Alison!

19. rész.

Elképedve néztem mivel pontosan úgy nézett ki mint én.
A haja, az arca...egyszóval mindene. De, hogy lehetséges ez? És miért van itt? Amíg gondolkoztam ébredezni kezdett én pedig még mindig csak bámultam.
Mikor kinyitotta szemeit kirázott a hideg. Teljesen lesokkolt, hogy egyformák vagyunk.
- Te ki vagy?- kérdeztem tőle remegő hangon amikor láttam, hogy felült és fejét kezdi el simogatni ahol az ütés érte.
- Az én nevem Alison és a testvéred vagyok!- jelentette ki majd felállt és közelebb jött hozzám de én hátrálni kezdtem.
Annyira hihetetlennek tűnt amit mondott. Anya és Apa sosem mesélték, hogy van egy testvérem. Ráadásul egy ikertestvérem ahogy elnézem.
- Az nem lehet! Nekem nincs testvérem! Nekem már nincs élő rokonom.- hevesen ingattam fejem.
- Már pedig ahogy láthatod olyanok vagyunk mint 2 tojás. És ha hajlandó vagy meghallgatni elmondom neked mi is történt.- gondolkoztam pár percig de mivel kíváncsi voltam, így bele mentem.
Leültünk az asztalhoz és hallgatni kezdtem történetét, azaz történetünket.
- Szóval amikor megszülettünk, Anya és Apa nem tudott volna felnevelni 2 gyereket így engem örökbe adtak és te maradtál velük. Bár kilógtam a családomból soha nem gondolkoztam azon, hogy talán örökbe fogadott gyerek vagyok. A 18. születésnapomon elmondták az igazságot amin hidd el én is eléggé meglepődtem. Rólad is meséltek és akkor megfogadtam, hogy megtalállak. 1 éven keresztül hiába kerestelek. De amikor pár hete megláttalak az újságban Justin Bieber oldalán újra reménykedtem, hogy megtalállak. Kiderítettem, hogy hol laksz és ide jöttem.- mondta hol mosolyogva, hol pedig komolyan.
Hogy őszinte legyek kicsit olyan volt, mintha egy tükörrel beszélgetnék. Nehezen de beszélni kezdtem.
- Ez durva!- nyögtem ki majd próbáltam egy értelmes mondatot is kipréselni magamból.- de miért pont az éjszaka közepén?- kérdeztem mire elmosolyodott.
- Autóval indultam el és már tegnap délután itt lehettem volna ha nincs ez a nagy vihar. De ez most így alakult.- fogta meg újra a homlokán lévő puklit.
- Jaj ne haragudj, hogy leütöttelek de megijedtem.- magyarázkodtam és a konyhába indultam, hogy hozzak Alisonnak jeget.
- Semmi gond! Megértem.- kiabálta utánam a konyhába.
Miután rátette homlokára a kendőbe tekert jeget, bementünk a nappaliba és kerestem neki egy száraz ruhát, ugyanis mindene teljesen elázott.
Ezután leültem mellé és elmeséltem neki, hogy mi is történt ez alatt a 19 év alatt amióta nem láttuk egymást. Elmondtam neki, hogy már se anya, se apa, se a nagyi nem él. Szomorúan hallgatott végig majd beszédre nyitotta száját.
- Tudod, borzasztó érzés, hogy nem ismerhettem az igazi szüleimet.- mondta és lehajtotta a fejét.- bár gazdag családhoz kerültem és mindent megkaptam amire csak vágytam mégis arra vágytam amióta megtudtam az igazságot, hogy az igazi családommal lehessek.- ezután a mondata után elcsuklott hangja és láttam, hogy a fehér kőre egyre sűrűbben hullanak könnycseppjei.
Nagyon megsajnáltam. Igaz, hogy az én életem szegényes és keserű volt, de mégis a szüleimmel lehettem ameddig éltek. Átöleltem éreztem, hogy jól esik neki, ahogy nekem is.
Elsőre nehéz volt felfogni, hogy van egy testvérem és talán még most sem tudatosult bennem teljesen, de rettentően felemelő érzés, hogy bármi történjen is, most már nem leszek egyedül.
Még nagyon sokat beszélgettünk. Mikor azonban megláttam az ablakon beszűrődő nap sugarait elnyomott az álom, ahogy Alisont is.

***

Mikor felébredtem elég nyúzottan éreztem magam. Rá kaptam tekintetem a falon lógó régi órára és rájöttem, hogy végig aludtuk az egész délelőttöt így az iskolát is de, hogy őszinte legyek most nem igazán bántam.
Utánam nem sokkal később Alison is ébredezni kezdett az ő szemei alatt is kisebb karikák bújtak meg. Még most is egy kicsit hátborzongató volt a hasonlóság de lassan hozzászoktak szemeim.
Készítettem mind a kettőnknek egy kávét és leültünk az ebédlőasztalhoz.
- És akkor most te Justin Bieberrel jársz?- kérdezte megtörve ezzel a csendet.
Most, hogy így megemlítette nevét, gyomromba erős fájdalom hasított. Az esti események teljesen elfeledtették őt velem.
- Csak jártam.- mondtam bánatosan és belekortyoltam kávémba.
- De hogy-hogy?- kíváncsian nézett rám Alison.
Elmeséltem neki mindent. Titkon reménykedtem abban, hogy talán észhez tér és rájön ki is áll mellette igazából de még magamnak sem mertem nagyon bevallani, hogy ez bekövetkezhet.
Ezután, hogy tereljem a témát elkezdtem kérdezgetni testvéremet eddigi életéről aki lelkesen mesélt el minden részletet. Jókat nevettünk történetein és ismét sikerült egy rövid időre kivernem fejemből életem szerelmét.