Újra együtt!

21. rész.

Sziasztok!
Nagyon nagyon szépen köszönöm a kommenteket az előző részhez! El sem hiszitek mennyit jelent ez nekem!
Őszintén már kezdtem azon gondolkozni, hogy abba hagyom a blogot mert nem sok értelmét láttam a folytatásnak! De ezzel az 5 komival annyira fel dobtatok, hogy mégis folytatom. De ha megint úgy látom, hogy nincsenek vagy komik vagy kevés van, nem folytatom.
Még egyszer köszönöm és remélem a későbbiekben is számíthatok rátok!
Jó olvasást mindenkinek!:))

* Justin szemszöge

Mikor felébredtem és szembe találtam magam a két lánnyal hátrább csúsztam a meglepődöttségtől és mert nem tudtam mire véljem ezt az egészet. Bár nem láttam magam mégis elég ijedt fejet vághattam ugyanis mind a ketten mosolyogtak rajtam.
- Valaki elmondaná mi ez az egész?- kérdeztem tőlük.
- Szia az én nevem Alison!- nyújtotta kezét egyikük.- és Alex ikertestvére vagyok!- mutatkozott be teljesen lesokkolt az előző mondata mivel én úgy tudtam, Alexnek már nincs élő rokona.
- De nem azt mondtad, hogy nincs senkid?- néztem rá furán és kérdőn.
- Eddig én sem tudtam arról, hogy van egy testvérem míg fel nem keresett Alison. És, ha már itt tartunk ezt is neked köszönhetem!- lépett hozzám közelebb és letérdelt mellém majd a következő pillanatban megéreztem édes ajkait enyémen.
Miután el vált tőlem szemeimet fürkészte és gyönyörű mosolyával is megajándékozott. Felbecsülhetetlen pillanat volt.
Úgy éreztem mintha meg sem történt volna ez az 1 hét nélküle. Mindent ugyan onnan folytattunk ahol abba hagytuk. Felébredve álmodozásomból és szerelmem bámulásából előző kijelentésére tértem vissza.
Ezt, hogy érted, hogy nekem köszönheted?- valóban nem értettem semmit amin ismét csak elmosolyodott Alex.
- Alison az újságban látott meg amint épp veled sétáltam. Ha az az újság és Te nincs, akkor még mindig nem tudnánk egymásról.
Én is eresztettem egy mosolyt arcomra rá néztem az előttünk álló Alisonra.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! Én Justin Bieber vagyok.- álltam fel és nyújtottam felé kezem bemutatkozás céljából.
- Tudom ki vagy!- nevetett fel de azért el fogadta a kezem.- és azt hiszem ennél belsőségesebben is ismerjük már egymást bár az véletlen volt.- nevetett tovább én pedig fülig pirultam. Szégyelltem magam amiért nem vettem észre a különbséget, bár nem is nagyon kerestem mivel erre nem igazán számítottam.
Rövid csevejünk után hátra fordultam Életem értelméhez és karjaimba zártam.
- Akkor én most megyek!- szólalt meg Alison és már ott sem volt.
- Annyira hiányoztál! Soha többé nem engedlek el!- jelentettem ki és még erősebben szorítottam magamhoz.
- Akkor miért nem kerestél?- nézett fel rám.
- Mert el kellett utaznom és zsúfolt volt ez az egy hét. De amint haza értem máris hozzád vezetett első utam.
- Szeretlek!- sóhajtotta és nem is kellett többet mondania. Ebben az egy szóban minden benne volt.
- Én is szeretlek!- súgtam fülébe és éreztem, hogy elmosolyodik.
Így állhattunk pá percig. Hirtelen ötletem támadt és úgy gondoltam ezt gyorsan meg osztom Alexel is.
- Mit szólnál hozzá, ha ma eljönnétek hozzánk és csinálnánk egy kerti partit?- dobtam fel az ötletet mire Alex kibújt mellkasomból és ismét szemeimet kereste, majd mikor megtalálta őket mosolyogva bólogatott.
Nyugtáztam magamban, hogy tetszik neki az ötlet.
- Akkor én most megyek és intézkedek, ti pedig készülődjetek mert 2 óra múlva jövök értetek!- mondtam és hosszú és gyengéd csókot leheltem ajkaira amit ő is viszonzott.
Ezután elindultam, hogy anyának is elmondjam tervem.

* Alex szemszöge

Mérhetetlenül boldog vagyok. Legszívesebben most táncolnék,énekelnék és szét kürtölném mindenkinek, hogy szerelmes vagyok.
Most már teljes az örömöm. Itt van velem a testvérem és vissza kaptam a barátomat is aki a jelek szerint még mindig szeret.
Fel eszmélve Justin csókjának mámorából gyorsan felszaladtam Alison szobájába és kopogás nélkül rontottam be.
- Készülj! Megyünk bulizni!- csak ennyit mondtam mire felpattant ágyáról közben pedig kérdőn nézett rám.
- Mégis hova?
- Justinékhoz megyünk 2 óra múlva.- mondandóm közben pedig szekrényéhez léptem és dobálni kezdtem ruháit rá.
Nem válaszolt csak hangosan nevetni kezdett heves izgatottságomon. Mikor megfordultam én is elnevettem magam mivel kezei tele voltak ruhákkal és alig látszott ki tőlük.
Segítettem neki kiválasztani a megfelelőt ahogy ő is nekem ezután pedig külön folytattunk a készülődést.

**

Hajamon végeztem az utolsó simításokat amikor hangos kopogásra lettem figyelmes.
Mivel tudtam, hogy Justin az leszaladtam a lépcsőn és mielőtt még kinyitottam volna az ajtót végig simítottam ruhámon ezután beengedtem Justint.
- Szia!- köszöntem neki és szájára tapadtam. Még magamon is elvoltam csodálkozva mert soha nem voltam még ennyire feldobva. Úgy viselkedtem mint egy 5 éves kis lány. Ugrándoztam állandó jelleggel vigyorogtam.
- Neked is szia!- köszönt Justin is miután el váltunk egymás szájától.- gyönyörű vagy! De ugye te vagy az?- kérdezte komoly arccal mire hangosan elnevettem magam.
- Igen én vagyok az.- mondtam ekkor pedig meghallottam Alison lépteit amint épp jött le a lépcsőn.
Most kivételesen könnyű volt eldönteni melyikőnk melyik mivel az én hajam egyenes volt, övé pedig göndör loknikat tartalmazott.
- Szia Justin!- köszönt majd óvatosan lépegetett ugyanis akkora sarkai voltak cipőjének, hogy csoda volt, hogy lépni tudott.
Rajtam is magassarkú volt de valamivel szolidabb. Felkaptuk táskáinkat és elindultunk.
Justin igazi úriemberként mindkettőnk előtt ajtót nyitott majd ő is beült a volán mögé. Egész úton nevettünk és hülyéskedtünk ami nem tartott sokáig, merthogy autóval rövid idő alatt oda lehetett érni.
Mikor bekanyarodtunk a feljáróra és kiszálltunk, már hangos nevetés szűrődött ki a hátsó udvarból.
Elindultunk befelé és meglepődtem, mikor ki értünk az udvarra...