Az árnyék!

Sziasztok!

Ez a rész egy kicsit más lett! Eddig igyekeztem mindig az előző részhez hozzákapcsolni az aktuálisat. De most ez változik.
Valamint azt is szerettem volna bejelenteni, hogy hamarosan vége a blognak. Most nem térnék ki a kevés komira és a látogatók csökkenésére mert nem csak ez miatt lesz vége.
Túl nyomó részben ez az oka de az is, hogy nem tudok új dolgot írni. Szóval körülbelül még 2-3 esetleg 4 részbe bele sűrítem a gondolataimat aztán vége. De addig is jó olvasást kívánok mindenkinek és kérek mindenkit, hogy írja le véleményét nekem:))

* 3 hónappal később

Minden rendben ment körülöttem. Az életem kezdett egyenesbe jönni. Van egy helyes és szerető barátom, újra érzem, hogy van családom és az anyagiakkal sincs problémám mivel egy elég jó munkát találtam magamnak.
De nem kellett sokat várom az újabb csapásra. Pár hete kezdődtek a gondok.

* 1,5 hónappal ezelőtt

- Justin, Alison kész a kaja!- kiabáltam be nekik a szobába és mint két óvodás lökdösődve és nevetve léptek be hozzám.
Nagyon örültem, hogy ilyen jól ki jön a számomra két legfontosabb személy. Jó volt nézni ahogy ökörködnek. Sokszor mosolyt tudtak csalni arcomra dilis viselkedésükkel.
Olyanok voltunk mint egy kis család csak rossz felosztásban ugyanis úgy éreztem magam mintha két kisgyerek anyukája lennék.
Csendben zajlott a vacsora és miután mindhárman megettünk mindent elvonultam mosogatni.
Mosogatás közben gondolataim halmazába temetkeztem és üres tekintettel bámultam ki az udvarra néző ablakon.
Már sötét volt és mivel elég csípős volt az idő, a köd is leszállt helyenként. Meg kell hagyni ijesztő helynek látszott az egyébként roppant barátságok kis virágos kert.
Nézelődésem során azonban nem várt dolgon akadt meg a szemem. A két hatalmas tölgyfa között egy emberi árnyat láttam elsuhanni majd amikor észre vett megállt a fák mellett és bámulni kezdett.
Alakját nehéz volt kivenni a köd miatt és személyére se tudtam rájönni. Lábaim földbe gyökereztek mivel még mindig farkasszemet néztem az idegennel.
Szólni akartam Justinnak de egy hang sem jött ki a torkomon.
Nem tudom honnan jött bennem a feltevés de szinte biztosan állíthatom, hogy láttam már valahol ezt az embert.
Miközben próbáltam kitalálni ki is áll velem szemben két meleg kezet éreztem meg derekam körül de a körülmények miatt eléggé megijedtem.
- Nem is örülsz nekem?- kérdezte Justin kiskutya szemekkel.
- Ja de..de.- mondtam kicsit dadogva és még mindig azt találgattam ki lehetett az illető.
- Valami gond van?- fordított maga felé és csípőmet kezdte el simogatni közben pedig aggodalmas tekintettel vizslatott.
Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki az előbbi dolgot mert lehet, hogy rosszul láttam akkor viszont kár őt ezzel nyugtalanítanom.
- Nincs semmi! Jól vagyok!- döntöttem ez mellett a válasz mellett és még egy gyenge mosolyt is társítottam kijelentésemhez.
Úgy láttam elhitte mert ő is el mosolyodott és könnyű mégis annál érzékibb csókot lehelt ajkaimra.
Csókja olyan édes volt, hogy a legnagyobb problémákat- ha rövid időre is- de eltudta velem feledtetni.
Úgy határoztam, hogy biztos csak halucináltam a fáradtság miatt mivel már pár napja elég keveset alszok.
Befejezve a mosogatást összehajtottam a rongyot és még egy utolsó pillantást vetettem az ablak felé, hogy biztos legyek, nincs ott senki. Nyugtázva, hogy ez így van én is társultam a többiekhez és beültem közéjük TV-t nézni.
Sokat nevettem és már nem is gondoltam a rossz dolgokra.
Körülbelül egy órával később arra lettünk figyelmesek, hogy Alisont elnyomta mellettünk az álom.
Justin felé fordulva egy ördögi mosolyt vettem észre arcán. Már egy ideje megy köztük ez a szúrjunk ki a másikkal dolog. Hol Alison vicceli meg Justint, hol pedig fordítva megy a művelet.
Most Szerelmemen volt a sor ezért már szaladt is a fürdő felé majd egy egész tubus fogkrémmel és borotva habbal tért vissza.
Mind a kettőt Alison tenyerébe fújta majd óvatosan piszkálni kezdte orrát mire Ő tenyere minden tartalmát szét kente arcán. Ismét meg mutatkozott Justin gyerek énje de én pont ezt szerettem benne. Ha kellett, halálosan komoly volt de a tréfát se vetette meg.
Az alvó Alison mellett állva alig bírtuk ki nevetés nélkül ezért fel szaladtunk az emeletre és eddig magunkba tartott nevetésünket szabadjára engedtük.
10 perc röhögés után hasunkat fogva dőltünk be együtt az ágyba. Nem sokkal később szemeim lecsukódtak és hagytam, hogy engem is magával ragadjon az álmok világa.

Várom a véleményeteket a résszel kapcsolatban:))