diliház!

25. rész.

* Alex szemszöge

Mikor elértem az úgynevezett szellem látó házát kissé szkeptikusan léptem ajtaja elé. Féltem, hogy talán mégsem kapok választ a kérdéseimre. Kopogásomra egy idős hölgy nyitott ajtót és invitált be.
A szobába ahova vezetett eléggé sötét volt és mindenhol koponyákat láttam ami elég rémisztő volt.
Elmondtam neki a problémámat és azonnal orvosolni kezdte azt.
Kezemet fogva mormolt egy érthetetlen szöveget én pedig csak ültem és vártam mi fog történni.
Pár perc múlva elengedte kezemet és azt mondta, hogy most már minden rendben lesz.
Kifizettem a bérét és elindultam haza. Még mindig az járt a fejembe, hogy vajon hatásos volt-e ez a kis " szertartás ".
Mikor haza értem és beléptem a lakásba két kérdő szempárral találtam szembe magam.
- Most már elmondod, hogy hol voltál?- kérdezte Justin és kezeit össze fonta mellkasán.
- Mondtam már. Volt egy kis dolgom.
- Meg csalsz?- kérdezett rá konkrétan amire én is felkaptam a fejem.
- Jézusom, dehogy! Hogy feltételezhetsz ilyet?- kérdeztem kicsit sértődötten.
- Valamit titkolsz előttem és ha nem ezt akkor mi mást?- hangja egyre mérgesebb lett.
Most nem láttam más lehetőséget. Muszáj volt elmondanom az igazat, hogy eloszlassam aggodalmait.
- Oké elmondok mindent!- sóhajtottam egy nagyot és mindhárman leültünk a kanapéra.
Részletesen elmeséltem nekik az álmomat, valamint azt is, hogy mit vagyis kit láttam az udvaron. Végig hallgatták és döbbenten néztek rám egy ideig majd kicsivel később Justin szólalt meg elsőként.
- Ez abszurd! Szellemek nem léteznek! Csak a képzeleted szüleménye az egész! Ki kellene magadat pihenni.- mondandóján nem lepődtem meg de mérhetetlenül rosszul esett.
- És szerinted Alison?- fordultam az említett felé.
- Bocsi de igaza van Justinnak. Mostanában keveset alszol. Ki kell magad pihenni és nem lesz semmi gond.- válaszolt szemlesütve.
- Hát pontosan ezért nem akartam elmondani nektek semmit.- vágtam hozzájuk majd felszaladtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőbe.
Egyedül éreztem magam. Nem hittek nekem. Pedig igazat mondtam. Könnyeim elöntötték arcomat és a sarokba kuporodva ültem.
Elég hosszú ideig ültem ott amikor felálltam, hogy megmossam könnyektől ázott arcomat.
Felnézve a tükörben újra megláttam apám szellemét.
- Mit akarsz?- kérdeztem rá mire egy gonosz vigyor jelent meg arcán.
- Mondtam már, hogy ezt nem árulhatom el.- azzal el is tűnt.
Értetlenül és kétségbe esve álltam ott. Tudtam, hogy hiába is kérnék segítséget Justintól vagy Alisontól, az süket fülekre találna.
Kiléptem a fürdőből és szobánkba indultam. Befeküdtem ágyamba és rövid időn belül álomba merültem.

* Fél évvel később

* Justin szemszöge

Már hónapok óta viselkedik furcsán Alex. Sokszor már megijedek tőle, ugyanis olyan mintha egy zombival lennék együtt.
Elhatároztam, hogy elviszem őket egy kicsit kikapcsolódni. Már mindannyiunkra ráfér.
- Kész vagytok?- kérdeztem tőlük majd kihúzták bőröndjeiket.
- Mehetünk!- szólt Alison és karon fogva Alexet beültek a kocsiba.
Egész úton csak én és Alison beszélgettünk. A visszapillantóba nézve láttam, hogy Alex üveges tekintettel bámul kifelé. Csak remélni tudtam, hogy ez a kis kiruccanás jót tesz majd neki.
Mikor odaértünk gyorsan össze szereltem a két sátrat míg a lányok tüzet gyújtottak.
Nem sokkal később besötétedett ezért a lángok mellé kuporodva beszélgettünk. Gondolva egyet elővettem gitáromat és játszani kezdtem, hogy meg legyen az igazi tábori hangulat.
Folyton Alexet figyeltem, hogy mire, hogy reagál de semmit nem fedeztem fel arcán.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy futni kezd az erdő felé. Kérdőn néztem Alisonra aki szintén ezt tette.
Utána futottam de mivel nem láttam merre ment kicsit megtorpantam. Majd kiáltását hallva újra megindultam.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN?- ordította torka szakadtából egy fával szemben állva.- miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- tárta szét karjait.
Nem bírtam ezt tovább nézni így közelebb léptem hozzá.

* Alex szemszöge

Újra megláttam Őt és úgy éreztem ismét kérdőre kell vonnom. Elegem van ebből az egészből. Pontot akarok tenni a dolog végére.
- MIÉRT NEM HAGYSZ BÉKÉN? Miért akarod tönkre tenni az életemet? Vigyél magaddal és legyen vége ennek a gyerekes játéknak!- kiabáltam mire csak mosolygott ami csak még jobban feldühített.
Ekkor Justin erős szorítással húzott maga után csuklómnál fogva.
- Na ennek most lesz vége!- jelentette ki és beültetett a kocsiba.
Alison gyorsan beült mellém és elindultunk csak azt nem tudtam, hogy mégis hova.
- Most hova visztek?- kérdeztem még mindig könnyeimtől küszködve.
Justin leállította a motort majd hátra fordult hozzám és szemeibe nézve kétségbeesést, dühöt és sajnálatot láttam egyszerre.
- Nézd! Ez így nem mehet tovább. Eddig azt hittem idővel elmúlik minden de könyörgöm, épp egy fával veszekedtél az imént!- csattant fel.- neked segítségre van szükséged. Kérlek ne tiltakozz mert nincs neki értelme.- indította újra az autót így esélyem sem volt kiszállni.
- Már pedig ezt nem hagyom! Miért nem értitek meg, hogy ez az állat zaklat engem? Hinnetek kell nekem. Nem hazudok.
Választ nem kaptam egyikük részéről sem.
Oda érve a kórházhoz a pszihiátriára vonszoltak ahol Justin azonnal berontott az egyik vizsgálóba. Elmondta a dokinak mi a gond majd ott hagyott.
Nehezen mondtam el mindent de reménykedtem benne, hogy talán ő hinni fog nekem.
Rövid beszélgetés után kiléptünk az ajtón és míg én leültem Alison mellé addig Justin oda ment a dokihoz egy röpke konzultációra.
Elindult felém és valami furcsa érzést olvastam le arcáról.
- Alex!- guggolt le elém és kezeimet kezdte el simogatni.- A doki azt mondta, hogy be kell menned egy kis időre egy ellenőrző központba ahol segítenek neked.
- Hogy mi????? Ti most komolyan diliházba akartok zárni?
- Mi nem tudunk segíteni. Ott viszont meggyógyítanak.- taglalta tovább a marhaságait.
- A francokat! Nincs semmi bajom. Nem megyek sehova!- jelentettem ki mire két erős nagydarab ápoló lépett mellém és terített rám egy kényszer zubbonyt.
Nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik. És azt sem, hogy a szerelmem és a testvérem képes volt ezt tenni velem.
Próbáltam kiszabadulni a fehér textil erős szorításából de minden hiába való volt.
Megfogtak két oldalt és távolodni kezdtek velem. Justin és Alison sajnálkozó tekintettel bámultak rám de nem hatottak meg vele.
Elárultak!!!...

Remélem tetszett a rész és, hogy izgalmasnak találtátok! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy írja le a mit gondol erről a részről mert ez most nagyon fontos lenne nekem!