Mint 2 barát!

9. rész.

Választ nem kaptam, viszont felém fordult és megölelt. Hirtelen meglepődtem de nagyon jól esett. Jól esett ölelése és az, hogy már kevésbé haragszik a történtek miatt. Bár lehet, hogy ezt most csak sajnálatból teszi amit nagyon nem szeretnék.
Hosszú percekig ölelt majd szét váltunk.
- Szeretném ha újra nálunk dolgoznál! És felejtsük el ezt az egészet.- mondta és biztatóan mosolygott.
- Rendben.- adtam meg tömör válaszomat.
- Viszont nekem most mennem kell a stúdióba. De később össze futhatnánk ha gondolod.
- Semmi gond. Nem is tudom jó ötlet-e ez.- huzakodtam az ötlettől mivel nekem ez így túl gyors és össze zavaró. Tegnap még azt kívánta bárcsak ne is léteznék, ma pedig már velem szeretne lenni.
- Csak beülnénk valahova mint két barát!- mosolya folyamatosan arcát díszítette.- legalább jobban megismernénk egymást.
Végül is egy kis beszélgetés nem árthat.
- Oké rendben.- adtam be derekam.
- Szuper. Akkor nálunk találkozunk.- jelentette ki és elindult az ajtó felé.
- Szia.- köszönt el tőlem és kocsija felé vette az irányt.
Intettem neki majd bementem a lakásba. Hosszú ideig álltam a csukott ajtó mögött és gondolkoztam. Azon, hogy az imént mi is történt. Számomra kissé felfoghatatlan volt, hogy ilyen rendes hozzám.
De boldog is voltam.
Mikor felébredtem gondolataim tömkelegéből vissza tértem eredeti tervemhez és lepihentem egy kicsit mivel még mindig elég nyúzott volt az arcom.
Nem sokat pihentem de több mint a semmi. Agyam folyamatosan járt vagy 100x végig gondoltam mindent az elejétől a végéig. Tudom abba kéne hagynom a gondolkodást de nem megy.
Mikor megnéztem telefonomat egy üzenetet fedeztem fel rajta.

" Szia Alex!
1 óra múlva ott vagyok érted. 
                                           Justin "

Megnéztem mikor kaptam az üzenetet és rájöttem, hogy már csak 30 percem van elkészülni. kiugrottam ágyamból és eszeveszett kapkodásba kezdtem.
Egy fehér toppot vettem fel és fölé egy kockás inget majd egy farmert is magamra vettem.
Hajamat befontam és jobb vállamra dobtam majd ezután megmostam a fogam.
Mikor kész lettem még fel vettem cipőm és már hallottam is ahogy egy kocsi megáll a ház előtt.
Nem vártam meg, hogy bekopogjon Justin.
Gyorsan bezártam az ajtót és már indultunk is.
- Szia.- köszöntem neki kedvesen.
- Szia.- viszonozta és rám mosolygott. Gyönyörű mosolya van.
- Hova megyünk?- kíváncsiskodtam.
- Van itt nem messze egy hangulatos kis kávézó.- mutogatott kezével.
Ezután csendben ültünk egymás mellett. Még jó, hogy tényleg nem volt messze a kávézó mert kezdett kínos lenni a csend.
Odaértünk Justin leparkolt és bementünk. Én csak tátott szájjal néztem körbe milyen szép hely. Ámuldozásomból Justin ébresztett fel és húzott az egyik asztalhoz.
Mikor leültünk azonnal kaptunk egy itallapot.
Az árak az egekben voltak és borzasztó szégyenben éreztem magam mert tudtam, hogy én soha nem tudnék ilyen árakat kifizetni.
- Mit kérsz?- kérdezte Justin.
- Én csak pohár vizet azt hiszem.- nehezen akartam bevallani a szomorú tényt.
- Ugyan!- nevette el magát.- a vendégem vagy. Ráadásul tartozok ennyivel.
- Köszönöm. Akkor egy tejes kávét kérek.- mondtam neki bár nem szeretem ha ki vagyok szolgáltatva.
Mire kimondtam már ugrott is mellénk a pincér hatalmas mű mosollyal. Míg Justin leadta rendelésünket addig én vissza gondoltam arra mikor még én is pincérnő voltam. Gondolatomon elmosolyodtam.
Kihozták a kért italokat és beszélgetni kezdtünk. Kezdett egyre jobban megnyílni Justin és én is neki pedig mint mondtam nem bízok meg senkibe.
Viszont most mégis úgy érzem ő más és ő megért. Neki se egyszerű az élete, ahogy nekem sem és ez közös bennünk. Talán nem kellene mindenkivel távolságtartónak lennem?
Mikor megittuk Justin fizetett és vissza sétáltunk a kocsihoz.
Hazáig újra csend borította be a kocsi belterét. Gondoltam ha már nem beszélgetünk hallgassunk egy kis zenét és bátorkodtam elindítani a rádiót viszont Justinnak is ilyen tervei lehettek ugyanis kezünk össze ért a rádió kapcsolójánál.
Hirtelen elkaptam a kezem és láttam Justinon, hogy kissé csalódott.
Mikor házam elé értünk el köszöntem Justintól.
- Köszönöm szépen a kávét! Jól éreztem magam!- mondtam neki elővéve a legbájosabb mosolyomat.
- Nagyon szívesen! És én is jól éreztem magam! Talán máskor megismételhetnénk.
- Talán.- mondtam neki kétesen és kiszálltam a kocsiból.
Beértem az ajtón és hallottam ahogy elhajt.
Már nem sok mindenre volt energiám ezért gyorsan megfürödtem és lefeküdtem aludni és kivételesen gondoltaim hagyták is.

* Másnap

Reggel kipihenten és energiával telve ébredtem ezért úgy döntöttem, hogy ebben a jó időben sétálok egyet.
Felöltöztem és kezdtem valamit a fejemen lévő loboncal.
Mikor kiléptem az ajtón a nap összes sugarát éreztem bőrömön.
Elindultam tehát sétálni és meglepődve vettem észre, hogy mennyi ember van az utcán. És mind engem bámul.
Lenéző pillantásokat kaptam olyan emberektől akiket nem is ismertem és nem értettem miért.
Elhaladva egy újságárus mellett szemem megakadt az egyik címlapon.

Remélem tetszik! Nagyon várom a komikat.:))
Ui: A fecebook-om nem működik valamiért szóval ha valaki szeretne tőlem valamit az írjon e-mailt!
vjennifer94@citromail.hu
Köszi!:))