Zaklatás!

4. rész.

Meglepődtem mert rájöttem honnan olyan ismerős a neve. Tényleg nagyon híres lehet ha ennyi minden szól róla. Azért nem tudtam ki ő mert kevés szabadidőmben nem a TV-t bújom, hanem próbálom magam kipihenni.
Viszont bármennyit is olvastam Mr. Suttyó után még mindig nem találtam szimpatikusnak. Egy-két hír olvasása közben pedig nem kicsit kikerekedtek szemeim.
De így már világos volt mitől ennyire bunkó. 1 órája ülhettem a gépnél és olvasgattam.
- Tudtam, hogy érdekellek!- szólalt meg valaki hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy leestem a székről. Mikor hátra néztem meg sem tudtam hirtelen szólalni.- Tudtam, hogy nem tudsz nekem sokáig ellenállni.- Jelentette ki Justin büszke tekintettel.
Gondolkodtam egy darabig mivel tudnám kimagyarázni a dolgot de semmi nem jutott eszembe és akkor rájöttem a tökéletes taktikára. A legjobb védekezés a támadás.
- Te teljesen zakkant vagy? Mit képzelsz magadról? Hogy mertél követni?- tettem fel neki sorra kérdéseimet de ő csak győztesen vigyorgott.
- Jaj Cica! Ne játszd már tovább az agyad! Tudom, hogy bejövök neked! De kinek nem?- mondta és utolsó mondatánál hatalmasat nevetett ami miatt ki is dobtak minket mondván ez egy könyvtár.
Miután kiértünk gyors tempóban elindultam házam felé de akkor elém ugrott tahó kapitány. Itt pedig ismét elő tört belőlem az állat.
- Ha azt képzeled te bármit megtehetsz akkor kurva nagyot tévedsz! Nem volt elég, hogy kirugattál, molesztáltál, és követtél most még zaklatsz is?. És akár lehetsz te jó Isten is akkor sem fogom ezt hagyni és ha most nem hagysz békén komolyan mondom feljelentelek.- éreztem, hogy arcomat elönti a vér dühömben.
De mégsem voltam elég meggyőző ugyanis monológom végén neki döntött a falnak és teljesen hozzám simult két kezét pedig vállaim mellé szorította.
- Ugyan már kicsi lány, nem tennél te olyat.- mondta és közben mélyen szemembe nézett.
- Azt meg miből gondolod?- szólaltam meg de sokkal erőtlenebbül mint pár perce.
- Onnan, hogy bejövök neked és csak idő kérdése, hogy ezt te is belásd!
- Ne is álmodj róla! És most pedig engedj el.- löktem el 2 kezét magam mellől.
Ismét sietősen megindultam és örömmel vettem észre, hogy nem követ. Nagyon felidegesített viselkedése. Tipikus sztár. Azt hiszi övé a világ. Akkora egója van, hogy csoda ha befér az ajtón.
Míg mérgelődtem haza is értem. Hangos puffanással ért földet a táskám. Mérges voltam mert tudtam, hogy lehetetlen elkerülni a vele való találkozást. De mivel fáradt is voltam, forró fürdőt csináltam magamnak és vagy 2 órán keresztül áztattam benne testem. Bár gondolataim még mindig cikáztak agyamban mindig elhessegettem őket.
Egy dologra próbáltam koncentrálni. A pénzre! Ez az egy esélyem volt arra, hogy kitörjek innen. És ha ez ösztönöz akkor talán még ezt a tuskót is hamarabb elviselem.
Mikor végeztem kényeztetésemmel magam köré tekertem törölközőmet majd szobám felé vettem az irányt.
Felvettem pizsamámat és gyorsan ágyba bújtam. Reméltem, hogy anyával fogok álmodni mert ha vele álmodok mindig nyugodtabbak az éjszakáim.
Így is lett. Egy fehér szobában találkoztunk ahol egy kerek asztal volt 2 székkel. Olyan valóságos volt az egész, hogy kezdtem elhinni, hogy mindez igaz.
- Úgy gondoltam, meg kell téged látogatnom újra mert gondjaid vannak.- beszélt hozzám anya.
- Hát igen. Nem is kicsik!- elmondtam neki mindent az elejétől. Majd a végén anya végig simított arcomon és beszédre nyitotta száját.
- Kicsim...nem szabad elsőre ítélni. Te is erőnek mutatod magad holott én tudom, hogy ez csak álca. Talán neki is csak álca ez a viselkedés! Időt kell adnod a dolgoknak!- mosolygott rám.
Nem igazán értettem mit is akar jelenteni ez a mondata de nem szóltam, csak szorosan megöleltem.
- Annyira hiányzol és olyan jó lenne ha mindig itt lennél velem!- mondtam mellkasába fúródva.
- Én mindig itt vagyok veled! Fentről vigyázok rád.- el tolt magától, hogy szemembe nézhessen.
Még egyszer megöleltem majd felébredtem. És bár el kellett tőle ismét búcsúznom jó kedvel keltem fel. Ha vele álmodok mindig ez van.
Ma újra iskola van ezért felöltöztem, összepakoltam egy kicsit és lépteimet a suli felé irányítottam.

* Pár órával később

Mondanom sem kell, hogy ez a nap is felettébb unalmas és szellemileg fárasztó volt. Lassan sétáltam haza.
Mikor már csak pár házra voltam otthonomtól egy idegen autót láttam meg a kapu előtt. Kicsit megijedtem de tovább mentem.
Miután odaértem Pattie szállt ki a kocsiból.
- Szia Alex! Válthatnánk pár szót?- kérdezte és láttam, hogy kissé ideges.
- Persze. Gyere beljebb.- invitáltam be szerény hajlékomba. Kicsit szégyelltem is de nem lehettem udvariatlan.
Leültünk és mielőtt még elmondhatta volna miért jött neki szegeztem kérdésem.
- Talán a munkámmal van probléma?- aggódtam mert nem szerettem volna elveszíteni ezt a munkát is.
- Nem nem nem! Igazából egy szívességet szeretnék tőled kérni.- kíváncsian lestem.- a helyzet az, hogy.....


Bocsi, hogy csak most hozom a részt de dolgom volt ma. Remélem tetszik. 3 kommentár után jön a következő!:)