Az új főnök!

3. rész.

Reggel mikor felébredtem minden a megszokottan ment. Rendrakás majd iskola. Ma mégis boldogabb voltam. Hogy miért? Mert talán most fordul a kocka az életemben.
Miután végeztem a suliban haza mentem és mivel még volt egy kis időm mielőtt el kellett indulnom a munkába, kezdetét vette a tanulás.
Most nehezen ment a koncentrálás. Magam sem tudom, hogy miért.
Mikor végeztem ránéztem órámra és láttam, hogy már 4 óra van. Felvettem egy melegítő ruhát össze kötöttem hajam majd indultam is.
Ahogy odaértem ismét rácsodálkoztam a látványra mert még mindig nagyon tetszett. Soha nem jártam ezelőtt ilyen szép környéken. Itt valahogy még a fű is zöldebb.
Kicsit el is gondolkoztam, milyen lenne ilyen helyen élni. Majd mikor fel eszméltem, hogy elfogok késni bekopogtattam. Ismét Pattie nyitott nekem ajtót és mielőtt neki kezdtem volna munkámnak megmutatott mindent. Rá kellett jönnöm, hogy unatkozni nem fogok ugyanis hatalmas előteret, 4 hálószobát, 2 fürdőszobát, nagy konyhát és egy irodát rejtett a ház.
Miután befejezte idegenvezetését elköszönt mert el kellett intéznie valamit. Én pedig neki láttam dolgomnak.
Zenét kapcsoltam telefonomon, hogy pörgősebbe menjen a meló. Fülemben dübörgő dallamoktól nem igazán hallottam semmit ezért azt sem vettem észre, hogy valaki bejött csak akkor amikor meg kopogtatta vállamat. Hirtelen megijedtem és mikor megfordultam mérhetetlen düh fogott el.
- Szia szépségem! Gondolom te vagy az új szobalány. Én Justin vagyok de ezt biztos tudod.- húzta magát mintha valami isten lenne.
Arcom lángolásából rá jöttem, hogy minden érzelmem kiült arcomra.
- Már, hogy a francba ne tudnám ki vagy! Te vagy az a bunkó aki miatt kirúgtak a munkahelyemről és aki molesztált.- mondtam nem igazán visszafogottan.
- Mi? Hogy én téged? Életemben nem láttalak még! Te is biztos az egyik zakkant rajongóm vagy!- nem igazán értettem mire gondol.
- Mi a francért rajonganék én érted?- kérdésem eléggé meglepte és dühösen nézett rám.
- Jaj ne akard már bemesélni, hogy nem tudod ki vagyok!
- Már pedig tényleg nem tudom és ha őszinte akarok lenni nem is nagyon érdekel. És ha kérhetném ne tarts fel mert én itt dolgozni szeretnék.- mondtam majd sarkon fordultam és ott hagytam. Még egyszer vissza pillantottam de már nem láttam senkit. Nyugtáztam magamban, hogy békén hagyott ezért indultam fel a lépcsőn, hogy az emeleten is elvégezzem dolgomat.Azonban amikor felértem ott állt előttem.
- Te mit nem értesz abból, hogy ne tarts fel?
- Tudod Cicám, lehet, hogy most még nem érdekel ki vagyok de azért tájékoztatlak. A nevem Justin...Justin Bieber.
Mit ne mondjak ismerős volt a neve de még most sem tudtam hova tenni az infót.
- És akkor mi van?- kérdeztem teljesen flegmán.
- És irtó befolyásos vagyok ráadásul a főnököd! Szóval figyelj ide Szivi!- szorította meg karomat.- mostantól nem tűröm el ezt a hangnemet. Ha mégis szájalni van kedved abban az esetben repülsz.- mondata végén elengedte karomat és elment.
Hogy ez mekkora paraszt. Még, hogy ő a főnököm. Ő egy utolsó senki a szememben. Első találkozásunk alkalmával sem méltattam volna szebb szavakkal de most már teljesen biztos voltam benne.
Bár örültem a munkának és a vele járó fizetésnek, és elhitettem magamnak, hogy most már megváltozik minden, tudat alatt sejtettem, hogy nincs nekem akkora szerencsém, hogy minden klappoljon.
És íme meg is van mi nem stimmel! Ez a....nem is tudok semmit mondani mert a legdurvább káromkodás is gyenge lenne ide.
Gondolataimat félre söpörve folytattam dolgomat. Ez a bunkó amúgy sem érdemli meg, hogy gondolataimat rá pazaroljam.
Mikor este végeztem mindennel elköszöntem Pattitől aki idő közben haza ért és elindultam.
Útközben viszont nem hagyott kíváncsiságom és bementem a helyi könyvtárba, hogy utána nézzek Mr. Suttyónak.
Mikor beértem bevettem magam az egyik gép elé és beírtam nevét a keresőbe.
Hát talán mondanom sem kell, hogy igencsak meglepődtem...