Mint 2 barát!

9. rész.

Választ nem kaptam, viszont felém fordult és megölelt. Hirtelen meglepődtem de nagyon jól esett. Jól esett ölelése és az, hogy már kevésbé haragszik a történtek miatt. Bár lehet, hogy ezt most csak sajnálatból teszi amit nagyon nem szeretnék.
Hosszú percekig ölelt majd szét váltunk.
- Szeretném ha újra nálunk dolgoznál! És felejtsük el ezt az egészet.- mondta és biztatóan mosolygott.
- Rendben.- adtam meg tömör válaszomat.
- Viszont nekem most mennem kell a stúdióba. De később össze futhatnánk ha gondolod.
- Semmi gond. Nem is tudom jó ötlet-e ez.- huzakodtam az ötlettől mivel nekem ez így túl gyors és össze zavaró. Tegnap még azt kívánta bárcsak ne is léteznék, ma pedig már velem szeretne lenni.
- Csak beülnénk valahova mint két barát!- mosolya folyamatosan arcát díszítette.- legalább jobban megismernénk egymást.
Végül is egy kis beszélgetés nem árthat.
- Oké rendben.- adtam be derekam.
- Szuper. Akkor nálunk találkozunk.- jelentette ki és elindult az ajtó felé.
- Szia.- köszönt el tőlem és kocsija felé vette az irányt.
Intettem neki majd bementem a lakásba. Hosszú ideig álltam a csukott ajtó mögött és gondolkoztam. Azon, hogy az imént mi is történt. Számomra kissé felfoghatatlan volt, hogy ilyen rendes hozzám.
De boldog is voltam.
Mikor felébredtem gondolataim tömkelegéből vissza tértem eredeti tervemhez és lepihentem egy kicsit mivel még mindig elég nyúzott volt az arcom.
Nem sokat pihentem de több mint a semmi. Agyam folyamatosan járt vagy 100x végig gondoltam mindent az elejétől a végéig. Tudom abba kéne hagynom a gondolkodást de nem megy.
Mikor megnéztem telefonomat egy üzenetet fedeztem fel rajta.

" Szia Alex!
1 óra múlva ott vagyok érted. 
                                           Justin "

Megnéztem mikor kaptam az üzenetet és rájöttem, hogy már csak 30 percem van elkészülni. kiugrottam ágyamból és eszeveszett kapkodásba kezdtem.
Egy fehér toppot vettem fel és fölé egy kockás inget majd egy farmert is magamra vettem.
Hajamat befontam és jobb vállamra dobtam majd ezután megmostam a fogam.
Mikor kész lettem még fel vettem cipőm és már hallottam is ahogy egy kocsi megáll a ház előtt.
Nem vártam meg, hogy bekopogjon Justin.
Gyorsan bezártam az ajtót és már indultunk is.
- Szia.- köszöntem neki kedvesen.
- Szia.- viszonozta és rám mosolygott. Gyönyörű mosolya van.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam.
- Van itt nem messze egy hangulatos kis kávézó.- mutogatott kezével.
Ezután csendben ültünk egymás mellett. Még jó, hogy tényleg nem volt messze a kávézó mert kezdett kínos lenni a csend.
Odaértünk Justin leparkolt és bementünk. Én csak tátott szájjal néztem körbe milyen szép hely. Ámuldozásomból Justin ébresztett fel és húzott az egyik asztalhoz.
Mikor leültünk azonnal kaptunk egy itallapot.
Az árak az egekben voltak és borzasztó szégyenben éreztem magam mert tudtam, hogy én soha nem tudnék ilyen árakat kifizetni.
- Mit kérsz?- kérdezte Justin.
- Én csak pohár vizet azt hiszem.- nehezen akartam bevallani a szomorú tényt.
- Ugyan!- nevette el magát.- a vendégem vagy. Ráadásul tartozok ennyivel.
- Köszönöm. Akkor egy tejes kávét kérek.- mondtam neki bár nem szeretem ha ki vagyok szolgáltatva.
Mire kimondtam már ugrott is mellénk a pincér hatalmas mű mosollyal. Míg Justin leadta rendelésünket addig én vissza gondoltam arra mikor még én is pincérnő voltam. Gondolatomon elmosolyodtam.
Kihozták a kért italokat és beszélgetni kezdtünk. Kezdett egyre jobban megnyílni Justin és én is neki pedig mint mondtam nem bízok meg senkibe.
Viszont most mégis úgy érzem ő más és ő megért. Neki se egyszerű az élete, ahogy nekem sem és ez közös bennünk. Talán nem kellene mindenkivel távolságtartónak lennem?
Mikor megittuk Justin fizetett és vissza sétáltunk a kocsihoz.
Hazáig újra csend borította be a kocsi belterét. Gondoltam ha már nem beszélgetünk hallgassunk egy kis zenét és bátorkodtam elindítani a rádiót viszont Justinnak is ilyen tervei lehettek ugyanis kezünk össze ért a rádió kapcsolójánál.
Hirtelen elkaptam a kezem és láttam Justinon, hogy kissé csalódott.
Mikor házam elé értünk el köszöntem Justintól.
- Köszönöm szépen a kávét! Jól éreztem magam!- mondtam neki elővéve a legbájosabb mosolyomat.
- Nagyon szívesen! És én is jól éreztem magam! Talán máskor megismételhetnénk.
- Talán.- mondtam neki kétesen és kiszálltam a kocsiból.
Beértem az ajtón és hallottam ahogy elhajt.
Már nem sok mindenre volt energiám ezért gyorsan megfürödtem és lefeküdtem aludni és kivételesen gondoltaim hagyták is.

* Másnap

Reggel kipihenten és energiával telve ébredtem ezért úgy döntöttem, hogy ebben a jó időben sétálok egyet.
Felöltöztem és kezdtem valamit a fejemen lévő loboncal.
Mikor kiléptem az ajtón a nap összes sugarát éreztem bőrömön.
Elindultam tehát sétálni és meglepődve vettem észre, hogy mennyi ember van az utcán. És mind engem bámul.
Lenéző pillantásokat kaptam olyan emberektől akiket nem is ismertem és nem értettem miért.
Elhaladva egy újságárus mellett szemem megakadt az egyik címlapon.

Remélem tetszik! Nagyon várom a komikat.:))
Ui: A fecebook-om nem működik valamiért szóval ha valaki szeretne tőlem valamit az írjon e-mailt!
vjennifer94@citromail.hu
Köszi!:))

Hát erre most mit mondjak?

8. rész.

1 órás sírás után fel tápászkodtam a kemény és hideg betonról és bementem a lakásba.
Sötét volt mindenhol de most nem is bántam. A kanapéra kuporodtam és újra lejátszódott fejemben a Justinnal való vitám.
Egy mondatnál azonban mindig éles fájdalom hasított szívembe. " Azonnal takarodj "
Fájt amiket mondott de tudtam, hogy igaza van. És, hogy őszinte legyek nem is nagyon ismertem magamra mert én nem vagyok egy bosszú álló típus most viszont azért is olvastam bele a naplójába mert vissza akartam vágni valamivel.
És tudom, hogy túl lőttem a célon. Viszont Justin is a pofonnal. Ha a szemeim nem csalnak akkor jól olvastam, hogy vonzódik hozzám. Akkor meg miért ütött meg?
Most a fájdalom és düh kavargott bennem. Már én sem tudtam mit érzek pontosan.
Gondolkozásom közben azonban kínzó lassúsággal elnyomott az álom.

* Másnap reggel

Mikor reggel felkeltem, égő, szúró fájdalom járta át szememet az esti sírás miatt. Lassan oda csoszogtam a tükörhöz és elborzadva láttam meg tükörképemet. Szemeim vörösek, duzzadtak és karikásak voltak arcomon pedig egy hatalmas lila folt díszelgett a pofon miatt.
Még jó, hogy szombat van és nem kell iskolába mennem mert ilyen fejjel nem szívesen mutatkoznék.
Gondolataim elterelése céljából neki láttam a házimunkának.

* Pár órával később

Befejeztem a takarítást de közben is folyamatosan kattogott az agyam tehát tervem nem jött be.
Épp készültem bemenni szobámba kicsit lepihenni mikor kopogtak. Elképzelésem sem volt, hogy ki lehet az.
Oda léptem az ajtóhoz és mikor kinyitottam meglepettség ült ki az arcomra.
- Itt a fizetésed!- nyomta kezembe a borítékot Justin. De mikor meglátta az arcomat elképedve nézett rám.
- Köszi!- mondtam neki alig hallhatóan.
- Azt...azt én csináltam!- mondta habogva és arcomra mutatott.
- Igen!- válaszoltam majd hajammal takartam a sérülést.
- Ne haragudj!- hajtotta le fejét.- néha nagyon durva tudok lenni.
- Hát erre most mit mondjak?- gyűrögettem pólóm alját, hogy ne kelljen szemébe néznem.- de megérdemeltem.
- Nem érdemelted meg.- hallottam válaszát mire felkaptam fejem.- mivel gondolom el olvastál mindent  tudod, hogy milyen vagyok igazából.
- Igen.- még mindig halkan beszéltem mert számomra most ez volt a legkényesebb téma. Viszont azt is szerettem volna ha ezt tisztázzuk.
- Be mehetek?- kérdezte és kezemmel mutattam az utat.
Mikor beért láttam arcán a meglepettséget. Hát igen az én házam nem egy luxus villa mint az övé de én szeretem.
- Nagyon szép a házatok!- jelentette ki és tekintetét körbe vezette.
- Csak az én házam.- mondtam neki.
- El költöztél a szüleidtől?- kérdezte mosolyogva.
- Hát ez egy elég hosszú sztori.- mondtam neki közben leültünk a kanapéra.
- Szívesen meghallgatom.
- Oké.- mosolyogtam rá és egy nagyot sóhajtottam. Nem szívesen beszélek erről de tartozok ennyivel ha már én is kutakodtam az Ő életében.- Szóóval az én szüleim már nem élnek! Anyukámat 10 évesen, Apukámat pedig 14 évesen vesztettem el. Miután ők meghaltak a Nagyihoz kerültem de ő is meghalt ezért árvaházba kellett mennem. Majd mikor onnan kikerültem vissza költöztem ide a Nagyi házába. Hát tömören ennyi.- hadartam el neki gyorsan, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. De könnyeim még így is utat törtek maguknak.
- Na..na..nagyon sajnálom!- ismét lehajtotta a fejét.- bocsi, hogy felhoztam a témát.
- Semmi gond.- mondtam neki és letöröltem könnyeimet.
- Most egy hatalmas baromnak érzem magam.
- Miért?- nem értettem miért mondja mert most kedves.
- Hát csak azért mert olyan sok rossz történt veled és még én is rátettem egy lapáttal.- miközben beszélt kezét tördelte.
- Nem tudhattad.- zártam le részemről a témát.
Választ nem kaptam viszont felém fordult és.....

Lebukás!

7. rész.

* 1 héttel később

Lassan eltelt ez az egy hét. A gyerekek nagyon hiperaktívak és aranyosak voltak. Kennyvel is nagyon jól össze barátkoztam és nagyon jókat beszélgettünk. Viszont ma jönnek haza Pattie-ék. Mivel felhívták Kennyt és elmondták, hogy olyan dél körül érnek haza, arra a döntésre jutottam, hogy készítek ebédet.
Biztos jól fog nekik esni. Megkértem Kennyt, hogy vigyen el minket a bevásárló központba.
Mikor odaértünk eldöntöttem, hogy sajtos makarónit fogok csinálni és mikor megkérdeztem a piciket, hogy jól döntöttem-e? csak ugráltak és hevesen bólogattak. Nagyon cukik voltak.
A vásárlás után siettünk is vissza mert már nem sok idő volt a főzésre.
Míg én főztem Kenny és a csöppségek a nappaliban játszottak. Jobban mondva Kennyt nyúzták.
Már csak egy pár perc kellett a kajának, hogy tökéletes legyen mikor ajtó nyitódást hallottam.
Gondoltam megjöttek, ezért kötényemet magamon hagyva kimentem a nappaliba.
- Sziasztok!- köszöntem nekik majd megöleltem Pattiet.
- Szia Drága!- viszonozta kedvesen a köszönést.
- Hello!- dobta oda nekem Justin. És bár tudtam, hogy ez csak álca mégis rosszul esett.
- Mi ez a jó illat?- szippantott bele Pattie a levegőbe.
- Hát...-habogtam- gondoltam a hosszú út után jól esne egy kis meleg házi koszt.
- Ebben telejen igazad van!- mosolygott rám csillogó szemekkel Pattie.
- Jah!- nyögte ki Justin is.
- Kisfiam ne legyél már ennyire udvariatlan. Alex csak kedveskedni akart nekünk.- Szidta le Justint.
Erre megrántotta a vállát és bőröndjeivel elindult az emeletre.
Mit sem törődve vele bementünk az konyhába és megterítettem. Mindenki leült az asztalhoz és neki kezdtünk a makaróninak. Mivel elég nagy csend volt, boldogan könyveltem el magamban, hogy jót főztem.
Kicsivel később hallottuk ahogy Justin csattog le a lépcsőn és mikor beért a konyhába mérges pillantást vetett rám majd lecsapta elém naplóját.
- Ez mit keresett nálad???- ordítva kérdezte tőlem.
Annyira szégyelltem magam, hogy megszólalni sem tudtam.
- Azt kérdeztem mit keresett nálad bazdmeg!- ordított még hangosabban és bele ütött az asztalba.
- Justin elég!- állt fel Pattie is és erőteljesen szólt rá Justinra.- itt vannak a gyerekek is.
- Ez igaz!- csillapodott le Justin egy percre.- de nehogy már védd ezt a...- nem fejezte be mondatát.
- Nem védem! De ne itt beszéljétek meg.- ült vissza Pattie az asztalhoz.
Megfagyott a levegő és mindenkinek az kezében megállt az evőeszköz. A gyerekek csak néztek mert gondolom még nem látták ilyennek a bátyjukat Kenny pedig nem értett az egészből semmit.
Ezután arra lettem figyelmes, hogy Justin erősen megfogja karomat és kihúz a kertbe.
- Utoljára kérdezem! Mit keresett nálad a naplóm???- még mindig hangosan beszélt és szemei szikrákat szórtak.
- Először is ne haragudj! Tényleg bunkó dolog volt tőlem, hogy bele olvastam!- kezdtem mondandómat.- másodszor pedig eszem ágában sem volt kutakodni a szobádban csak a tesóid ott szerettek volna aludni és mikor kifele jöttem neki mentem az asztalnak és kiesett.- hadartam el neki gyorsan.
- Hogy képzelted? Ez a könyv a személyes dolgaimat tartalmazza. Senkinek semmi köze hozzá mi van benne!- jelentette ki.
Itt egy kicsit már én is mérges lettem mert ha jól tudom ő sem egy szent. És gondolataimnak hangot is adtam.
- Tudod azért nem kéne számon kérned, mivel te is bunkó voltál velem és meg is aláztál.
Mérgében nem mondott semmit csak azt vettem észre, hogy tenyere hatalmasat csattan az arcomon.
Az ütés után azonnal megfogtam égő, piros arcomat és könnyes szemekkel néztem fel Justinra. Nem akartam sírni de akaratlanul jöttek a könnycseppek szememből! Kívül is fáj és belül is.
De könnyeim sem hatották meg.
- Azonnal takarodj innen!- mutatott ujjával a kapu felé.- és vedd úgy, hogy ki vagy rúgva.
Gondoltam, hogy ezt fogja mondani ezért fel voltam rá készülve. És úgy voltam vele ha már minden kiderült elmondom neki a véleményemet.
- Azért azt jegyezd meg, hogy nem attól leszel valaki ha lekezelően bánsz az emberekkel és bunkó vagy. És nem baj ha kimutatod az érzéseidet.
Válaszát meg nem várva berohantam, össze szedtem a cuccaimat dobtam egy sziá-t a többieknek és elindultam.
Könnyeimtől nem sokat láttam de nem érdekelt. Futottam ahogy csak tudtam, hogy minél hamarabb haza érjek.
Mikor a kapuhoz értem a sírástól és a futástól zihálva rogytam össze. És minden erőmet össze szedve sem tudtam felállni.
És lám, egy újabb csapás. Nem tudtam mit tegyek! Nincs munkám és nincs senkim. Vissza gondoltam, hogy mikor Pattievel beszélgettem és Kennyvel ökörködtem kicsit azt éreztem, hogy van olyan aki törődik velem. De most már ennek is vége. Tanácstalan voltam.

Ennyi lenne!:) Remélem elég élménydús lett és azt is, hogy tetszik!:))
Várom a véleményeket!

A napló!

6. rész.

Felemeltem a tárgyat a földről megláttam, hogy kis füzet és az van ráírva, hogy NAPLÓ!
Sokáig vacilláltam, hogy bele nézzek-e vagy se mert nem az én dolgom mi van benne. Viszont nagyon kíváncsi voltam mi is jár Justin fejében.
Hosszas gondolkodásom után arra jutottam, hogy csak nem akkora baj ha egy kicsit belekukkantok.
Gyorsan pólóm alá dugtam és ideiglenes szobám felé vettem az irányt.
- Jó éjszakát Alex!- szólalt meg Kenny a nappaliból és én ijedtemben majdnem elejtettem a kis könyvet. De szerencsére elbírtam kapni.
- Neked is jó éjt!- hangom kicsit bizonytalan volt de szerencsére nem nagyon figyelt rám mert épp meccset nézett a TV-ben.
Mikor sikeresen felértem a szobába leültem az ágyra és magam elé raktam a naplót. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet. Bár Justin elég bunkó és megérdemelné.
Ezzel nyugtatva lelkiismeretemet felkaptam és kinyitottam az elő oldalon.
Az eleje még nem is volt annyira érdekes mert a napi dolgairól írt és arról, hogy éppen hova ment fellépni de a közepe felé kezdett izgis lenni.
Ahogy olvastam elértem egy részhez ami talán megmagyarázza nekem a viselkedését.

Kedves naplóm!

" Selena elhagyott, füvezéssel gyanúsítanak, nincs magánéletem. Már nem az vagyok aki régen voltam. Már nem tudok annyit mosolyogni mint régen. Fáj, hogy mindenki gyűlöl. Az egyetlen ami miatt nem adom fel az a rajongóim és a családom szeretete. 
Mindenhol csak bántanak. Nem tudom mi lesz. Sokan írják nekem, hogy mi lett a régi, vidám Justinnal.? Már én sem tudom.
Fáj, hogy a Beliebereknek csalódást okozok. Pedig nélkülük én még mindig csak egy Kanadai srác lennék aki a színház előtt zenélget.
Nem tudom, hogy lesz de talpra fogok állni. Nem hagyom, hogy az utálóim gyengének lássanak. "

Ezt a rövid részletet olvasva kicsit átértékelődtek bennem a dolgok! Lehet, hogy nem is olyan egyszerű az élete? Gondolataimat félbe hagyva, folytattam az olvasást.
Csak olvastam, olvastam és olvastam. És ismét egy olyan részhez értem ami nagyon felkeltette érdeklődésemet.

Kedves naplóm!

" Ma új takarítónő érkezett. Jobban mondva lány! 
Meg kell mondjam nagyon csinos bár elég távolságtartó. Bár én sem viselkedtem vele valami kedvesen. De nem láthat gyengének. NEM!
Mikor megemlítette, hogy mi már találkoztunk minden beugrott. De mivel szégyelltem magam tettem miatt jobbnak láttam az egészet letagadni. Mindent csak a hülye haverjaim miatt csináltam.
Valami megfogott ebben a lányban! Nem olyan mint a többi. "

Itt igen csak meglepődtem. Még, hogy én vagyok a távolságtartó! Akkor ő mi?
Egy mondat cikázott a fejemben.: " nem láthat gyengének "
Miért nem láthatom gyengének? Miért baj ha kimutatja az érzéseit? Nekem kifejezetten szimpatikusabb lenne. De nem mondhatom el neki mert akkor egyből rájönne, hogy honnan tudom ezeket a dolgokat.
Egy terven gondolkoztam, hogy tudnám feltűnés mentesen elérni azt, hogy megnyíljon nekem.
Tudom, hülyén hangzik, hogy szeretném megismerni mivel tegnap még ki tudtam volna nyírni. És valószínűleg ez így is maradt volna ha nem találom meg a naplóját.
Mivel eléggé kifárasztott ez a sok gondolkozás és a gyerekekkel való foglalkozás, úgy döntöttem, hogy a többit holnap olvasom el.
Sokáig forgolódtam új helyemen és mikor meguntam lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.
Mikor leértem Kenny még mindig a TV-t bámulta.
- Szia kislány! Hát te nem alszol?- kérdezte kicsit kómás hangon.
- Nem tudok! Lejöttem inni egy kis tejet.- mondtam a konyhába menet.
- Csatlakozok!- állt fel a fotelből és követett.
Kiöntöttem a két bögre tejet és leültünk az asztalhoz.
- Tudod Alex, büszke lehetsz magadra!- törte meg a csendet Kenny.
- Miért is?- nem értettem mire gondol.
- Csak azért mert Jazmyn és Jaxon nagyon kevés emberrel viselkednek így az első találkozásnál. Általában vagy Pattie vagy Justin mögé bújnak és onnan figyelnek. De nálad nem így volt.- szavai nagyon jól estek és mosolyogva hallgattam.
- Ugyan.- legyintettem felé.- egyszerűen csak érzik, hogy nem kell tőlem félniük.
- Az lehet!- helyeselt Kenny.- na de most már menjünk aludni mert a lurkók korán kelnek. - mosolygott.
- Rendben!- mosolyogtam rá vissza majd újból jó éjszakát kívántunk egymásnak egy felmentem szobámba.
A naplót gondosan elrejtettem majd bele huppantam ágyamba.
A tej meghozta hatását ugyanis pár perccel később már aludtam is.

Ennyi lenne most! Remélem tetszett mindenkinek és elég izgalmasra sikeredett! Várom a kommenteket!:))

FONTOS!

Sziasztok!

Nehéz elhatározás ez részemről de befejezem ezt a blogot! Tudom, hogy nem sok rész van még fent de azokhoz is kevés kommentár érkezik és kevesen is látogatják.
Talán az én hibám mert lehet, hogy nem érdekes a sztori vagy én nem írok jól...nem tudom.
De ha ez így van akkor írjátok meg, hogy lenne jobb mert így nem tudok változtatni.
Ha őszinte akarok lenni akkor azt mondom, hogy szívem szerint írnék tovább ebbe a blogba de ha nincs neki értelme akkor abba hagyom.
Szeretném tudni, hogy nektek mi a véleményetek! Maradjon vagy ne? Ha igen akkor miért és ha ne akkor is miért?

Várom a kommenteket! Holnap délutánig várom. Addig gondolkozok mi legyen.

Köszi annak aki elolvassa!

lovegirl!

Fellépés!

5. rész.

Bocsi, hogy ide is csak most hozom de itt is elmondom, hogy dolgom volt. Mindig igyekezni fogok a részekkel ha tudok de cserébe kérek mindenkit, hogy egy-egy kommentárral tiszteljen meg. Akik eddig kinyilvánították a véleményüket azoknak köszönöm.:))

- Nem nem nem! Igazából egy szívességet szeretnék tőled kérni.- kíváncsian lestem.- a helyzet az, hogy.....

- Azt szeretném kérni, hogy babysitterkedj! Tudod, Justinnak el kell utaznia 1 hétre egy fellépés miatt Franciaországba és én meg az apja is vele tartunk. Viszont nekem van még egy kisfiam és egy kislányom is. Őket is elvinnénk de nem bírnák még ezt a hosszú utat és ott túl nagy lesz a felhajtás is. Ezért szeretném ha egy hétig a takarítás mellett vigyáznál is rájuk. Persze az eddigi fizetésed duplájáért.- hadarta el Pattie gyorsan kérését és én csak döbbent arccal figyeltem minden szavát. 
- Köszönöm a lehetőséget! Elvállalom!- mosolyogtam rá.
- Én köszönöm Alex és a részleteket pedig ha holnap jössz elmondom.- elköszöntünk egymástól majd beült kocsijába és elhajtott.
2 dolog miatt is örültem. 1: egy hétig nyugtom lesz és nem piszkál majd Justin. 2: dupla annyit fogok keresni mint eddig.
Bár az iskolából hiányozni fogok most ez sem számít. Egy olyan lánynak mint én fontosabb a megélhetés.
Mivel elég későre járt úgy döntöttem lefekszem aludni. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen. Órákig forgolódtam ágyamban, pedig rám ez nem jellemző.
Ha őszinte akarok lenni Justinon gondolkoztam. Mégpedig azon, hogy miért ilyen bunkó sokszor. Mikor utána olvastam régebbi életét is szemügyre vettem. 
Régen egy életvidám, kedves és szellemes gyerek lehetett a leírtak alapján. Most viszont egy agresszív, beképzelt, arrogáns figura.
Megoldásokat kerestem miért ilyen és csak az jutott eszembe, hogy talán a hírnév elvakította. A sok pénz, a csillogás és az, hogy lányok milliói istenítik. Itt eszembe jutott az a mondata mikor bemutatkozott és biztosra vette, hogy őt mindenki ismeri.
Abba hagytam a gondolkozást mert vissza emlékezésem után éreztem, hogy arcomat elönti a forróság dühöm miatt.
Mivel aludni továbbra sem bírtam, lementem a nappaliba és beültem a TV elé. Nem sokáig néztem mert elnyomott az álom.

Másnap reggel riadtan ébredtem mert a késői fekvés miatt kicsit elaludtam. Arra már nem volt időm, hogy szokásos takarításomat elvégezzem ezért felöltöztem és már rohantam is a suliba. 
Épp csengőre értem oda de még nem volt bent a tanár. Szuper! Mondtam magamban és gondolatban vállon veregettem magam.
Bejött Mr. Boner és kezdetét vette a történelem óra.
Körülbelül az óra felénél jártunk amikor kopogtak a terem ajtaján. Mikor kinyílt az ajtó, egy nagydarab néger férfi lépett be. Mindenki azon törte a fejét, hogy ki lehet. 
- Jó napot!- köszönt udvariasan majd folytatta.- elnézést a zavarásért de egy Alex Morrison nevű lányt keresek.
- Ott űl.- mutatott rám Mr. Boner mire rám kapta mindenki a tekintetét.
- El kell őt vinnem mert Miss Mallette várja.- magyarázott a tanárnak míg én lassan pakolni kezdtem a dolgaimat táskámba.
Mivel Mr. Boner elengedett gyors léptekkel a kijárat felé mentem. Mikor kiértem egy nagy fekete autóhoz sétáltunk.
- Szia! Engem Kennynek hívnak! Még nem találkoztunk. Én vagyok a család testőre.- mutatkozott be udvariasan majd beszálltunk.
Útközben beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon jó fej.
Mikor a házhoz értünk láttam, hogy Pattie bőröndjét húzza egy másik autóhoz. Kiszálltam és oda kocogtam hozzá.
- Szia Alex. Ne haragudj, hogy elrángattalak a suliból de hamarabb el kell elutaznunk. Remélem nem gond. Kenny itt marad veletek és ő mindent elmagyaráz majd!- mondta el gyorsan és közben berakta bőröndjét a kocsiba.
- Semmi gond de még nem szóltam az iskolában.- mondtam kicsit zavartan mire szavamba vágott.
- Ne aggódj azt én elintézem.- mondta nyugodt, magabiztos hangon. 
Ezután Kennyvel és Pattievel bementünk a házba, hogy megismerhessem a két lurkót. Még alig léptük át az ajtót már két kíváncsi szempárt láttam meg a konyha ajtó mögött bujdosni. Végig mértek, majd egy kicsit közelebb jöttek.Bemutatkoztam nekik és ők is nekem. Biztos jó lesz ez a hét mert jó gyerekeknek látszanak.
- Nekünk indulnunk kell. Akkor majd 1 hét múlva találkozunk. És érezd otthon magad.- jelentette ki Pattie fülig érő mosollyal.- JUSTIIIN- kiabált fel az emeletre.
Nem kellett sokat várni a sztárocska is megérkezett köreinkbe. Mikor meglátta a picurokat ledobta földre a táskáit, leguggolt és széttárta karját mire a picik futni kezdtek.
Alig hittem a szememnek, hogy tud kedves is lenni. Sokáig ölelgette, puszilgatta őket majd mikor felállt felém vette az irányt.
- Nagyon vigyázz rájuk mert ha bármi bajuk lesz...- nem fejezte be mondatát. Na eddig tartott a kedvessége viszont ez a fenyegetőzés most nem ütött annyira szíven hisz csak aggódik a testvéreiért.
- Ne félj vigyázni fogok.- mondtam és ránéztem a gyerekekre, hogy kerüljem tekintetét. 
Ahogy ezt kimondtam dudálásra lettünk figyelmesek. Mindenki kiment. Én fogtam Jazmynt Kenny pedig Jaxont.
Míg láttuk őket végig integettünk majd bementünk. Kennyvel besétáltunk a konyhába ahol én vacsorát csináltam míg ő elmondott mindent amit tudnom kell. 
Megfürdettem és megetettem a srácokat majd felvittem őket aludni. Bár gyönyörű szoba volt nekik berendezve rángatták a nadrágom és kérleltek, hogy hagy aludjanak Justin szobájába. És mivel én nem vagyok semmi jónak az elrontója megengedtem nekik. Úgyis mindene a két tesója akkor ez még bele fér.
Befeküdtek ketten az ágyba én pedig olvastam nekik egy mesét. Mire vége lett be is aludtak és édesen szuszogtak egymás mellett. Óvatosan akartam kijönni nehogy felébresszem őket. De mivel ügyetlen vagyok sikerült neki mennem az asztalnak ahonnan kiesett valami. 
Mikor lenéztem és felvettem elkapott a kíváncsiság.....

Zaklatás!

4. rész.

Meglepődtem mert rájöttem honnan olyan ismerős a neve. Tényleg nagyon híres lehet ha ennyi minden szól róla. Azért nem tudtam ki ő mert kevés szabadidőmben nem a TV-t bújom, hanem próbálom magam kipihenni.
Viszont bármennyit is olvastam Mr. Suttyó után még mindig nem találtam szimpatikusnak. Egy-két hír olvasása közben pedig nem kicsit kikerekedtek szemeim.
De így már világos volt mitől ennyire bunkó. 1 órája ülhettem a gépnél és olvasgattam.
- Tudtam, hogy érdekellek!- szólalt meg valaki hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy leestem a székről. Mikor hátra néztem meg sem tudtam hirtelen szólalni.- Tudtam, hogy nem tudsz nekem sokáig ellenállni.- Jelentette ki Justin büszke tekintettel.
Gondolkodtam egy darabig mivel tudnám kimagyarázni a dolgot de semmi nem jutott eszembe és akkor rájöttem a tökéletes taktikára. A legjobb védekezés a támadás.
- Te teljesen zakkant vagy? Mit képzelsz magadról? Hogy mertél követni?- tettem fel neki sorra kérdéseimet de ő csak győztesen vigyorgott.
- Jaj Cica! Ne játszd már tovább az agyad! Tudom, hogy bejövök neked! De kinek nem?- mondta és utolsó mondatánál hatalmasat nevetett ami miatt ki is dobtak minket mondván ez egy könyvtár.
Miután kiértünk gyors tempóban elindultam házam felé de akkor elém ugrott tahó kapitány. Itt pedig ismét elő tört belőlem az állat.
- Ha azt képzeled te bármit megtehetsz akkor kurva nagyot tévedsz! Nem volt elég, hogy kirugattál, molesztáltál, és követtél most még zaklatsz is?. És akár lehetsz te jó Isten is akkor sem fogom ezt hagyni és ha most nem hagysz békén komolyan mondom feljelentelek.- éreztem, hogy arcomat elönti a vér dühömben.
De mégsem voltam elég meggyőző ugyanis monológom végén neki döntött a falnak és teljesen hozzám simult két kezét pedig vállaim mellé szorította.
- Ugyan már kicsi lány, nem tennél te olyat.- mondta és közben mélyen szemembe nézett.
- Azt meg miből gondolod?- szólaltam meg de sokkal erőtlenebbül mint pár perce.
- Onnan, hogy bejövök neked és csak idő kérdése, hogy ezt te is belásd!
- Ne is álmodj róla! És most pedig engedj el.- löktem el 2 kezét magam mellől.
Ismét sietősen megindultam és örömmel vettem észre, hogy nem követ. Nagyon felidegesített viselkedése. Tipikus sztár. Azt hiszi övé a világ. Akkora egója van, hogy csoda ha befér az ajtón.
Míg mérgelődtem haza is értem. Hangos puffanással ért földet a táskám. Mérges voltam mert tudtam, hogy lehetetlen elkerülni a vele való találkozást. De mivel fáradt is voltam, forró fürdőt csináltam magamnak és vagy 2 órán keresztül áztattam benne testem. Bár gondolataim még mindig cikáztak agyamban mindig elhessegettem őket.
Egy dologra próbáltam koncentrálni. A pénzre! Ez az egy esélyem volt arra, hogy kitörjek innen. És ha ez ösztönöz akkor talán még ezt a tuskót is hamarabb elviselem.
Mikor végeztem kényeztetésemmel magam köré tekertem törölközőmet majd szobám felé vettem az irányt.
Felvettem pizsamámat és gyorsan ágyba bújtam. Reméltem, hogy anyával fogok álmodni mert ha vele álmodok mindig nyugodtabbak az éjszakáim.
Így is lett. Egy fehér szobában találkoztunk ahol egy kerek asztal volt 2 székkel. Olyan valóságos volt az egész, hogy kezdtem elhinni, hogy mindez igaz.
- Úgy gondoltam, meg kell téged látogatnom újra mert gondjaid vannak.- beszélt hozzám anya.
- Hát igen. Nem is kicsik!- elmondtam neki mindent az elejétől. Majd a végén anya végig simított arcomon és beszédre nyitotta száját.
- Kicsim...nem szabad elsőre ítélni. Te is erőnek mutatod magad holott én tudom, hogy ez csak álca. Talán neki is csak álca ez a viselkedés! Időt kell adnod a dolgoknak!- mosolygott rám.
Nem igazán értettem mit is akar jelenteni ez a mondata de nem szóltam, csak szorosan megöleltem.
- Annyira hiányzol és olyan jó lenne ha mindig itt lennél velem!- mondtam mellkasába fúródva.
- Én mindig itt vagyok veled! Fentről vigyázok rád.- el tolt magától, hogy szemembe nézhessen.
Még egyszer megöleltem majd felébredtem. És bár el kellett tőle ismét búcsúznom jó kedvel keltem fel. Ha vele álmodok mindig ez van.
Ma újra iskola van ezért felöltöztem, összepakoltam egy kicsit és lépteimet a suli felé irányítottam.

* Pár órával később

Mondanom sem kell, hogy ez a nap is felettébb unalmas és szellemileg fárasztó volt. Lassan sétáltam haza.
Mikor már csak pár házra voltam otthonomtól egy idegen autót láttam meg a kapu előtt. Kicsit megijedtem de tovább mentem.
Miután odaértem Pattie szállt ki a kocsiból.
- Szia Alex! Válthatnánk pár szót?- kérdezte és láttam, hogy kissé ideges.
- Persze. Gyere beljebb.- invitáltam be szerény hajlékomba. Kicsit szégyelltem is de nem lehettem udvariatlan.
Leültünk és mielőtt még elmondhatta volna miért jött neki szegeztem kérdésem.
- Talán a munkámmal van probléma?- aggódtam mert nem szerettem volna elveszíteni ezt a munkát is.
- Nem nem nem! Igazából egy szívességet szeretnék tőled kérni.- kíváncsian lestem.- a helyzet az, hogy.....


Bocsi, hogy csak most hozom a részt de dolgom volt ma. Remélem tetszik. 3 kommentár után jön a következő!:)