtek velem. Justin és Alison sajnálkozó tekintettel bámultak rám de nem hatottak meg vele.
Elárultak!!!...

Remélem tetszett a rész és, hogy izgalmasnak találtátok! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy írja le a mit gondol erről a részről mert ez most nagyon fontos lenne nekem!

El jön értem!

24. rész.

Már mély álomban voltam, amikor újra megjelent előttem az az alak.
Egy sötét szobában álltam és mozdulni sem tudtam. Ő pedig csak közeledett felém. Már csak 2 lépés választotta el tőlem és ekkor megláttam arcát is. Megdöbbenve néztem rá mert ő az apám. Furcsa tekintete engem méregetett. Talán meg kellett volna nyugodnom, hogy csak ő az de nem tudtam csillapodni. Szemei baljósan figyeltek és arca veszélyesnek tűnt.
- Félsz tőlem?- kérdezte és mivel nem tudtam megszólalni csak kicsiket bólintottam.
- Akkor jó mert van okod rá.- gonosz és elvetemült mosoly ült ki arcára amivel csak még jobban megrémisztett. Nem tudtam mire vélni látogatását így hát hosszas hallgatás után rákérdeztem.
- Miért jöttél?- meglepte kérdésem de gyorsan reagált rá.
- Csak annyit mondhatok, hogy hamarosan eljövök érted.- nem akartam hinni füleimnek.
- Alex....Alex!- hallottam egy másik hangot. Egy megnyugtató hangot ami most idegesen csengett. Justin hangja volt. Körbe néztem de sehol nem láttam őt.
- Alex kelj fel.- kiabálta mire kinyitottam szemeimet és zihálva könnyel teli szemekkel ültem fel hirtelen.
- Jaj Justin!- borultam nyakába.
- Mi a baj?- kérdezte és eltolt magától, hogy szemembe nézhessen.
- Az apám...el fog jönni értem.- válaszoltam és torkomat még mindig a sírás fojtogatta.
- Csss.- húzott újra magához és hajamat kezdte el simogatni.- ez csak egy rossz álom volt.
Tudom, hogy igaza van de minden olyan valóságosnak tűnt. Justinhoz bújva próbáltam vissza aludni ugyanis még csak hajnali 2 volt de amint be csuktam szemeimet újra előjöttek előző álmom rémképei.
Nem bírtam aludni ezért kibújtam szerelmem öleléséből és a konyhába indultam egy pohár vízért. Miután ki töltöttem magamnak leültem és gondolkozóba estem. Mit értett az alatt, hogy eljön értem? És miért volt ilyen ellenséges? Míg élt mindig szeretettel gondoltam rá és boldogan éltünk.
Megittam poharam tartalmát és vissza mentem a szobába ahol Justin édesen szunyókált.

**

Reggel vagyis már hajnalban fent voltam. 6 órakor muszáj volt felkelnem pedig elég keveset aludtam az éjszaka. Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom és mikor megláttam magam a tükörbe elborzadtam a látványtól.
Sötét foltok tarkították arcomat szemem alatt és arcom látványosan nyúzott volt.
Felöltöztem és a nappaliba ültem ki laptopommal. Utána kellett néznem az álmomnak. Amíg nem tudom mi is van a háttérben nem leszek nyugodt.
Böngészve a természetfeletti oldalakat, egy igen érdekes cikkre bukkantam.
Azt írta, hogy halott rokonok ismerősök nem csak álmunkban jöhetnek el hozzánk. Ha meglátogatnak minket az valamilyen célból van. És még azt írta, hogy jobb az ilyen esetekkel egy szakemberhez fordulni.
Ledöbbenve olvastam minden sort és eszembe jutott a tegnap esti eset is.
Ha nem csak álmomban jöhet el, akkor valószínű, hogy őt láthattam az udvaron is. Belemélyedve a cikk további részébe két kezet éreztem meg vállamon. Eléggé megijedtem és gyorsan hátra fordulva megláttam, hogy csak Justin az álmos fejjel.
- Miért keltél fel?- kérdeztem tőle.
- Csak mert észre vettem, hogy nem vagy mellettem.- hajolt közelebb és egy csókot nyomott a számra.- és mit olvasol?- bökött fejével a képernyő felé.
- Semmit! Nem érdekes.- csaptam le erősen a laptopot. Nem akartam, hogy tudjon erről az egészről. Tudom, hogy szeret és, hogy mindenben támogat de ezt nem hiszem, hogy megértené.
- Biztos nem akarod elmondani?- kérdezte és gyanakvóan vonta fel szemöldökét.
- Tényleg semmiség. Nyugi!- erőltettem magamra egy mosolyt.
- Ha te mondod. És mit szeretnél ma csinálni?- váltott témát.
- Nekem lenne egy kis dolgom de délután csinálhatunk valamit.
- Milyen dolgod van?- kérdezte és nem akartam neki elmondani de már hazudni sem szerettem volna.
- Csak egy kis elintézni való. Gyorsan megjárom.- hadartam el de láttam, hogy nyugtalanítja kijelentésem.
- Miért vagy ilyen titokzatos? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Az előbbi kérdésemre se kaptam konkrét választ és most is csak ködösítesz.- mondta kicsit mérgesen.
- Meg kell értened, hogy nem akarom el mondani. Ez csak az én dolgom. Nekem kell megoldanom.- válaszoltam neki és láthatóan rosszul esett mondandóm neki.
Nem válaszolt csak elviharzott mellőlem és vissza ment az emeletre.
Fájt, hogy megbántottam de most kisebb gondom is nagyobb ennél. Jobb neki ha nem tud semmiről.
Kerestem az a neten egy látót és gyorsan papírt és tollat ragadva leírtam a címet és a telefon számot.
Már 9 óra volt így Alison is megjelent Justin tegnap esti művével az arcán amin akaratlanul is elnevettem magam. Mérgesen nézett rám ezért abba hagytam.
- Jó reggelt.- köszönt és arcát kezdte el törölgetni egy vizes törölközővel.
- Neked is.- vettem fel kabátomat és cipőmet, majd indultam a látóhoz de Alison megállított az ajtóban.
- Hova mész ilyen korán?- nézett rám értetlenül.
- Csak van egy kis dolgom. Nem soká jövök.- válaszát meg nem várva csaptam be magam mögött az ajtót és fogtam magamnak egy taxit.

* Justin szemszöge

Miután vissza mentem az emeletre már nem bírtam vissza aludni. Kattogott az agyam, hogy mi lehet az amit Alex el titkol előlem.
Nem értettem egyáltalán miért is titkolózik előttem mivel velem bármit megbeszélhet. Hacsak nem egy másik pasi van a dologban. De miért csalna? Hisz én úgy látom szeret. Vagy mégsem? Már én sem tudom de ki kell derítenem.
Gyorsan leszaladtam a földszintre de csak Alison találtam ott, aki nem mellesleg szúrós tekintettel nézett rám.
Gondoltam miért " haragszik " de most nem igazán izgatott.
- Szia Alex merre van?- kérdeztem tőle és sürgetően néztem rá.
- Épp az előbb ment el mert azt mondta van valami dolga.
- Nem mondta, hogy mi?- kezdtem egyre idegesebb lenni.
- Bocsi de nem!- mondta és a konyha felé indult.
Most már tényleg eléggé aggódtam mert ha már a testvérének se mondd semmit akkor vagy tényleg megcsal vagy pedig nagy baj lehet....

Az árnyék!

Sziasztok!

Ez a rész egy kicsit más lett! Eddig igyekeztem mindig az előző részhez hozzákapcsolni az aktuálisat. De most ez változik.
Valamint azt is szerettem volna bejelenteni, hogy hamarosan vége a blognak. Most nem térnék ki a kevés komira és a látogatók csökkenésére mert nem csak ez miatt lesz vége.
Túl nyomó részben ez az oka de az is, hogy nem tudok új dolgot írni. Szóval körülbelül még 2-3 esetleg 4 részbe bele sűrítem a gondolataimat aztán vége. De addig is jó olvasást kívánok mindenkinek és kérek mindenkit, hogy írja le véleményét nekem:))

* 3 hónappal később

Minden rendben ment körülöttem. Az életem kezdett egyenesbe jönni. Van egy helyes és szerető barátom, újra érzem, hogy van családom és az anyagiakkal sincs problémám mivel egy elég jó munkát találtam magamnak.
De nem kellett sokat várom az újabb csapásra. Pár hete kezdődtek a gondok.

* 1,5 hónappal ezelőtt

- Justin, Alison kész a kaja!- kiabáltam be nekik a szobába és mint két óvodás lökdösődve és nevetve léptek be hozzám.
Nagyon örültem, hogy ilyen jól ki jön a számomra két legfontosabb személy. Jó volt nézni ahogy ökörködnek. Sokszor mosolyt tudtak csalni arcomra dilis viselkedésükkel.
Olyanok voltunk mint egy kis család csak rossz felosztásban ugyanis úgy éreztem magam mintha két kisgyerek anyukája lennék.
Csendben zajlott a vacsora és miután mindhárman megettünk mindent elvonultam mosogatni.
Mosogatás közben gondolataim halmazába temetkeztem és üres tekintettel bámultam ki az udvarra néző ablakon.
Már sötét volt és mivel elég csípős volt az idő, a köd is leszállt helyenként. Meg kell hagyni ijesztő helynek látszott az egyébként roppant barátságok kis virágos kert.
Nézelődésem során azonban nem várt dolgon akadt meg a szemem. A két hatalmas tölgyfa között egy emberi árnyat láttam elsuhanni majd amikor észre vett megállt a fák mellett és bámulni kezdett.
Alakját nehéz volt kivenni a köd miatt és személyére se tudtam rájönni. Lábaim földbe gyökereztek mivel még mindig farkasszemet néztem az idegennel.
Szólni akartam Justinnak de egy hang sem jött ki a torkomon.
Nem tudom honnan jött bennem a feltevés de szinte biztosan állíthatom, hogy láttam már valahol ezt az embert.
Miközben próbáltam kitalálni ki is áll velem szemben két meleg kezet éreztem meg derekam körül de a körülmények miatt eléggé megijedtem.
- Nem is örülsz nekem?- kérdezte Justin kiskutya szemekkel.
- Ja de..de.- mondtam kicsit dadogva és még mindig azt találgattam ki lehetett az illető.
- Valami gond van?- fordított maga felé és csípőmet kezdte el simogatni közben pedig aggodalmas tekintettel vizslatott.
Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az előbbi dolgot mert lehet, hogy rosszul láttam akkor viszont kár őt ezzel nyugtalanítanom.
- Nincs semmi! Jól vagyok!- döntöttem ez mellett a válasz mellett és még egy gyenge mosolyt is társítottam kijelentésemhez.
Úgy láttam elhitte mert ő is el mosolyodott és könnyű mégis annál érzékibb csókot lehelt ajkaimra.
Csókja olyan édes volt, hogy a legnagyobb problémákat- ha rövid időre is- de eltudta velem feledtetni.
Úgy határoztam, hogy biztos csak halucináltam a fáradtság miatt mivel már pár napja elég keveset alszok.
Befejezve a mosogatást összehajtottam a rongyot és még egy utolsó pillantást vetettem az ablak felé, hogy biztos legyek, nincs ott senki. Nyugtázva, hogy ez így van én is társultam a többiekhez és beültem közéjük TV-t nézni.
Sokat nevettem és már nem is gondoltam a rossz dolgokra.
Körülbelül egy órával később arra lettünk figyelmesek, hogy Alisont elnyomta mellettünk az álom.
Justin felé fordulva egy ördögi mosolyt vettem észre arcán. Már egy ideje megy köztük ez a szúrjunk ki a másikkal dolog. Hol Alison vicceli meg Justint, hol pedig fordítva megy a művelet.
Most Szerelmemen volt a sor ezért már szaladt is a fürdő felé majd egy egész tubus fogkrémmel és borotva habbal tért vissza.
Mind a kettőt Alison tenyerébe fújta majd óvatosan piszkálni kezdte orrát mire Ő tenyere minden tartalmát szét kente arcán. Ismét meg mutatkozott Justin gyerek énje de én pont ezt szerettem benne. Ha kellett, halálosan komoly volt de a tréfát se vetette meg.
Az alvó Alison mellett állva alig bírtuk ki nevetés nélkül ezért fel szaladtunk az emeletre és eddig magunkba tartott nevetésünket szabadjára engedtük.
10 perc röhögés után hasunkat fogva dőltünk be együtt az ágyba. Nem sokkal később szemeim lecsukódtak és hagytam, hogy engem is magával ragadjon az álmok világa.

Várom a véleményeteket a résszel kapcsolatban:))