Egy újabb félreértés!

22. rész.

Az udvar telis-tele volt ismeretlen emberekkel akik észrevételem szerint nagyon jól érezték magukat.
Arcomra enyhe meglepettség ült ki, mégpedig azért mert nem számítottam ennyi emberre. Mikor Justin feldobta az ötletet arra gondoltam, hogy csak Pattie, Kenny, a gyerekek és mi hárman leszünk.
Ehelyett zsúfolva volt az udvar és néhol felfedeztem egy-két ismerős arcot, akiket bár személyesen nem de Tv-ben már láttam.
Rászorítottam Justin kezére, aki ezt észre véve felém fordult.
- Mi a baj?- kérdezte és halványan elmosolyodott.
- Nem mondtad, hogy ilyen sokan leszünk.- hajoltam közelebb hozzá és fülébe súgtam bár ez felesleges volt mivel a hangfalakból olyan hangosan szólt a zene, hogy alig hallottam még a gondolataimat is.
- Gyere bemutatlak pár embernek!- kezdett el húzni de én még megálltam egy percre.
Oldalra fordultam, hogy szóljak Alisonnak, hogy mi elvegyülünk de addigra már nem volt ott mellettem.
Fogalmam sem volt, hogy hova tűnhetett de nem aggódtam mivel valószínű, hogy már bulizik valahol a tömegben.
Eközben már csak arra lettem figyelmes, hogy egy magas, bőrkabátos ember mögött állunk aki hátat fordítva nekünk beszélget.
- Szia haver!- köszönt neki Justin, mire az idegen megfordult és így már nem is volt idegen. Usher volt az.
- Szeva kölyök!- pacsizott le Justinnal majd felém emelte tekintetét.- és benned kit tisztelhetek?- mosolyogva nyújtotta kezét bemutatkozás céljából.
- Alex vagyok. Justin barátnője.- mosolyogtam rá és kezet ráztam vele.
Még beszélgettünk pár szót majd elköszöntünk mert Justin rángatott tovább a következő haverjának bemutatni.
Legalább 15 percig mást sem csináltam csak mosolyogva a nevemet hajtogattam mindenkinek.
Mikor már eléggé meguntam ezt az elfoglaltságot és szomjasnak is éreztem magam Justinnal együtt elindultunk a bárhoz.
Én ásványvizet kértem magamnak ő pedig egy üveg sört. Míg kortyolgattuk italunkat leültünk az időközben meggyújtott tűz mellé mivel ott elég romantikus volt a hangulat.
Justinhoz bújtam szorosan aki átölelve simogattam a hátamat. Szememmel a tömeget pásztáztam és egyszer megakadt a szemem Alisonon aki épp egy külsőre elég helyes sráccal smárolt a falnak támaszkodva.
Elnevettem magam és Justint kicsit oldalba böktem felhívva a figyelmét a történésekre.
- Látom tesód is bele lendült a bulizásba.- mondta és egyszerre nevettünk fel kijelentésén.
- Nem akarjuk követni a példájukat?- néztem rá kacéran és nem kérette magát sokáig. Ajkai pár másodpercen belül rá találtak enyémre. Gyengéden és lassan csókolóztunk, kiélvezve annak minden percét.
Pár perccel később azonban félbe kellett szakítanunk csókunkat, ugyanis hangos kiabálásra észleltünk fel.
A zene elcsendesült, a hangulat azonnal megfagyott, az emberek pedig megdermedve álltak. Ahogy csend lett, rájöttem ki is a hang gazdája. Pattie.
- Miért kiabál anyud?- néztem Justinra aki felállt a padra, hátha át lát a tömegen és fel tudja mérni mégis mi az oka Pattie kiakadásának. Vissza ülve mellém tarkóját vakarva nézett rám.
- Basszus! Elfelejtettem anyának említeni azt az apró tényt, hogy felbukkant az IKER tesód.- mondta kihangsúlyozva az iker szót.
Felálltunk és a tömegen átfurakodva próbáltunk oda jutni az érintettekhez.
Justin hamarabb oda ért de én is csak pár másodperccel később jutottam ki.
Azonban mikor oda értem sikeresen végig nézhettem ahogy Pattie egy hatalmas pofont sóz le Alisonnak.
Mindenki elhűlve nézte végig a jelenetet velem együtt. Justin elég gyorsan kapcsolt majd oda futott Alisonhoz, felsegítette ezután pedig behúzta anyját a nappaliba.
 - Jól vagy?- szaladtam oda testvéremhez aki arcát simogatta.
- Igen jól de azért most már igazán elmondhatnátok az igazat mindenkinek mert több kavarodást nem szeretnék.- mondta és továbbra is szemlesütve állt arcát fogva.
- Oké! Akkor gyere most velem.- megfogtam karját és húzni kezdtem a ház felé de még megálltam az ajtóban álló Kenny mellett.
- Csinálj légyszi valamit az emberekkel. Nem akarom, hogy azt hallgassák mi történik oda bent.
Csak bólintott és újra elindultam. Amint beértünk megláttuk, hogy Justin erős gesztusokkal magyarázza anyjának a dolgokat aki képtelen elhinni, hogy igenis ez az igazság.
Nem haboztam tovább ezért beléptem Alisonnal az oldalamon, mire mind ketten ránk kapták tekintetüket. Justin arcán a megkönnyebbülés jeleit vettem észre, Pattién viszont a teljes ledöbbenés volt látható.
Szeme köztem és Alison közt cikázott és szája mind végig tátva volt.
- Figyelj Pattie.- léptem előre és Justin mellé álltam.- tudom, hogy ez most elég zavaros a számodra de ő az ikertesóm és én is még csak egy hete tudok erről az egészről.- magyaráztam neki amire ő csak bólogatott.
Pár perc gondolkodás után Alison felé fordult aki a szituáció miatt eléggé meg volt szeppenve.
- Nagyon sajnálom de amint megláttalak azzal a fiúval egyből az futott át fejemben, hogy Alex megcsalja Justint.- itt ránk nézett. Mi épp ölelkezve álltunk és hallgattuk Pattiet.- de amint látom, felesleges ilyen miatt aggódnom.- mondta és mosolyogva nézett rajtunk végig.
- Nem haragszom! Tudom, hogy milyen félreérthető volt az egész.- mondta Alison és megölelte Pattiet aki ezt örömmel viszonozta.
- Na most, hogy mindent tisztáztunk, talán folytassuk a bulit.- szólalt meg Justin is és együtt léptünk ki újra az udvarra.
- Justin?- húztam közelebb magamhoz.
- Igen?- nézett rám és várta mit szeretnék.
- Talán jobb lenne ha itt mindenki tudna arról mi is az igazság mivel nem hiányzik még egy félreértés!- vázoltam neki ötletemet.
Válasz helyett elfutott mellőlem és a színpadra sietett ahol kezébe véve a mikrofont, tájékoztatta a többieket is a kialakult helyzetről. Ezután vissza szaladt hozzám és forró csókot lehelt ajkaimra.
Most már úgy éreztem minden rendben van és talán egy időre meg szabadultam minden problémától!...

1. Díj!!:)

Köszönöm szépen a díjat: http://osszezarva.blogspot.hu/p/dijak.html

Szabályok!

1. Írj 10 dolgot magadról.

2. Válaszolj a kérdésekre.

3. Tegyél fel 10 kérdést.

4. Küld tovább 10 embernek.

10 dolog magamról:

1. Imádok blogot írni.

2. Kedvenc évszakom a nyár.

3. Társasági lény vagyok.

4. Minden hülyeségben benne vagyok.

5. Sokat netezek.

6. Szeretek görkorcsolyázni.

7. Sokszor csalódtam már.

8. Nem szeretek olvasni csak blogokat.

9. Imádok aludni.

10. Szoktam mesét nézni.

Válasz a 10 kérdésre:

1. Hány blogod van?

- 2 de az egyiket épp szüneteltetem.

2. Ki a kedvenc bloggered?

- Reginaa Pál! Imádom ahogy ír!:)

3. Olvasod a blogom?

- Még nem kezdtem el mert elég sok dolgom van de amint lesz egy kis időm biztos el fogom olvasni.

4. Van háziállatod?

- Jelenleg nincs.

5. Mi a kedvenc időtöltésed?

- Amióta van blogom az írás. De még nagyon szeretek zenét hallgatni.

6. Mióta van blogod?

- Kb 2 hónapja.

7. Mi a kedvenc számod?

- Justin Bieber: All around the world.

8. Ki a kedvenc énekesed?

- Szerintem egyértelmű!:))

9. Mit gondolsz a saját blogodról/blogjaidról?

- Azt, hogy még van hova fejlődnöm.

10. Ha unatkozol mit csinálsz?

- Tv-t nézek, zenét hallgatok vagy írom a blogomat.

Kérdéseim:

1. Olvasod a blogom? És ha igen tetszik?

2. Mi a kedvenc számod Justintól?

3. Mióta vagy Belieber?

4. Mi a kedvenc sorozatod?

5. Melyik a kedvenc évszakod?

6. Kutya vagy macska?

7. Mi a hobbi?

8. Fiúkkal vagy lányokkal barátkozol inkább?

9. Ki a kedvenced a hazai hírességek közül?

10. Mit gondolsz a boybelieberekről?

Akiknek küldöm:

http://alexandaustinstory.blogspot.hu/

http://fleuralacerise.blogspot.hu/

http://szellemlany.blogspot.hu/

Több nem jut eszembe!

Újra együtt!

21. rész.

Sziasztok!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! El sem hiszitek mennyit jelent ez nekem!
Őszintén már kezdtem azon gondolkozni, hogy abba hagyom a blogot mert nem sok értelmét láttam a folytatásnak! De ezzel az 5 komival annyira fel dobtatok, hogy mégis folytatom. De ha megint úgy látom, hogy nincsenek vagy komik vagy kevés van, nem folytatom.
Még egyszer köszönöm és remélem a későbbiekben is számíthatok rátok!
Jó olvasást mindenkinek!:))

* Justin szemszöge

Mikor felébredtem és szembe találtam magam a két lánnyal hátrább csúsztam a meglepődöttségtől és mert nem tudtam mire véljem ezt az egészet. Bár nem láttam magam mégis elég ijedt fejet vághattam ugyanis mind a ketten mosolyogtak rajtam.
- Valaki elmondaná mi ez az egész?- kérdeztem tőlük.
- Szia az én nevem Alison!- nyújtotta kezét egyikük.- és Alex ikertestvére vagyok!- mutatkozott be teljesen lesokkolt az előző mondata mivel én úgy tudtam, Alexnek már nincs élő rokona.
- De nem azt mondtad, hogy nincs senkid?- néztem rá furán és kérdőn.
- Eddig én sem tudtam arról, hogy van egy testvérem míg fel nem keresett Alison. És, ha már itt tartunk ezt is neked köszönhetem!- lépett hozzám közelebb és letérdelt mellém majd a következő pillanatban megéreztem édes ajkait enyémen.
Miután el vált tőlem szemeimet fürkészte és gyönyörű mosolyával is megajándékozott. Felbecsülhetetlen pillanat volt.
Úgy éreztem mintha meg sem történt volna ez az 1 hét nélküle. Mindent ugyan onnan folytattunk ahol abba hagytuk. Felébredve álmodozásomból és szerelmem bámulásából előző kijelentésére tértem vissza.
Ezt, hogy érted, hogy nekem köszönheted?- valóban nem értettem semmit amin ismét csak elmosolyodott Alex.
- Alison az újságban látott meg amint épp veled sétáltam. Ha az az újság és Te nincs, akkor még mindig nem tudnánk egymásról.
Én is eresztettem egy mosolyt arcomra rá néztem az előttünk álló Alisonra.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Én Justin Bieber vagyok.- álltam fel és nyújtottam felé kezem bemutatkozás céljából.
- Tudom ki vagy!- nevetett fel de azért el fogadta a kezem.- és azt hiszem ennél belsőségesebben is ismerjük már egymást bár az véletlen volt.- nevetett tovább én pedig fülig pirultam. Szégyelltem magam amiért nem vettem észre a különbséget, bár nem is nagyon kerestem mivel erre nem igazán számítottam.
Rövid csevejünk után hátra fordultam Életem értelméhez és karjaimba zártam.
- Akkor én most megyek!- szólalt meg Alison és már ott sem volt.
- Annyira hiányoztál! Soha többé nem engedlek el!- jelentettem ki és még erősebben szorítottam magamhoz.
- Akkor miért nem kerestél?- nézett fel rám.
- Mert el kellett utaznom és zsúfolt volt ez az egy hét. De amint haza értem máris hozzád vezetett első utam.
- Szeretlek!- sóhajtotta és nem is kellett többet mondania. Ebben az egy szóban minden benne volt.
- Én is szeretlek!- súgtam fülébe és éreztem, hogy elmosolyodik.
Így állhattunk pá percig. Hirtelen ötletem támadt és úgy gondoltam ezt gyorsan meg osztom Alexel is.
- Mit szólnál hozzá, ha ma eljönnétek hozzánk és csinálnánk egy kerti partit?- dobtam fel az ötletet mire Alex kibújt mellkasomból és ismét szemeimet kereste, majd mikor megtalálta őket mosolyogva bólogatott.
Nyugtáztam magamban, hogy tetszik neki az ötlet.
- Akkor én most megyek és intézkedek, ti pedig készülődjetek mert 2 óra múlva jövök értetek!- mondtam és hosszú és gyengéd csókot leheltem ajkaira amit ő is viszonzott.
Ezután elindultam, hogy anyának is elmondjam tervem.

* Alex szemszöge

Mérhetetlenül boldog vagyok. Legszívesebben most táncolnék,énekelnék és szét kürtölném mindenkinek, hogy szerelmes vagyok.
Most már teljes az örömöm. Itt van velem a testvérem és vissza kaptam a barátomat is aki a jelek szerint még mindig szeret.
Fel eszmélve Justin csókjának mámorából gyorsan felszaladtam Alison szobájába és kopogás nélkül rontottam be.
- Készülj! Megyünk bulizni!- csak ennyit mondtam mire felpattant ágyáról közben pedig kérdőn nézett rám.
- Mégis hova?
- Justinékhoz megyünk 2 óra múlva.- mondandóm közben pedig szekrényéhez léptem és dobálni kezdtem ruháit rá.
Nem válaszolt csak hangosan nevetni kezdett heves izgatottságomon. Mikor megfordultam én is elnevettem magam mivel kezei tele voltak ruhákkal és alig látszott ki tőlük.
Segítettem neki kiválasztani a megfelelőt ahogy ő is nekem ezután pedig külön folytattunk a készülődést.

**

Hajamon végeztem az utolsó simításokat amikor hangos kopogásra lettem figyelmes.
Mivel tudtam, hogy Justin az leszaladtam a lépcsőn és mielőtt még kinyitottam volna az ajtót végig simítottam ruhámon ezután beengedtem Justint.
- Szia!- köszöntem neki és szájára tapadtam. Még magamon is elvoltam csodálkozva mert soha nem voltam még ennyire feldobva. Úgy viselkedtem mint egy 5 éves kis lány. Ugrándoztam állandó jelleggel vigyorogtam.
- Neked is szia!- köszönt Justin is miután el váltunk egymás szájától.- gyönyörű vagy! De ugye te vagy az?- kérdezte komoly arccal mire hangosan elnevettem magam.
- Igen én vagyok az.- mondtam ekkor pedig meghallottam Alison lépteit amint épp jött le a lépcsőn.
Most kivételesen könnyű volt eldönteni melyikőnk melyik mivel az én hajam egyenes volt, övé pedig göndör loknikat tartalmazott.
- Szia Justin!- köszönt majd óvatosan lépegetett ugyanis akkora sarkai voltak cipőjének, hogy csoda volt, hogy lépni tudott.
Rajtam is magassarkú volt de valamivel szolidabb. Felkaptuk táskáinkat és elindultunk.
Justin igazi úriemberként mindkettőnk előtt ajtót nyitott majd ő is beült a volán mögé. Egész úton nevettünk és hülyéskedtünk ami nem tartott sokáig, merthogy autóval rövid idő alatt oda lehetett érni.
Mikor bekanyarodtunk a feljáróra és kiszálltunk, már hangos nevetés szűrődött ki a hátsó udvarból.
Elindultunk befelé és meglepődtem, mikor ki értünk az udvarra...

Bocsáss meg!

20. rész.

* 1 héttel később

Alison már egy hete velem lakik és nagyon jól meg vagyunk. Viszont Justinról azóta nem hallottam semmit.
Nem keresett meg és ezek szerint nem is fog. Reménykedésem hiába való volt azzal kapcsolatban, hogy meg jön a józan esze. De talán nem is voltam neki olyan fontos.
Bár voltam azóta dolgozni mégsem találkoztam vele egyszer sem és valószínűleg nem avatta be anyját a vitánkba mivel nem kérdezett tőlem semmit.
Talán kerül? Nem tudom.
Alison és én éppen a konyhában tevékenykedünk kisebb-nagyobb sikerrel ugyanis Alison nem tud főzni.
Furcsa, hogy kívülről teljesen olyan mint én de belsőleg más. Ő mindig életvidám és boldog míg engem a problémák és azoknak megoldásai foglalnak le.
Mikor kész lettünk a nem éppen tökéletes ebéddel leültünk és neki láttunk, közben pedig beszélgettünk.
1 óra evés után befejeztük és gyorsan elmosogattam.
- Én elmegyek egy kicsit sétálni.- szóltam az ajtóból majd kiléptem.
Esett az eső de engem most nem érdekelt. Megnyugtató volt számomra ahogy ernyőmre csöpög az eső és nyugalmamat senki nem zavarta mivel nem igen voltak emberek az utcán.
Körülbelül 1 órás sétálás után megpillantottam Justinék házát. Teljesen véletlen keveredtem ide. Talán a sors újra közbe szólt és az lenne a helyes ha bemennék? NEM!
Túl sokszor hagytam a sorsra magam. Ebből elég! Most már nekem kell irányítanom a saját életemet.
Dacolva a véletlennel, elsétáltam a ház előtt és most már haza indultam.
Kételkedtem abban, hogy helyesen tettem-e de mivel nem én hibáztam nem tartottam igazságosnak, hogy én kérjek bocsánatot.
Pedig olyan jó lenne újra karjai közt lenni. Újra érezni csókját. Hallani nevetését. Nagyot sóhajtottam és folytattam a sétát.

* Justin szemszöge

Ahogy kijöttem a kórházból beszéltem Scooterrel aki elmondta nekem, hogy Lil tényleg drogot adott nekem és nem véletlenül. Újabban ő a sztárok dílere és azt akarta, hogy én is szokjak rá.
Mikor ezt megtudtam, első gondolatom Alex volt. Igaza volt és megvédett én mégis hátat fordítottam neki.
Abban a pillanatban szerettem volna beszélni amint kiderült minden de már a repülőn ültem útban Argentínába mivel ott lesz koncertem.
Egész héten bántott az Alexel való viselkedésem de annyira sűrű volt a program, hogy még telefonálni sem tudtam neki. De amint haza érek fel fogom keresni.

**

Otthon édes otthon!
Újra itthon! A kocsiból kiszállva szaladtam anyához és tesóimhoz mert bár 1 hét nem sok de nagyon hiányoztak.
- Sziasztok!- köszöntem be mire a picik kiszaladtak a nappaliból és rám ugrottam aminek egy hatalmas borulás lett az eredménye. Csak jót nevettem rajta és megöleltem őket.
- Szia kicsim!- jött oda anya is és megölelt.
Jó itthon de nekem most van egy feladatom úgyhogy nem sokáig élvezve a családi együtt létet, újra megöleltem mindenkit és kocsimba pattantam.
Egész úton liftezett a gyomrom idegességem miatt. Féltem, hogy talán annyira megbántottam, hogy nem fog megbocsájtani.
Amint háza elé értem leállítottam a motort de még nem mentem be. Fejemben össze szedtem mondani valómat és próbáltam legyűrni félelmemet.
Pár perccel később sikerült rászánnom magam a kiszállásra. Az ajtó előtt még vacilláltam de kezeim tudták, hogy szívem mit akar ezért önkéntelenül bekopogtam.
Amint az ajtó kinyílt esélyt nem adva Alexnak a tiltakozásra belekezdtem bocsánat kérésembe.
- Tudom, hogy hibás vagyok és, hogy csak jót akartál nekem. Neked kellett volna hinnem de hülye voltam.
Nagyon szeretlek és minden vágyam, hogy újra velem legyél. Remélem tudod, hogy minden szó őszinte és megbocsájtasz.- hadartam el neki gyorsan és a végén közelebb léptem majd megcsókoltam.
Bár most valami más volt csókunk közben nem foglalkoztam vele hisz erre vártam egy hete.
Mikor elváltam ajkaitól szipogást hallottam a hátam mögül és mikor hátra néztem azt hittem szemeim kápráznak. Alex állt mögöttem kisírt szemekkel.
Fejem a két egyforma lány között cikázott majd azt hiszem elájulhattam ugyanis ezek után semmire nem emlékszem.

* Alex szemszöge

Mikor haza értem megláttam Justin kocsiját házunk előtt és lábaimat gyorsabban szedve siettem mivel reméltem, hogy békülés céljából jött. Ám amikor a bejárathoz értem megláttam, hogy épp Alisonnal smárol.
Szemeimet ellepték hatalmas könnycseppjeim. Csak álltam és néztem rájuk.
Majd mikor elváltak egymástól jelezve, hogy itt vagyok. szipogni kezdtem mire Justin megfordult és arcára a teljes döbbenet ült ki.
Feje köztem és testvérem közt ingázott majd egyszer csak összeesett.
- Gyorsan segíts vigyük be!- szólalt meg Alison.
Behúztuk a nappaliba.
- Mégis mi volt ez az előbb?- kérdeztem nem éppen nyugodt hangnembe Alisont.
- A csók? Azt neked szánta de valljuk be őszintén nehéz minket meg különböztetni.- nevette el magát majd folytatta.- azonban mielőtt megcsókolt elmondta, hogy mindenben neked volt igazad és, hogy hülye volt. Ő szeret téged!- jelentette ki és csak csodálkozva néztem rá.
Alison magyarázata után már logikusabbnak tűnt az iménti dolog. Valóban nehéz minket megkülönböztetni.
Megkönnyebbülve mosolyogtam tesómra majd megöleltem.
Ölelkezésünket Justin ébredése szakította félbe....

Remélem tetszett az rész és kapok pár véleményt!!

Tartalom!

Sziasztok!

Kaptam egy olyan tippet, hogy írjam le az eddigi részek tartalmát tömören és röviden azoknak, akik még csak most kezdtek bele a blogom olvasásába de nem szeretnék az összes részt elolvasni.
Szóval akkor leírom nektek az eddig történteket:

Alex egy nem igazán jó módú lány, mondhatni szegény. Anyját és apját valamint a nagymamáját még gyerek korában elvesztette ezért árvaházba került. Mikor onnan kikerült vissza költözött mamája házába.
Egy kávézóban dolgozott iskola mellett, hogy el tudja magát tartani de onnan kirúgták mivel felpofozta Justint. ( akkor még nem ismerték egymást. )
Ezután új munka után nézett és talált is. Egy takarítói állást történetesen Justinéknál.
Bár eleinte nem kedvelték egymást később kialakult köztük a kölcsönös vonzalom. Kapcsolatuk azóta is tart de kisebb-nagyobb buktatókkal.
Alex azt hitte nincs már élő rokona ekkor betoppant az ikertestvére Alison.

Bár tömören ennyi lenne de azért érdemes elolvasni az egészet.
Kinek mennyire jött be a rövid tartalom?
Ha kapok pár megjegyzést azonnal el kezdem írni a következő részt:))

Alison!

19. rész.

Elképedve néztem mivel pontosan úgy nézett ki mint én.
A haja, az arca...egyszóval mindene. De, hogy lehetséges ez? És miért van itt? Amíg gondolkoztam ébredezni kezdett én pedig még mindig csak bámultam.
Mikor kinyitotta szemeit kirázott a hideg. Teljesen lesokkolt, hogy egyformák vagyunk.
- Te ki vagy?- kérdeztem tőle remegő hangon amikor láttam, hogy felült és fejét kezdi el simogatni ahol az ütés érte.
- Az én nevem Alison és a testvéred vagyok!- jelentette ki majd felállt és közelebb jött hozzám de én hátrálni kezdtem.
Annyira hihetetlennek tűnt amit mondott. Anya és Apa sosem mesélték, hogy van egy testvérem. Ráadásul egy ikertestvérem ahogy elnézem.
- Az nem lehet! Nekem nincs testvérem! Nekem már nincs élő rokonom.- hevesen ingattam fejem.
- Már pedig ahogy láthatod olyanok vagyunk mint 2 tojás. És ha hajlandó vagy meghallgatni elmondom neked mi is történt.- gondolkoztam pár percig de mivel kíváncsi voltam, így bele mentem.
Leültünk az asztalhoz és hallgatni kezdtem történetét, azaz történetünket.
- Szóval amikor megszülettünk, Anya és Apa nem tudott volna felnevelni 2 gyereket így engem örökbe adtak és te maradtál velük. Bár kilógtam a családomból soha nem gondolkoztam azon, hogy talán örökbe fogadott gyerek vagyok. A 18. születésnapomon elmondták az igazságot amin hidd el én is eléggé meglepődtem. Rólad is meséltek és akkor megfogadtam, hogy megtalállak. 1 éven keresztül hiába kerestelek. De amikor pár hete megláttalak az újságban Justin Bieber oldalán újra reménykedtem, hogy megtalállak. Kiderítettem, hogy hol laksz és ide jöttem.- mondta hol mosolyogva, hol pedig komolyan.
Hogy őszinte legyek kicsit olyan volt, mintha egy tükörrel beszélgetnék. Nehezen de beszélni kezdtem.
- Ez durva!- nyögtem ki majd próbáltam egy értelmes mondatot is kipréselni magamból.- de miért pont az éjszaka közepén?- kérdeztem mire elmosolyodott.
- Autóval indultam el és már tegnap délután itt lehettem volna ha nincs ez a nagy vihar. De ez most így alakult.- fogta meg újra a homlokán lévő puklit.
- Jaj ne haragudj, hogy leütöttelek de megijedtem.- magyarázkodtam és a konyhába indultam, hogy hozzak Alisonnak jeget.
- Semmi gond! Megértem.- kiabálta utánam a konyhába.
Miután rátette homlokára a kendőbe tekert jeget, bementünk a nappaliba és kerestem neki egy száraz ruhát, ugyanis mindene teljesen elázott.
Ezután leültem mellé és elmeséltem neki, hogy mi is történt ez alatt a 19 év alatt amióta nem láttuk egymást. Elmondtam neki, hogy már se anya, se apa, se a nagyi nem él. Szomorúan hallgatott végig majd beszédre nyitotta száját.
- Tudod, borzasztó érzés, hogy nem ismerhettem az igazi szüleimet.- mondta és lehajtotta a fejét.- bár gazdag családhoz kerültem és mindent megkaptam amire csak vágytam mégis arra vágytam amióta megtudtam az igazságot, hogy az igazi családommal lehessek.- ezután a mondata után elcsuklott hangja és láttam, hogy a fehér kőre egyre sűrűbben hullanak könnycseppjei.
Nagyon megsajnáltam. Igaz, hogy az én életem szegényes és keserű volt, de mégis a szüleimmel lehettem ameddig éltek. Átöleltem éreztem, hogy jól esik neki, ahogy nekem is.
Elsőre nehéz volt felfogni, hogy van egy testvérem és talán még most sem tudatosult bennem teljesen, de rettentően felemelő érzés, hogy bármi történjen is, most már nem leszek egyedül.
Még nagyon sokat beszélgettünk. Mikor azonban megláttam az ablakon beszűrődő nap sugarait elnyomott az álom, ahogy Alisont is.

***

Mikor felébredtem elég nyúzottan éreztem magam. Rá kaptam tekintetem a falon lógó régi órára és rájöttem, hogy végig aludtuk az egész délelőttöt így az iskolát is de, hogy őszinte legyek most nem igazán bántam.
Utánam nem sokkal később Alison is ébredezni kezdett az ő szemei alatt is kisebb karikák bújtak meg. Még most is egy kicsit hátborzongató volt a hasonlóság de lassan hozzászoktak szemeim.
Készítettem mind a kettőnknek egy kávét és leültünk az ebédlőasztalhoz.
- És akkor most te Justin Bieberrel jársz?- kérdezte megtörve ezzel a csendet.
Most, hogy így megemlítette nevét, gyomromba erős fájdalom hasított. Az esti események teljesen elfeledtették őt velem.
- Csak jártam.- mondtam bánatosan és belekortyoltam kávémba.
- De hogy-hogy?- kíváncsian nézett rám Alison.
Elmeséltem neki mindent. Titkon reménykedtem abban, hogy talán észhez tér és rájön ki is áll mellette igazából de még magamnak sem mertem nagyon bevallani, hogy ez bekövetkezhet.
Ezután, hogy tereljem a témát elkezdtem kérdezgetni testvéremet eddigi életéről aki lelkesen mesélt el minden részletet. Jókat nevettünk történetein és ismét sikerült egy rövid időre kivernem fejemből életem szerelmét.

Éjszakai látogató!

18. rész.

Tudom, hogy rövidebb lett mint szokott lenni de most itt kellett abba hagynom! Bocsi!:)
Azért remélem tetszik és kapok megint komikat! ( 5 )
Jó olvasást kívánok!

Ahogy eltelt az 1 óra Pattievel egyszerre mentünk be szerelmemhez.
Mikor beléptünk még elég sápadt és kómás volt. Leültünk egy-egy székre és Pattie azonnal bombázni kezdte kérdéseivel.
- Hogy érzed magad? Fáj valamid? Hozzak valamit?- hadarta el gyorsan Pattie és közben Jus arcát simogatta.
- Jól vagyok. Bár még egy kicsit zavaros minden azért meg maradok!- egy halvány mosoly húzódott ajkára.
Láttam Pattien, hogy elhiszi és kicsit megkönnyebbül velem együtt. Pár másodperc múlva megcsörrent a telefonja. Elvonult a szoba egyik végébe beszélni és mikor vissza jött elmondta mi is volt a téma.
- Sajnálom de most el kell mennem mert Scooter most telefonált, hogy beszélni akar velem. De még később benézek!- mondta és adott justin arcára egy puszit.
Miután el ment közelebb húztam magam Justinhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Tudod, nagyon megijedtem. Belehaltam volna ha elvesztelek a haverod hülyesége miatt.- mondtam és megfogtam kezét.
- Milyen haver? És mi történt?- nézett rám értetlenül.
- Semmire nem emlékszel?
- Hát nem sok mindenre.- mondta és tarkóját vakarta.
- A kedves haverod Lil eljött hozzánk és bedrogozott. Azt mondta neked, hogy fájdalom csillapító te pedig be is vetted. Mikor láttam milyen rosszul vagy egy hatalmas pofon kíséretében elzavartam és amikor vissza mentem hozzád már eszméletlen voltál. Behozattunk és kimosták a gyomrodat. De nem kell aggódnod most már nem fog neked ártani ez az idióta ugyanis anyud feljelentette és valószínű, hogy hamarosan el is kapják.- büszkén húztam ki magam mondandóm alatt. De amikor meghallottam reakcióját már kevésbé örültem.
- Hogy mit csinált anya? És mit csináltál te? Az egyik legjobb haveromról van szó ti pedig feljelentettétek? Te pedig még meg is ütötted?- förmedt rám és felakart ülni de a gépek nem engedték neki.
Ledöbbenve ültem vele szemben és nem akartam elhinni, hogy miket mondott. Most komolyan engem és Pattiet hibáztat?
- Ez a te állítólagos haverod majdnem megölt és te még véded?- ripakodtam én is rá mire el fordította fejét az ellenkező irányba.
Választ nem kaptam előző kirohanásomra ezért felkaptam táskámat és a kijárat felé indultam de még az ajtóból egy utolsó mondatot oda vetettem neki.
- Tudod mit? Ha ennyire fontos neked akkor szeresd őt és engem felejts el!- láttam arcán, hogy megdöbbent de jelenleg nem tudott meghatni.
Mikor kiértem az ajtón megeredtek szememből könnyeim. Kiszaladtam a kórházból és haza mentem.
Még mindig forrt bennem a düh és ez ellen semmit nem tehettem. Gondolkoztam egy ideig, hogy felhívom Pattiet és elmondom neki Justin miket mondott de aztán mégsem tettem meg.
Úgy döntöttem, hogy az lesz most a legjobb ha megfürdök és gyorsan ágyba bújok. Így is tettem de sokáig nem jött álom a szememre. Bár mérges voltam Justinra és tudtam, hogy igazságtalan volt, mégis aggódtam érte. Sejtésem szerint túlságosan is befolyásolta Lil, és teljesen a bizalmába férkőzött. Azt már százszor megbántam röpke fél óra alatt, hogy azt mondtam felejtsen el de akkor és ott ezt tartottam  a leghelyesebb tettnek.
Mivel nem tudtam aludni lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.
Viszont ahogy leértem és végig néztem a sötét, üres nappalin, ismét rám tört a magány. Vissza forgattam fejemben az alig 2 nappal ezelőtti estét és mosolyogva gondoltam rá. De talán ennek most vége.
Miután leültem a nappaliba és elkezdtem inni a tejet, hallottam, hogy odakint hatalmas vihar van.
Sajnos ez csak nehezített lelkiállapotomon. Hallgatva az eső kopogását az ablakon elnyomott az álom.
Azonban nem sokáig aludtam ugyanis valaki iszonyatos erősséggel verte az ajtót.
Ránéztem órámra és láttam, hogy hajnali kettő van ezért félve nyitottam ajtót. Nolmáris ember ilyenkor már rég alszik.
Amint lassan elindultam az ajtóhoz felkaptam egy lécet és úgy lépkedtem tovább. Az illető még mindig kopogtatott én pedig egyre jobban féltem. Mikor kinyitottam az ajtót annyira pánikba estem, hogy meg se néztem ki lehet az, azonnal fejbe vágtam mire az idegen összeesett előttem.
Letérdeltem mellé és csurom vizes arcát kezdtem el tanulmányozni de nem sok mindent láttam mivel elég sötét volt. Behúztam a nappaliba de mivel ott is sötét volt a villanyhoz léptem.
Mikor világos lett vissza mentem és elképedve néztem az eszméletlen lányra a földön....