Az új főnök!

3. rész.

Reggel mikor felébredtem minden a megszokottan ment. Rendrakás majd iskola. Ma mégis boldogabb voltam. Hogy miért? Mert talán most fordul a kocka az életemben.
Miután végeztem a suliban haza mentem és mivel még volt egy kis időm mielőtt el kellett indulnom a munkába, kezdetét vette a tanulás.
Most nehezen ment a koncentrálás. Magam sem tudom, hogy miért.
Mikor végeztem ránéztem órámra és láttam, hogy már 4 óra van. Felvettem egy melegítő ruhát össze kötöttem hajam majd indultam is.
Ahogy odaértem ismét rácsodálkoztam a látványra mert még mindig nagyon tetszett. Soha nem jártam ezelőtt ilyen szép környéken. Itt valahogy még a fű is zöldebb.
Kicsit el is gondolkoztam, milyen lenne ilyen helyen élni. Majd mikor fel eszméltem, hogy elfogok késni bekopogtattam. Ismét Pattie nyitott nekem ajtót és mielőtt neki kezdtem volna munkámnak megmutatott mindent. Rá kellett jönnöm, hogy unatkozni nem fogok ugyanis hatalmas előteret, 4 hálószobát, 2 fürdőszobát, nagy konyhát és egy irodát rejtett a ház.
Miután befejezte idegenvezetését elköszönt mert el kellett intéznie valamit. Én pedig neki láttam dolgomnak.
Zenét kapcsoltam telefonomon, hogy pörgősebbe menjen a meló. Fülemben dübörgő dallamoktól nem igazán hallottam semmit ezért azt sem vettem észre, hogy valaki bejött csak akkor amikor meg kopogtatta vállamat. Hirtelen megijedtem és mikor megfordultam mérhetetlen düh fogott el.
- Szia szépségem! Gondolom te vagy az új szobalány. Én Justin vagyok de ezt biztos tudod.- húzta magát mintha valami isten lenne.
Arcom lángolásából rá jöttem, hogy minden érzelmem kiült arcomra.
- Már, hogy a francba ne tudnám ki vagy! Te vagy az a bunkó aki miatt kirúgtak a munkahelyemről és aki molesztált.- mondtam nem igazán visszafogottan.
- Mi? Hogy én téged? Életemben nem láttalak még! Te is biztos az egyik zakkant rajongóm vagy!- nem igazán értettem mire gondol.
- Mi a francért rajonganék én érted?- kérdésem eléggé meglepte és dühösen nézett rám.
- Jaj ne akard már bemesélni, hogy nem tudod ki vagyok!
- Már pedig tényleg nem tudom és ha őszinte akarok lenni nem is nagyon érdekel. És ha kérhetném ne tarts fel mert én itt dolgozni szeretnék.- mondtam majd sarkon fordultam és ott hagytam. Még egyszer vissza pillantottam de már nem láttam senkit. Nyugtáztam magamban, hogy békén hagyott ezért indultam fel a lépcsőn, hogy az emeleten is elvégezzem dolgomat.Azonban amikor felértem ott állt előttem.
- Te mit nem értesz abból, hogy ne tarts fel?
- Tudod Cicám, lehet, hogy most még nem érdekel ki vagyok de azért tájékoztatlak. A nevem Justin...Justin Bieber.
Mit ne mondjak ismerős volt a neve de még most sem tudtam hova tenni az infót.
- És akkor mi van?- kérdeztem teljesen flegmán.
- És irtó befolyásos vagyok ráadásul a főnököd! Szóval figyelj ide Szivi!- szorította meg karomat.- mostantól nem tűröm el ezt a hangnemet. Ha mégis szájalni van kedved abban az esetben repülsz.- mondata végén elengedte karomat és elment.
Hogy ez mekkora paraszt. Még, hogy ő a főnököm. Ő egy utolsó senki a szememben. Első találkozásunk alkalmával sem méltattam volna szebb szavakkal de most már teljesen biztos voltam benne.
Bár örültem a munkának és a vele járó fizetésnek, és elhitettem magamnak, hogy most már megváltozik minden, tudat alatt sejtettem, hogy nincs nekem akkora szerencsém, hogy minden klappoljon.
És íme meg is van mi nem stimmel! Ez a....nem is tudok semmit mondani mert a legdurvább káromkodás is gyenge lenne ide.
Gondolataimat félre söpörve folytattam dolgomat. Ez a bunkó amúgy sem érdemli meg, hogy gondolataimat rá pazaroljam.
Mikor este végeztem mindennel elköszöntem Pattitől aki idő közben haza ért és elindultam.
Útközben viszont nem hagyott kíváncsiságom és bementem a helyi könyvtárba, hogy utána nézzek Mr. Suttyónak.
Mikor beértem bevettem magam az egyik gép elé és beírtam nevét a keresőbe.
Hát talán mondanom sem kell, hogy igencsak meglepődtem...

Fel vagy véve!

2. rész.

Először is köszönöm a kommenteket és azt, hogy itt is támogattok és bátorítotok.

Remélem a továbbiakban is itt lesztek velem.

Egy kezet éreztem a vállamon. Mikor felálltam és hátra néztem egy idegen srácot tekintettem meg a hátam mögött.

- Ne haragudj a haverom viselkedése miatt. Justin mostanában teljesen hülye. Kárpótolhatlak valamivel?

Végig hallgattam de valahogy nem tudtam neki hinni. Mint már mondtam nem bízok meg senkiben és egyébként is, amikor a kávézóban ott ült a barátaival, előszeretettel nevetett és gúnyolódott rajtam velük.

- Tudod mit? Nem tudsz engem kárpótolni. Mondd meg a tapló haverodnak, hogy bekaphatja! És menjetek mindannyian a francba.- ordítottam vele miközben még mindig megállás nélkül folytak könnyeim.

Láttam arcán, hogy nem egészen erre a reakcióra számított. Én pedig ezt éppen le szartam.

Meguntam, hogy mindenkinek én vagyok a céltáblája. Meguntam, hogy úgy taposnak el ahogy akarnak mert én bármit lenyelek. 

Ennek itt most vége! Elegem lett ebből. 

Hátat fordítottam neki és elszaladtam. Egészen hazáig futottam és mikor beértem a lakásba erőt vettem magamon. Leültem a kanapéra és új állás után kezdtem kutatni.

Keresgélésem első pár percében nem találtam olyat amit szívesen csináltam volna, majd meg akadt szemem az egyik munka lehetőségen:

" Takarítói munka! Gyors Precíz és ügyes fiatal munkaerők jelentkezését várjuk. Részleteket személyesen. "

Nem volt hosszú hirdetés viszont annál jobban megfogott. Takarítani nem nehéz és amúgy is minden napom abból áll. Szóval úgy döntöttem el megyek az állásinterjúra. Veszteni valóm nincs.

Mivel hétvége van most kivételesen munka után nem kell leülnöm tanulni. Elfoglaltság kép elhatároztam, hogy lemegyek a helyi táncterembe ami már évek óta zárva van és kiengedem magamból a felgyülemlett haragot és feszültséget. 

Szerettem ezt a helyet mert senki nem zavart és kitombolhattam magam.

Össze szedtem minden cuccomat és el is indultam. Mikor odaértem bekapcsoltam telefonomon a zenét, fülhallgatómat fejemre raktam és kezdetét vette a tánc.

Ilyenkor elképzelem, hogy senki nem létezik rajtam és a zenén kívül.

Már egy órája táncolhattam mikor lemerült a telóm. Össze szedtem vizes palackomat, pulóveremet, és táskámba pakoltam majd elindultam haza.

Még csak este 8 volt mégis hulla fáradtan dőltem bele ágyamba. Nem is kellett sok idő már álmaim tengerén eveztem.

Sokszor álmodom, hogy anya itt van velem és megóv mindentől. Nagyon hiányzik. És sajnos minden reggel szembesülnöm kell azzal, hogy mindez csak egy szép álom volt.

Izgatottságom miatt már hajnalban fent voltam. Megittam kávémat és elkezdtem válogatni szegényes számú ruháim közt az interjúra. Választásom pedig erre a darabra esett:

Hajamat kifésültem és lófarokba fogtam. Szememet kihúztam és egy kis szájfényt tettem ajkaimra.

Mikor kész lettem felhívtam azt a számot ami a hirdetés alatt volt és megkérdeztem mégis hova kell mennem.

Egy kedves hölgy vette fel a telefont és lediktálta a címet. Miután leraktam a telefont fogtam magamnak egy taxit és elindultam a remélhetőleg új munkahelyemre. 

Néztem ki az ablakon és tátott szájjal figyeltem, hogy elég puccos környéken vagyunk. 

Mikor megállt a taxi alig hittem a szememnek. Egy hatalmas és gyönyörű ház elé parkolt le. Kiszálltam, kifizettem és közeledni kezdtem az ajtó felé. Mikor megláttam 2 nagydarab kopasz embert a bejárat előtt kicsit meg torpantam de nem álltam meg.

Megkérdezték ki vagyok és miért jöttem. El magyaráztam nekik, hogy az állás miatt vagyok itt. Ők bólintottak majd beengedtek. 

Fogalmam sem volt, hogy ki lakhat itt akire ennyire vigyázni kell. 

Beléptem az ajtón és egy bámulatosan szép előcsarnokba csöppentem. Minden a letisztult stílust sugározta. Magamban megjegyeztem, hogy bárki is rendezte be ezt a " palotát " nagyon jó az ízlése.

Nagy gondolkozásomat egy kedves nő zavarta meg, aki beinvitált a nappaliba. 

Nagyon sokat beszélgettünk. Először kikérdezett arról, hogy milyen vagyok mint munkában mint pedig magánéletben. Majd mikor végeztünk kezét nyújtotta felém.

- Nagyon köszönöm Alex, hogy eljöttél. Úgy gondolom, tökéletesen megfelelsz a munkára ezért hivatalosan is kijelentem, hogy fel vagy véve! És ami azt illeti elmondanám a fizetésedet is.- nagyon megörültem mikor azt hallottam, hogy felvett és kíváncsian vártam a további információt.- szóval, 200 dollárt kapnál hetente. Remélem megfelel!- szemeim kikerekedtek és köpni-nyelni nem tudtam az összeg hallatán. Kisebb csodálkozás után azonban megbírtam szólalni.

- Persze asszonyom! És nagyon szépen köszönöm! Nem fog bennem csalódni.- hálálkodtam neki.

- Szólíts nyugodtan Pattinek!- mondta barátságosan. Ezután kezet ráztunk majd haza indultam.

Nagyon boldog és izgatott voltam. Úgy érzem, hogy most jött el az én időm. Vére valami jó is történik velem.

Előszó!

1. rész.

Mindenki életében vannak nehéz pillanatok! Mindenki tud panaszkodni. Sok velem egykorú lánynak az a legnagyobb problémája, hogyha letörik a körme vagy, hogy tetszik neki egy srác de nem meri neki elmondani. Az én életem viszont ennél sokkal komplikáltabb. Ezt szeretném veletek megosztani.
19 éves vagyok és már nagyon sok mindenen keresztül mentem. Sajnos az élet szinte csak akadályokat sodort elém. Mégsem adtam fel soha. Minden rossz dolog után felállok, lesöpröm magam és megyek tovább. De azért van egy-két dolog ami felett nem ilyen egyszerű elsuhanni.
A sors 10 éves korom óta ver. 10 évesen egy életvidám kislány voltam aki imádott babázni és mindig mosolygott. Szerető család vett körül. Aztán egy nap Anyáról kiderült, hogy rákja van.
Én akkor nem érettem még, hogy mi folyik körülöttem. Csak annyi tűnt fel, hogy Anya állapota napról-napra csak rosszabb. Mindig köhögött és gyenge volt.
Tisztán emlékszek minden képkockára. Gyenge erőtlen keze mindig szeretően fonódott körém és mindig mosolyogni próbált ha vele voltam.
Aztán 2004 nyarán végleg itt hagyott minket. Temetésén csak álltam koporsója mellett és néztem, hogy még így is milyen szép. Hát nem éppen ez való egy 10 évesnek de ott akartam lenni.
Ez volt életem első csapása. Ezután pedig csak jött a többi.
Miután Anya meghalt Apa alkoholba fojtotta bánatát. 14 éves voltam amikor mindennap arra értem haza az iskolából, hogy Apám magán kívül fekszik és mellette hol egy sörösüveg, hol pedig egy vodkás üveg hever.
Őt 2009-ben veszítettem el mert részegen autóba ült és felhajtott a sínekre ahol egy vonat maga alá gyűrte az autót és vele együtt Apámat is.
Miután mind a ketten meghaltak csak egy helyre mehettem. A nagymamámhoz. Imádtam a Nagyit mert egy csupa szív ember volt. Ám mivel elég öreg volt már akkor is amikor hozzá kerültem sajnos őt is elég gyorsan elvette tőlem az élet. Ő volt az utolsó élő rokonom. Nem volt hova mennem. Ezért 16 évesen bekerültem egy árvaházba.
De itt sem volt könnyebb az élet. Mindennap veréssel kezdődött, munkával folytatódott és végül ismét veréssel végződött.
18 évesen viszont kikerülhettem ebből a gyerekbörtönből. Beköltöztem nagymamám romos ám még lakható házába és azóta is itt élek. Mindig minden erőmmel azon voltam és vagyok, hogy jó ember legyen belőlem.
Az életben kapott pofonok ezután is csak szaporodtak.
Rengeteg emberben kellett csalódnom. Sokan próbáltak meg kihasználni. Így az sors egy nagyon fontos leckét tanított meg nekem: Soha ne bízz meg senkiben!
Most 19 vagyok és teljesen egyedül érzem magam a világban. Nincsenek rokonaim, nincsenek barátaim egyszóval senkim nincs.
Minden nap ugyanaz a forgatókönyv játszódik le.
Hétköznap hajnal 5-kor kelés. Kitakarítom a lakást majd irány a suli. Miután ott végeztem rohanok a munkahelyemre ami egy kis kávézó. Nem valami sok a fizetés de ki tudom belőle fizetni a számlákat, a kajámat, és az iskolához szükséges dolgokat. Mikor haza érek megtanulok és már megyek is aludni mert reggel minden kezdődik előröl.
Ja a hétvégéket pedig végig dolgozom.
És ez most sem volt másképp. Reggel álmosan keltem ki az ágyból de hamar kipattantak a szemeim mivel tudtam, hogy dolgom van.
Elvégeztem a házi munkát és mikor végeztem már ott járt az idő, hogy indulnom kellett a kávézóba.
Mikor beértem mindenki elvolt foglalva dolgával így még egy " jó reggelt Alexet " sem kaptam.
Felvettem kötényemet és erőltetett mosolyt varázsoltam magamra.
Egész nap futottam egyik asztaltól a másikig mert rengetegen voltak. Nap végén vagyis olyan 5 óra tájt egy pár fiatal srác lépett be. Vagyis jobban mondva beestek az ajtón. Az alkohol szag csak úgy áradt róluk. Apám halála óta megvetem azt aki alkoholhoz nyúl. Míg nem látták arcom, undorral néztem rájuk majd mikor leültek az asztalhoz újra felvettem kényszer mosolyomat.
- Jó estét! Mit hozhatok?- kérdeztem és láttam, hogy egytől egyig végig mérnek. Gyomrom felfordult viselkedésük láttán.
- Estét neked is cica!- szólt hozzám bunkó stílusban egyikük.
Elmondták mit kérnek én pedig leadtam a rendelést majd mikor elkészült kivittem az asztalukhoz.
- Más valamit hozhatok még esetleg?- tettem fel nekik kérdésem amit már nagyon jól betanultam.
- Igen cica! Magadat a lakásomra!- mondta az a tapló aki az előbb is beszólt majd ráadásképp rácsapott fenekemre.
Itt el szakadt nálam a cérna és hatalmas pofont húztam le neki. Az egész kávézóban nagy csönd lett és mindenki rám szegezte tekintetét. Ránéztem főnökömre akinek arcszínét meg írigyelhette volna egy érettebb paradicsom. Intett, hogy menjek be vele irodájába.
Mikor beértünk hangos ordításba kezdett és kirúgott. Az nem érdekelt, hogy ordított velem, mert már megszoktam de az, hogy kirúgott nagyon rosszul érintett. Sírva futottam ki a kávézóból és
rohantam ameddig csak tudtam. Egy közeli kis parkban viszont muszáj volt megállnom mert nem vittek tovább lábaim.
Leültem egy padra és csak sírtam. Isten tudja mióta nem sírtam már de talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy el törjön nálam a mécses.
És ismét kaptam az élettől egy pofont. Fájdalmamban fel ordítottam és nem érdekelt ki hallja.
- Istenem mikor akarsz végre valami jót is tenni velem???- kérdeztem kezeimet és tekintetemet égnek emelve- miért büntetsz? mit tettem, hogy ezt érdemlem?- sorra tettem fel kérdéseimet de egyikre se kaptam választ. Időközben pedig még az eső is szakadni kezdett.

A földre rogytam és térdeimre borulva sírtam tovább. Amikor is egy kezet éreztem a vállamon....

Hát ez lenne az első rész! Remélem mindenkinek teszik!:))