Bocsáss meg!

20. rész.

* 1 héttel később

Alison már egy hete velem lakik és nagyon jól meg vagyunk. Viszont Justinról azóta nem hallottam semmit.
Nem keresett meg és ezek szerint nem is fog. Reménykedésem hiába való volt azzal kapcsolatban, hogy meg jön a józan esze. De talán nem is voltam neki olyan fontos.
Bár voltam azóta dolgozni mégsem találkoztam vele egyszer sem és valószínűleg nem avatta be anyját a vitánkba mivel nem kérdezett tőlem semmit.
Talán kerül? Nem tudom.
Alison és én éppen a konyhában tevékenykedünk kisebb-nagyobb sikerrel ugyanis Alison nem tud főzni.
Furcsa, hogy kívülről teljesen olyan mint én de belsőleg más. Ő mindig életvidám és boldog míg engem a problémák és azoknak megoldásai foglalnak le.
Mikor kész lettünk a nem éppen tökéletes ebéddel leültünk és neki láttunk, közben pedig beszélgettünk.
1 óra evés után befejeztük és gyorsan elmosogattam.
- Én elmegyek egy kicsit sétálni.- szóltam az ajtóból majd kiléptem.
Esett az eső de engem most nem érdekelt. Megnyugtató volt számomra ahogy ernyőmre csöpög az eső és nyugalmamat senki nem zavarta mivel nem igen voltak emberek az utcán.
Körülbelül 1 órás sétálás után megpillantottam Justinék házát. Teljesen véletlen keveredtem ide. Talán a sors újra közbe szólt és az lenne a helyes ha bemennék? NEM!
Túl sokszor hagytam a sorsra magam. Ebből elég! Most már nekem kell irányítanom a saját életemet.
Dacolva a véletlennel, elsétáltam a ház előtt és most már haza indultam.
Kételkedtem abban, hogy helyesen tettem-e de mivel nem én hibáztam nem tartottam igazságosnak, hogy én kérjek bocsánatot.
Pedig olyan jó lenne újra karjai közt lenni. Újra érezni csókját. Hallani nevetését. Nagyot sóhajtottam és folytattam a sétát.

* Justin szemszöge

Ahogy kijöttem a kórházból beszéltem Scooterrel aki elmondta nekem, hogy Lil tényleg drogot adott nekem és nem véletlenül. Újabban ő a sztárok dílere és azt akarta, hogy én is szokjak rá.
Mikor ezt megtudtam, első gondolatom Alex volt. Igaza volt és megvédett én mégis hátat fordítottam neki.
Abban a pillanatban szerettem volna beszélni amint kiderült minden de már a repülőn ültem útban Argentínába mivel ott lesz koncertem.
Egész héten bántott az Alexel való viselkedésem de annyira sűrű volt a program, hogy még telefonálni sem tudtam neki. De amint haza érek fel fogom keresni.

**

Otthon édes otthon!
Újra itthon! A kocsiból kiszállva szaladtam anyához és tesóimhoz mert bár 1 hét nem sok de nagyon hiányoztak.
- Sziasztok!- köszöntem be mire a picik kiszaladtak a nappaliból és rám ugrottam aminek egy hatalmas borulás lett az eredménye. Csak jót nevettem rajta és megöleltem őket.
- Szia kicsim!- jött oda anya is és megölelt.
Jó itthon de nekem most van egy feladatom úgyhogy nem sokáig élvezve a családi együtt létet, újra megöleltem mindenkit és kocsimba pattantam.
Egész úton liftezett a gyomrom idegességem miatt. Féltem, hogy talán annyira megbántottam, hogy nem fog megbocsájtani.
Amint háza elé értem leállítottam a motort de még nem mentem be. Fejemben össze szedtem mondani valómat és próbáltam legyűrni félelmemet.
Pár perccel később sikerült rászánnom magam a kiszállásra. Az ajtó előtt még vacilláltam de kezeim tudták, hogy szívem mit akar ezért önkéntelenül bekopogtam.
Amint az ajtó kinyílt esélyt nem adva Alexnak a tiltakozásra belekezdtem bocsánat kérésembe.
- Tudom, hogy hibás vagyok és, hogy csak jót akartál nekem. Neked kellett volna hinnem de hülye voltam.
Nagyon szeretlek és minden vágyam, hogy újra velem legyél. Remélem tudod, hogy minden szó őszinte és megbocsájtasz.- hadartam el neki gyorsan és a végén közelebb léptem majd megcsókoltam.
Bár most valami más volt csókunk közben nem foglalkoztam vele hisz erre vártam egy hete.
Mikor elváltam ajkaitól szipogást hallottam a hátam mögül és mikor hátra néztem azt hittem szemeim kápráznak. Alex állt mögöttem kisírt szemekkel.
Fejem a két egyforma lány között cikázott majd azt hiszem elájulhattam ugyanis ezek után semmire nem emlékszem.

* Alex szemszöge

Mikor haza értem megláttam Justin kocsiját házunk előtt és lábaimat gyorsabban szedve siettem mivel reméltem, hogy békülés céljából jött. Ám amikor a bejárathoz értem megláttam, hogy épp Alisonnal smárol.
Szemeimet ellepték hatalmas könnycseppjeim. Csak álltam és néztem rájuk.
Majd mikor elváltak egymástól jelezve, hogy itt vagyok. szipogni kezdtem mire Justin megfordult és arcára a teljes döbbenet ült ki.
Feje köztem és testvérem közt ingázott majd egyszer csak összeesett.
- Gyorsan segíts vigyük be!- szólalt meg Alison.
Behúztuk a nappaliba.
- Mégis mi volt ez az előbb?- kérdeztem nem éppen nyugodt hangnembe Alisont.
- A csók? Azt neked szánta de valljuk be őszintén nehéz minket meg különböztetni.- nevette el magát majd folytatta.- azonban mielőtt megcsókolt elmondta, hogy mindenben neked volt igazad és, hogy hülye volt. Ő szeret téged!- jelentette ki és csak csodálkozva néztem rá.
Alison magyarázata után már logikusabbnak tűnt az iménti dolog. Valóban nehéz minket megkülönböztetni.
Megkönnyebbülve mosolyogtam tesómra majd megöleltem.
Ölelkezésünket Justin ébredése szakította félbe....

Remélem tetszett az rész és kapok pár véleményt!!