Ide költözhetek?

15. rész.

Hello Beliebers!!
Nagyon de nagyon szépen köszönöm az előző részhez kapott 6 kommentárt. Nagyon jó látni, hogy mellettem vagytok és, hogy szeretitek a blogomat.
Mint láthatjátok új fejléc került az oldalra de ez nem az én érdemem hanem Regináé. Innen is köszönöm neki!:)) Remélem nektek is tetszik.
Ui: Jó olvasást mindenkinek és bocsi, hogy csak most hoztam a részt de nem nagyon értem rá. Most is már szinte félálomban írtam meg de remélem így is tetszeni fog! Komikat várom!:)) Legalább 5 kominak össze kell jönni a következő részhez!:) Ha több lesz az csak még jobb :))


Csak álltam az ajtónál és hallgattam Pattie fejmosását.
- Mégis mi volt ez Justin? Hm? Megbeszéltük, hogy egyenlőre szünetelteted a barátnőket. Most lefeküdtetek egymással. És mi lesz később?- kérdezte szinte ordítva.
- Ami azt illeti...már 3 hete együtt vagyunk.- hallottam meg Justin szavait és szívembe éles fájdalom hasított. Azt hittem csak elsimítja a dolgokat nem pedig kitálal. Kezeim remegni kezdtek és szaporán kapkodtam levegő után. Úgy éreztem most már biztos végem van.
- Hogy mii?- kérdezte fejhangon anyja.- és Ti ennyi ideig képesek voltatok a hátam mögött járni? Azt hittem ennél azért jobban megbízol bennem.
- Tudtam, hogy így fogsz reagálni.- most már Jus is ordított.- tudod rájöttem, hogy...hogy...szerelmes vagyok.- ezt már halkabban mondta de tisztán hallottam minden szavát és kis mosoly ült ki arcomra.- Alex más mint Selena volt.
- Ugyan fiam! Te minden lánynál ezt mondod.- mondta Pattie szemrehányóan.
- De Ő tényleg más és szeretném ha elfogadnád, hogy együtt vagyok vele.- határozottnak hangot ütött meg.
- Nem! Nem tartom jó ötletnek! Hogy úgy mondjam, nem vagytok egy súlycsoport.- kijelentése szívemig hatolt. Bár nem voltam biztos benne, hogy is érti, gondoltam, hogy hovatartozásomra utalt.- talán csak a pénzedre hajt és a hírneved miatt szeret.- és jól tippeltem, ugyanis kibújt a szög a zsákból.
Könnyeim mint a záporeső úgy ömlöttek szemeimből. Sejtettem, hogy nem fogadja majd valami jól a szerelmünket de, hogy ilyet feltételez rólam azt legvadabb rémálmaimban sem gondoltam volna.
Tudom, hogy nem vagyok jó módú, de soha nem lennék képes valakit azért szeretni mert vagyonos és híres. A szüleim rövid nevelésem során mindig azt tanították, hogy legyek becsületes és dolgozzak meg keményen mindenért. És én tartom is magam ehhez.
Talán heves temperamentumom és hirtelen feltámadt dühöm miatt, hangosan kicsaptam a konyha ajtót és elmagyaráztam Pattinek az iménti eszme futtatásomat majd hozzá tettem még egy-két dolgot.
- És tudod lehet, hogy félted a fiad, de már 19 éves és tud magára vigyázni.Felnőtt, okos ember aki képes irányítani az életét az anyja nélkül is.- mondtam neki vörösödő fejjel majd újra az ajtóhoz indultam de még egyszer vissza fordultam.- Ja és ne fáradj azzal, hogy kirúgsz mert felmondok!- jelentettem ki és távoztam.
Miután kiértem könnyeim újra ellepték szemeimet és most nem érdekelt semmi és senki.
Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a házat, fogtam egy taxit, és haza mentem. Otthon folytatódott letargikus hangulatom. Semmire nem voltam képes. Csak egy emberre gondoltam és az Justin volt.
Hosszú évek óta Ő volt az első ember akit közel engedtem magamhoz. Ő volt az aki mosolyt tudott csalni az arcomra. Ő volt az aki ki tudott szakítani a szürke hétköznapjaimból. De most...most már ő sincs nekem. Újra egyedül maradtam ebben a nagy világban. Hangos zokogásba kezdtem majd lassan sírásom hatására álomba merültem.

* Álom *

- Srácok gyertek kész a vacsora.- szólt anya a konyhából és már futottunk is Justinnal. 

Apa az aszatnál ült már és újságot olvasott. 

- Sziasztok szerelmesek!- mosolygott ránk és én szorosan Justin mellkasába bújtam ő pedig átölelt.

Leültünk az asztalhoz és vártuk anyát a vacsorával. 

Mikor kilépett a konyhából gyönyörű volt. Szőke haja ráomlott vállaira kivéve pár kósza tincs ami arcában lógott, ruhája pedig kifogástalan volt.

Mikor mind körbe ültük az asztalt hangos kopogás csapta meg fülünket.

Apa felállt és ajtót nyitott majd az ebédlőből is hallani lehetett ahogy azt mondja valakinek " pont időben érkeztél. Már vártunk "

Nem tudtam ki az ezért kíváncsian figyeltem az ajtót.

- Sziasztok bocsi a késésért de még a dokihoz is be kellett ugranom.- szaladt be Pattie hatalmas pocakkal majd öleléssel üdvözölt mindenkit. Mikor hozzám és Justinhoz ért körbe csókolt minket. 

Justin Pattie hasára tapasztotta kezeit és simogatni kezdte azt.

Ezután leült ő is köreinkbe és megkezdtük a vacsorázást. Pár perccel később azonban újra kopogtak....

* Álom vége *

- Nyitom már!- keltem fel amint épp ezt mondom. 

Olyan élethűnek tűnt minden. Gyönyörű álom volt. Anya, Apa, Justin, Pattie és Én. Mint egy nagy család.

Bárcsak a valóság is ilyen szép és gondtalan lenne.

Felültem a kanapén és szemeimet kezdtem el törölgetni. Majd kopogtattak. Ez már biztos nem az álmom része ezért az ajtóhoz siettem és kinyitottam azt. 

- Szia!- köszöntem Justinnak.- te kopogtál az előbb is?

- Igen de azt mondtad nyitod ezért vártam. De ez most lényegtelen, bemehetek?- kérdezte de már bent is volt.

- Jus...én sajnálom ahogy anyuddal beszéltem de hallottam amiket rólam mondott és nem hagyhattam.- magyarázkodtam neki.

- Ide költözhetek?- kérdezte váratlanul mit sem törődve előző mondatommal.

- Persze! De miért?- néztem rá értetlenül és vártam az okot.

- Miután elrohantál anyával még csúnyábban össze vesztünk és azt mondta, hogy amíg az ő házában vagyok addig azt csinálom amit ő mondd. Erre én össze szedtem a ruháimat kocsiba ültem és idejöttem abban reménykedve, hogy igent mondasz.- hadarta el gyorsan.

- Ez mind az én hibám.- hatottam le fejem és tényleg így éreztem mert ha én nem vagyok, még mindig jóba lennének Pattievel.

- Nincs igazad!- jött közelebb és megölelt.- már rég elegem volt abból, hogy mindenbe beleszól és úgy kezel mint egy gyereket. Az pedig, hogy beolvastál neki...meglepődtem de igazad volt.- mondta és államat felemelve megcsókolt.

- Köszönöm, hogy mellettem vagy!- bújtam hozzá csókunk után. 

Kicsit később behordtuk a cuccait és kipakoltunk.

És bár nem így képzeltem most mégis boldog voltam. Boldog mert életem legfontosabb személye itt van velem és kiáll mellettem..

Tudom, hogy az álmos rész nem sikerült valami jóra de nem igazán tudom, hogy kell ilyet csinálni. Azért remélem tetszett és kapok véleményeket!