Sziasztok!
Bocsánat mindenkitől, hogy ilyen soká hoztam a részt de engem is elért az alkotói válság. Sokáig gondolkodtam, hogy is kéne folytatni a sztorit de egyszerűen semmi nem jutott eszembe. Még most sem lenne rész ha Reginaa nem segített volna. Úgyhogy ezt most neki köszönjétek mert ő adott ötletet. Én csak egy pár dologgal bővítettem és kiviteleztem.
Jó olvasást kívánok mindenkinek és várom a véleményeiteket!!! :))
lovegirl<3
Mikor haza értem leültem a lépcsőre és csak bámultam ki a fejemből. Nem tudtam mit csináljak mert bár őszintének tűnt az amit mondott és csodálatos volt a csók, nem akarom magam megégetni. Nem akarok újra csalódni mint ahogy az már sokszor megtörtént velem.
Gondolataimból egy SMS ébresztett fel. Telefonom után nyúltam és megláttam a kijelzőn Justin nevét.
Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt:
" Szia Alex!
Este lesz egy hatalmas buli a parton és nagyon boldoggá tennél ha eljönnél velem. Várom a válaszod! Ha igent mondasz 7-re ott vagyok érted. Puszil: Justin "
Jól esett az üzenet és éreztem, hogy arcomon megjelenik egy apró mosoly. A szívem azt súgta, hogy most azonnal írjam meg neki, hogy örömmel elmegyek vele viszont az eszem pont az ellenkezőjét diktálta. Ha most elmegyek vele akkor azt következteti le, hogy megbocsájtottam neki és már egyáltalán nem haragszok.
Viszont én el szeretnék menni. Bolond dolog az ami kettőnk között megy.
Egyik percben utálom és soha többé nem akarom látni, a másik percben pedig azt szeretném ha örökre mellettem lenne.
Az eszem elvesztette ezt a csatát a szívemmel szemben. Válaszoltam Justinnak mégpedig azt, hogy elmegyek vele.
Justin szemszöge:
Mikor haza értem felszaladtam szobámba és ágyam szélére ültem. Mintha csak egy filmet pörgettem volna vissza 100x meg 100x úgy pörgettem vissza agyamban csókunkat Alexal. Szinte biztosra merném venni, hogy ő is kedvel hisz ha nem így lenne akkor ellökött volna magától. De nem így történt.
Hogy biztosra vegyem tényleg igazam van-e remek ötletem támadt. Elhívom este a partra bulizni.
Bár elsőre nagyon jó ötletnek tűnt legalább 10 percig hezitáltam és raktam jobbra-balra a telefont. Majd erőt vettem magamon és megírtam neki terveimet. Ahogy elküldtem az üzenetet idegesség fogott el.
Szaporán vettem a levegőt, tenyerem izzadni kezdett és fel-alá járkáltam a szobában. És, hogy miért? A válasza miatt.
Bennem most egy világ omlana össze ha nemleges választ adna. Tudom, hogy több millió lány állna sorba azért, hogy eljöhessen velem. De nekem nem kell több millió. Nekem csak egy kell és az Alex. Selena óta nem éreztem így. A nagy elmélkedésben hallottam, hogy telefonom az asztalon rezegni kezd. Azonnal oda ugrottam és megnéztem az üzenetet.
Szívem majd kiugrott mikor megláttam válaszát. A készüléket rádobtam az ágyra és öröm táncot jártam.
Nagyon hülyén nézhettem ki de ez most cseppet sem érdekelt.
Mikor ezt befejeztem és kellőképp kitomboltam magam indultam készülődni.
Alex szemszöge:
Választ már nem kaptam SMS-emre így úgy döntöttem nem húzom tovább az időt elkezdtem a készülődést.
Gyorsan letusoltam, majd kiválasztottam egy laza szettet. Most már valamivel több ruhából tudtam válogatni ugyanis jó fizetésemnek köszönhetően vehettem magamnak párat. Mivel május van ezért elég meleg az idő.
Döntésem egy fehér egybe ruhára esett aminek alja csipkével volt díszítve és hozzá egy balerina cipőt vettem.
Hajamat csak egyik oldalon tűztem fel és egy rózsát tűztem bele. Szemeimet kihúztam szolidan és késznek nyilvánítottam magam.
Ahogy lementem a földszintre és belenéztem a falon lévő nagy tükörbe szinte magamra sem ismertem.
Nem csak külsőm miatt. Szemeim ragyogtak, arcom ki volt simulva és nem éreztem úgy, hogy vállamat gondok nyomnák.
Most úgy éreztem magam mintha csak egy átlagos tini lennék akinek mindene meg van. És gondolom mondanom sem kell, hogy ez az első alkalom, hogy így érzek.
Csak forogtam a tükör előtt és mosolyogtam amikor dudálás hangja csapta meg füleimet.
Kinéztem és megláttam Jusint amint épp autójának támaszkodva áll. Eszméletlenül jól nézett ki.
Szerelése laza volt. Egy fekete V nyakú pólót, egy farmer mellényt, egy fekete farmert és egy elengedhetetlen Fehér Supra cipőt viselt. Szemeit pedig egy fekete napszemüveg takarta le.
Még végig simítottam egyszer ruhámon majd kiléptem az ajtón. Ahogy mentem le a lépcsőn nem tudtam abba hagyni a mosolygást.
- Nagyon örülök, hogy igent mondtál.- mondta és kinyitotta előttem az ajtót.
- Örülök, hogy elhívtál.- mosolyogtam tovább.
Ő is beült majd elindultunk. Nem volt hosszú az út. Mikor oda értünk már a parkolóból hallatszott a hangos zene. Elindultunk a tömeg felé és arra lettem figyelmes, hogy kezeit össze kulcsolja enyémmel.
Beérve a sok ember közé Justint egyből megrohamozták haverjai és mindenkivel lepacsizott. Én csak megszeppenve álltam mellette és mikor ezt észre vette mindenkinek bemutatott.
Pár órával később
A buli nagyon jó és már ki tudja hányadik koktélomat iszom. Soha nem éreztem még magam ennyire szabadnak. Mindig görcsösen harcoltam mindenért most viszont elengedtem magam és nem törődtem semmivel. Mivel soha nem iszok kicsit elkábított az alkohol de most ez sem érdekelt. Táncolni volt kedvem. Justin kezét megfogva húztam magam után a tánctérre. Nagyon jót szórakozott rajtam.
Pár számot végig táncolhattunk mikor kifulladva ültünk vissza a padra.
- Talán most már indulhatnánk.- mondta mosolyogva és kezeimet simogatta.
- Oké!- mondtam és felakartam állni de a gravitáció és az alkohol vissza rántott.
- Gyere majd segítek.- szólalt meg Justin és derekamat átkarolva állított fel.
A kocsiig így mentünk és ahogy beültünk éreztem, hogy nem vagyok valami jól. Lehúztam az ablakot és mélyeket szippantottam a friss tengeri levegőből.
- Gondolom nem sokszor iszol.- nevetett fel Justin.
- Hát ezt eltaláltad.- nevettem fel én is mert már jobban voltam.
- Haza vigyelek?- kérdezte.
- Igen az jó lenne.- mondtam és bólogattam is.
Nem soká házam előtt voltunk. Kiszállt a kocsiból és az ajtómhoz sietett, hogy segítsen ugyanis még mindig elég illuminált állapotban voltam.
Beértünk és leültetett a kanapéra.
- Akkor én most megyek. Vigyázz magadra.- mondta és egy gyengéd puszit adott arcom jobb oldalára majd az ajtó felé indult.
- Várj!- szóltam utána mire megfordult és rám kapta tekintetét.
- Igen?- kérdezte kíváncsian.
- Szóval...nem lenne..kedved maradni?- kérdeztem tőle félénken mivel féltem válaszától.
- Ha szeretnéd!- válaszolta és vissza jött majd leült mellém.
Átkarolt én pedig vállára hajtottam fejemet. Nagyon jó volt most így lenni. Legalább 15 percig ülhettünk így egymás mellett majd Justin megtörte a csendet.
- Azt hiszem ideje aludni.- súgta fülembe majd felállt és kezét felém nyújtotta.
Nem válaszoltam csak elfogadtam segítségét.-
Mikor felértünk befeküdtem az ágyba. Justin adott a homlokomra egy apró puszit és ismét az ajtó felé indult.
- Szeretném ha velem maradnál.- mondtam és elővettem kiskutya szemeimet.
Ő csak rám mosolygott és befeküdt mellém majd szorosan hozzám bújt. Az ezt követő dolgokra pedig nem igazán emlékszem...
.jpg)