A cikk!

10. rész.

Sziasztok!
Először is azzal kezdeném, hogy eljutottunk a 10. részhez ami nekem nagy boldogság. Sokan olvassátok a történetet és egyre több kommentet kapok ami nekem hatalmas dolog. És szeretném mindenkinek megköszönni a biztató véleményeket. Remélem így is érzitek!:)))
Szóval köszönöm és olvassátok tovább mert még tartogatok egy-két izgalmas részt.
Jó olvasást mindenkinek!!

lovegirl! <3

Elhaladva egy újságárus mellett szemem megakadt az egyik címlapon.

Szemeim fürkészni kezdték az oldalakat majd megláttam egy képet amin én és Justin épp jövünk ki a kávézóból. 

Miután kielemeztem a képet olvasni kezdtem a hozzá tartózó cikket.

Justin Biebernek új barátnője van! Vagy nem?

Bár a Kanadai tini és Selena Gomez még csak nem rég szakítottak, a sztár máris egy másik lány oldalán vigasztalódik. A kép alapján sokan találgattak, hogy mi az igazság de egyik riporterünk elkapta Justint és kérdőre vonta tegnap este az ominózus eset után.

- Justin ez a lány a barátnőd? Szeretitek egymást?

- Nem, nem a barátnőm! Ő a takarító nőnk. És nem szeretem.Sőt alig ismerem!- jelentette ki a popsztár.

Justin tagadta az állítást de nem tudhatjuk, mi lesz még később.

Amint hírt kapunk róluk azonnal hozzuk nektek!

Annyira lesokkoltam az olvasottak miatt, hogy kezemből kiesett az újság és csak ott álltam mozdulatlanul.

Szemeimet könnyeim lepték el és szívembe erősen hasított a fájdalom.

Első gondolatom az volt, hogy megbíztam benne. De miért??? Hogy lehettem ennyire hülye? Soha senkibe nem bíztam meg erre belép az életembe és alig 2 hét alatt beférkőzik a bizalmamba. De ennek itt most vége.

Túl sok volt már a fájdalomból és a megalázásból. Hála neki mindenki megvet.

Könnyeimmel küszködve futottam haza. 

Mikor haza értem mérgemben ordítottam egyet és a fájdalomtól összeestem. A többire pedig nem emlékszem....

* Később

Mikor kinyitottam szemeimet, egy fehér szobában ébredtem és éreztem, hogy valaki simogatja a kezemet.

Ahogy fejemet erő hiányában lassan oldalra fordítottam Justint láttam meg.

Kezemet azonnal kirántottam övéi közül mire értetlenül nézett rám.

- Mit keresel te itt?- kérdeztem tőle szemrehányóan.

- Én hoztalak be!- mondta halkan.

- És miért vagyok én itt?- tettem fel neki újabb kérdésemet.

- Az orvosok szerint idegösszeomlásod volt.- ezt talán még halkabban mondta mint előző mondatát.

Erre már nem válaszoltam csak kezeimből tépkedni kezdtem ki a tűket és a csöveket.

- Mit csinálsz?- kapta rám hirtelen tekintetét Justin.

- Nem látod? Egy percig sem maradok itt tovább. Nincs már semmi bajom sem. Te pedig hagyj békén!- mondtam hangomat egy oktávval felemelve.

- Szóval olvastad a cikket.- jött rá hirtelen tetteim okára.

- Naná, hogy olvastam! Úgyhogy húzz el innen mert amit olvastam az alapján nem szívesen vagy itt.

- Alex hagy magyarázzam meg!- fogta meg karomat erősen és maga felé rántott.

- Nekem nem kell magyarázkodnod!- rántottam el karomat.

Folytattam tovább a csövek kiszedését amikor bejött a doki.

- Maga mit művel?- nézett rám az orvos kikerekedett szemekkel. 

- Elnézést doktor úr de semmi bajom. Szeretnék haza menni.- jelentettem ki nagyon komolyan.

- Saját felelősségére távozhat de akkor is szólhatott volna.- papírjai mögé bújva oktatott ki.

- Nagyszerű!-mondtam.

Justinra egy gyors pillantást vetettem és láttam arcán, hogy le van döbbenve.

- Menj ki!- mondtam neki és karomat az ajtó felé nyújtottam, hogy nyomatékosítsam a kijelentésemet.

Teljesen lefagyva ült az ágyam melletti széken és nem is válaszolt.

- Nem hallottad! MENJ KI!!!- förmedtem rá amire észbe kapott és távozott.

Magamra vettem ruháimat majd vissza ültem ágyamra. Borzasztóan felzaklattak az imént történtek de ezt Justinnak nem volt szabad látnia. Nem láthatja, hogy milyen hatást vált ki belőlem és főképp azt nem láthatja, hogy össze vagyok törve. 

Pár perc múlva erőt vettem magamon és kiléptem a kórterem ajtaján. Persze amint gondoltam Justin ott ült a váróban. 

Elmentem mellette mintha csak egy idegen lett volna és kiléptem a kijáraton. 

Hirtelen egy hideg kezet éreztem vállamon. Mikor megfordultam Justinnal találtam szembe magam. 

Épp beszédre nyitottam volna a számat amikor szorosan magához húzott és meg csókolt.

Bár próbáltam ellenkezni nem tudtam. Csókunk után azonban beszélni kezdett.

- Hallgass meg! Csak ennyit kérek. És ha nem hiszel nekem akkor békén hagylak.- ajánlotta fel ötletét.

- 2 perced van.- magam sem tudom mi ütött belém de kíváncsi voltam a verziójára.

- Köszönöm. Szóval valóban igaz amit írtak. DE! Csak azért mondtam ezeket mert sem a te sem a saját érzéseimben nem voltam biztos. Ráadásul a kérdések gyorsan jöttek és össze zavarodtam. Nagyon sajnálom. Megtudnál nekem bocsájtani?- kérdezte le hajtott fejjel.

- Majd még átgondolom!- jobb válasz nem jutott szembe mivel el kell döntenem még magamban, hogy higgyek neki vagy se.

- Rendben!- nézett rám reménnyel teli szemekkel.

Elengedett és elindultam haza. Sétáltam mert az idő és szép volt és ki akartam egy kicsit szellőztetni az agyamat. Nagyon sok mindent kell most átgondolnom...

Remélem tetszik! Sokat agyaltam rajta. De végre megszületett. Sajna most valahogy nem úgy jött az ihlet ahogy máskor. De megesik az ilyen.

Várom a véleményeteket és ha tetszik a blog akkor legyetek rendszeres olvasók! Nekem nagyon sokat jelentene.:))))