Búcsú levél!

26. rész.

Sziasztok! Hát eljött ez is. Ez az utolsó rész.:(  Nagyon jó volt nektek írni és én személy szerint imádtam ezt a történetet (nem egoizmusból mondom).
Köszönöm mindenkinek akik kommentelt a részekhez! Büszkén mondhatom, hogy az eddigi oldal megtekintés 4020. És összesen 122 komment érkezett (az enyémet is beleszámolva).
Szóval köszönöm, hogy olvastátok és remélem mindenki bele tudta élni magát egy kicsit.
Még egy utolsó kérésem lenne. Ehhez a részhez írjátok le légyszi az egész blogról alkotott véleményeteket. Most azokat is kérem akik eddig nem kommentáltak.
Köszike és jó olvasást mindenkinek!

Ui: Hamarosan új bloggal jelentkezem és remélem oda is befogtok nézni. Itt is megfogom osztani.

* 3 évvel később

Már 3 éve annak, hogy Justin és Alison bedugtak ebbe a börtönbe.
Soha egyszer sem látogattak meg vagy hívtak fel. Teljesen elfeledkeztek rólam. Az otthonom egy fehér szoba aminek minden négyzetcentimétere párnákkal van bélelve mondván nehogy kárt tegyek magamban. . Itt kellett rájönnöm arra, hogy Justin soha nem szeretett annyira, hogy mindenben mellettem álljon. Alisonból sem ezt néztem volna ki.
De ilyen az élet. Igazságtalan és könyörtelen.

- Látogatói érkeztek!- szólt be az egyik ápoló mire hitetlenül néztem rá. Amióta itt vagyok senki nem jött be hozzám.
- Köszönöm.- mondtam majd utána mentem.
A folyosó végén megláttam Justint, Alisont és egy kislányt. Vissza akartam fordulni de az ápoló nő megfogott és szó szerint oda vonszolt. Leültem velük szembe de nem néztem rájuk.
- Szia Alex!- szólalt meg halkan Justin.
- Miért jöttetek?- kérdeztem üdvözlésével mit sem törődve.
- Tudom, hogy mióta itt vagy sose jöttünk el hozzád és ezt nagyon sajnálom. De elakartam mondani neked, hogy Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex.- mutatott rá a szőke kis csöppségre aki éppen babájával játszott.
Fejemet lehajtva hallgattam végig és szemeimből előtörtek rég vissza fojtott könnyeim. Nem volt elég, hogy évek óta először jönnek és bejelenti, hogy feleségül vette a testvéremet de még a lányát is rólam nevezte el.
Annyira sokkoltak az elhangzottak, hogy képtelen voltam bármit is mondani. Fel álltam helyemről és lassú léptekkel indultam vissza " cellámba ".
Egy használt rongydarabnak éreztem magam amit most csavartak ki a legjobban. Zokogástól fulladozva estem ágyamra és már nem akartam élni.
Ezek után nem éreztem, hogy lenne még remény a számomra. Elvesztettem mindent és mindenkit aki csak fontos volt számomra. Naiv voltam és ennek meg is lett az eredménye.

**

Este egy kis sétára indultam az udvarra mivel ki akartam szellőztetni a fejem. 15 perc séta után leültem egy padra és csak néztem ki a fejemből.
- Szia!- ült le mellém egy lány.
- Szia!- válaszoltam halkan.
- Valami gond van?
- Nem is kicsi. Nem akarok tovább élni.- jelentettem ki és magam sem tudom miért osztom meg ezt egy teljesen idegen emberrel.
- Talán tudok segíteni.- nyújtott át egy papírzacskót.- de ne itt bontsd ki.- mondta mire bólintottam.
Ezután elköszönt tőlem és elsétált.
Fogalmam sem volt mi lehet a tasakban de mivel kíváncsi voltam ruhám alá dugva vissza mentem szobámba.
Mikor beértem és bezáródott mögöttem az ajtó sebesen téptem fel a papírt és megláttam benne egy levél gyógyszert.
Erősen gondolkozni kezdtem, hogy mit is tegyek.
" Alison és én össze házasodtunk. Ő pedig itt a kislányunk Alex. "
Ahogy Justin utolsó szavai eszembe jutottak végső elkeseredésemben kibontottam a műanyag csomagolást és számba tömtem az összes pirulát.
Miután lenyeltem, sírva vettem elő egy papírt és egy tollat. Akartam hagyni Justinnak egy utolsó üzenetet mert bármit is tett, én mindig szerettem és szeretni fogom.
Az utolsó sorokat már remegő kézzel és zihálva írtam le. Majd össze hajtottam a lapot, borítékba raktam és leestem a székről.
Életem utolsó perceiben is csak Justinra tudtam gondolni. Lejátszódott szemem előtt együttlétünk minden boldog pillanata. A tengerpari buli, az első csók, az első együtt lét...! Könnyes szemmel mégis mosolyogva hagytam itt ezt a világot és végleg lehunytam szemeimet...

* Justin szemszöge

Miután haza értünk szívemben tátongó űrt éreztem. Borzasztó volt ennyire megtörve látni Alexet. De úgy éreztem tudnia kell mindenről.
Este épp vacsorához készülődtünk mikor csöngettek. Ajtót nyitva egy futár állt előttem és egy borítékot nyomott kezembe majd sietősen távozott.
Rápillantottam a levélre de csak az állt rajta, hogy: " Justinnak ".
Bevonultam a nappaliba és olvasni kezdtem a sorokat.

" Mikor ezt olvasod, én már nem leszek,
De lesz majd más aki rád nevet.
Kérlek őrizd meg a szép emlékeket,
És tudd, hogy én mindig szerettelek!

Nem tudok abban tudatban tovább élni, hogy soha többet nem lehetsz az enyém ezért itt hagyom ezt a világot. De kérlek ne sírj mert én már egy jobb helyen vagyok. És bár szívem már nem dobog, még most is rád gondolok. Odafentről mindig vigyázni fogok rád! 

Örökké szeretni foglak: Alex "

Könnyeim elöntötték arcomat amint olvastam és fejemet hevesen rázni kezdtem mondván ez nem lehet!!

Majd a földre borultam és ott zokogtam tovább.

Végleg elvesztettem azt az embert aki először életemben igazán tudott engem szeretni. És mindez az én hibám. 

Szívemhez öleltem szerelmem levelét és lehunyva szemeimet emlékeztem vissza az együtt töltött időre.

Hát ez lett volna az utolsó rész! Tudom elég drasztikusra és drámaira sikeredett és úgy érzem fontos megemlítenem, hogy ezt senki ne csinálja meg mivel ez csak egy kitalált sztori!!!:)

Köszönöm, hogy olvastátok a blogomat és remélem tetszett!:))

Várom a komikat!:))