A napló!

6. rész.

Felemeltem a tárgyat a földről megláttam, hogy kis füzet és az van ráírva, hogy NAPLÓ!
Sokáig vacilláltam, hogy bele nézzek-e vagy se mert nem az én dolgom mi van benne. Viszont nagyon kíváncsi voltam mi is jár Justin fejében.
Hosszas gondolkodásom után arra jutottam, hogy csak nem akkora baj ha egy kicsit belekukkantok.
Gyorsan pólóm alá dugtam és ideiglenes szobám felé vettem az irányt.
- Jó éjszakát Alex!- szólalt meg Kenny a nappaliból és én ijedtemben majdnem elejtettem a kis könyvet. De szerencsére elbírtam kapni.
- Neked is jó éjt!- hangom kicsit bizonytalan volt de szerencsére nem nagyon figyelt rám mert épp meccset nézett a TV-ben.
Mikor sikeresen felértem a szobába leültem az ágyra és magam elé raktam a naplót. Még mindig nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet. Bár Justin elég bunkó és megérdemelné.
Ezzel nyugtatva lelkiismeretemet felkaptam és kinyitottam az elő oldalon.
Az eleje még nem is volt annyira érdekes mert a napi dolgairól írt és arról, hogy éppen hova ment fellépni de a közepe felé kezdett izgis lenni.
Ahogy olvastam elértem egy részhez ami talán megmagyarázza nekem a viselkedését.

Kedves naplóm!

" Selena elhagyott, füvezéssel gyanúsítanak, nincs magánéletem. Már nem az vagyok aki régen voltam. Már nem tudok annyit mosolyogni mint régen. Fáj, hogy mindenki gyűlöl. Az egyetlen ami miatt nem adom fel az a rajongóim és a családom szeretete. 
Mindenhol csak bántanak. Nem tudom mi lesz. Sokan írják nekem, hogy mi lett a régi, vidám Justinnal.? Már én sem tudom.
Fáj, hogy a Beliebereknek csalódást okozok. Pedig nélkülük én még mindig csak egy Kanadai srác lennék aki a színház előtt zenélget.
Nem tudom, hogy lesz de talpra fogok állni. Nem hagyom, hogy az utálóim gyengének lássanak. "

Ezt a rövid részletet olvasva kicsit átértékelődtek bennem a dolgok! Lehet, hogy nem is olyan egyszerű az élete? Gondolataimat félbe hagyva, folytattam az olvasást.
Csak olvastam, olvastam és olvastam. És ismét egy olyan részhez értem ami nagyon felkeltette érdeklődésemet.

Kedves naplóm!

" Ma új takarítónő érkezett. Jobban mondva lány! 
Meg kell mondjam nagyon csinos bár elég távolságtartó. Bár én sem viselkedtem vele valami kedvesen. De nem láthat gyengének. NEM!
Mikor megemlítette, hogy mi már találkoztunk minden beugrott. De mivel szégyelltem magam tettem miatt jobbnak láttam az egészet letagadni. Mindent csak a hülye haverjaim miatt csináltam.
Valami megfogott ebben a lányban! Nem olyan mint a többi. "

Itt igen csak meglepődtem. Még, hogy én vagyok a távolságtartó! Akkor ő mi?
Egy mondat cikázott a fejemben.: " nem láthat gyengének "
Miért nem láthatom gyengének? Miért baj ha kimutatja az érzéseit? Nekem kifejezetten szimpatikusabb lenne. De nem mondhatom el neki mert akkor egyből rájönne, hogy honnan tudom ezeket a dolgokat.
Egy terven gondolkoztam, hogy tudnám feltűnés mentesen elérni azt, hogy megnyíljon nekem.
Tudom, hülyén hangzik, hogy szeretném megismerni mivel tegnap még ki tudtam volna nyírni. És valószínűleg ez így is maradt volna ha nem találom meg a naplóját.
Mivel eléggé kifárasztott ez a sok gondolkozás és a gyerekekkel való foglalkozás, úgy döntöttem, hogy a többit holnap olvasom el.
Sokáig forgolódtam új helyemen és mikor meguntam lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár tejet.
Mikor leértem Kenny még mindig a TV-t bámulta.
- Szia kislány! Hát te nem alszol?- kérdezte kicsit kómás hangon.
- Nem tudok! Lejöttem inni egy kis tejet.- mondtam a konyhába menet.
- Csatlakozok!- állt fel a fotelből és követett.
Kiöntöttem a két bögre tejet és leültünk az asztalhoz.
- Tudod Alex, büszke lehetsz magadra!- törte meg a csendet Kenny.
- Miért is?- nem értettem mire gondol.
- Csak azért mert Jazmyn és Jaxon nagyon kevés emberrel viselkednek így az első találkozásnál. Általában vagy Pattie vagy Justin mögé bújnak és onnan figyelnek. De nálad nem így volt.- szavai nagyon jól estek és mosolyogva hallgattam.
- Ugyan.- legyintettem felé.- egyszerűen csak érzik, hogy nem kell tőlem félniük.
- Az lehet!- helyeselt Kenny.- na de most már menjünk aludni mert a lurkók korán kelnek. - mosolygott.
- Rendben!- mosolyogtam rá vissza majd újból jó éjszakát kívántunk egymásnak egy felmentem szobámba.
A naplót gondosan elrejtettem majd bele huppantam ágyamba.
A tej meghozta hatását ugyanis pár perccel később már aludtam is.

Ennyi lenne most! Remélem tetszett mindenkinek és elég izgalmasra sikeredett! Várom a kommenteket!:))

FONTOS!

Sziasztok!

Nehéz elhatározás ez részemről de befejezem ezt a blogot! Tudom, hogy nem sok rész van még fent de azokhoz is kevés kommentár érkezik és kevesen is látogatják.
Talán az én hibám mert lehet, hogy nem érdekes a sztori vagy én nem írok jól...nem tudom.
De ha ez így van akkor írjátok meg, hogy lenne jobb mert így nem tudok változtatni.
Ha őszinte akarok lenni akkor azt mondom, hogy szívem szerint írnék tovább ebbe a blogba de ha nincs neki értelme akkor abba hagyom.
Szeretném tudni, hogy nektek mi a véleményetek! Maradjon vagy ne? Ha igen akkor miért és ha ne akkor is miért?

Várom a kommenteket! Holnap délutánig várom. Addig gondolkozok mi legyen.

Köszi annak aki elolvassa!

lovegirl!

Fellépés!

5. rész.

Bocsi, hogy ide is csak most hozom de itt is elmondom, hogy dolgom volt. Mindig igyekezni fogok a részekkel ha tudok de cserébe kérek mindenkit, hogy egy-egy kommentárral tiszteljen meg. Akik eddig kinyilvánították a véleményüket azoknak köszönöm.:))

- Nem nem nem! Igazából egy szívességet szeretnék tőled kérni.- kíváncsian lestem.- a helyzet az, hogy.....

- Azt szeretném kérni, hogy babysitterkedj! Tudod, Justinnak el kell utaznia 1 hétre egy fellépés miatt Franciaországba és én meg az apja is vele tartunk. Viszont nekem van még egy kisfiam és egy kislányom is. Őket is elvinnénk de nem bírnák még ezt a hosszú utat és ott túl nagy lesz a felhajtás is. Ezért szeretném ha egy hétig a takarítás mellett vigyáznál is rájuk. Persze az eddigi fizetésed duplájáért.- hadarta el Pattie gyorsan kérését és én csak döbbent arccal figyeltem minden szavát. 
- Köszönöm a lehetőséget! Elvállalom!- mosolyogtam rá.
- Én köszönöm Alex és a részleteket pedig ha holnap jössz elmondom.- elköszöntünk egymástól majd beült kocsijába és elhajtott.
2 dolog miatt is örültem. 1: egy hétig nyugtom lesz és nem piszkál majd Justin. 2: dupla annyit fogok keresni mint eddig.
Bár az iskolából hiányozni fogok most ez sem számít. Egy olyan lánynak mint én fontosabb a megélhetés.
Mivel elég későre járt úgy döntöttem lefekszem aludni. Csakhogy ez nem ment olyan könnyen. Órákig forgolódtam ágyamban, pedig rám ez nem jellemző.
Ha őszinte akarok lenni Justinon gondolkoztam. Mégpedig azon, hogy miért ilyen bunkó sokszor. Mikor utána olvastam régebbi életét is szemügyre vettem. 
Régen egy életvidám, kedves és szellemes gyerek lehetett a leírtak alapján. Most viszont egy agresszív, beképzelt, arrogáns figura.
Megoldásokat kerestem miért ilyen és csak az jutott eszembe, hogy talán a hírnév elvakította. A sok pénz, a csillogás és az, hogy lányok milliói istenítik. Itt eszembe jutott az a mondata mikor bemutatkozott és biztosra vette, hogy őt mindenki ismeri.
Abba hagytam a gondolkozást mert vissza emlékezésem után éreztem, hogy arcomat elönti a forróság dühöm miatt.
Mivel aludni továbbra sem bírtam, lementem a nappaliba és beültem a TV elé. Nem sokáig néztem mert elnyomott az álom.

Másnap reggel riadtan ébredtem mert a késői fekvés miatt kicsit elaludtam. Arra már nem volt időm, hogy szokásos takarításomat elvégezzem ezért felöltöztem és már rohantam is a suliba. 
Épp csengőre értem oda de még nem volt bent a tanár. Szuper! Mondtam magamban és gondolatban vállon veregettem magam.
Bejött Mr. Boner és kezdetét vette a történelem óra.
Körülbelül az óra felénél jártunk amikor kopogtak a terem ajtaján. Mikor kinyílt az ajtó, egy nagydarab néger férfi lépett be. Mindenki azon törte a fejét, hogy ki lehet. 
- Jó napot!- köszönt udvariasan majd folytatta.- elnézést a zavarásért de egy Alex Morrison nevű lányt keresek.
- Ott űl.- mutatott rám Mr. Boner mire rám kapta mindenki a tekintetét.
- El kell őt vinnem mert Miss Mallette várja.- magyarázott a tanárnak míg én lassan pakolni kezdtem a dolgaimat táskámba.
Mivel Mr. Boner elengedett gyors léptekkel a kijárat felé mentem. Mikor kiértem egy nagy fekete autóhoz sétáltunk.
- Szia! Engem Kennynek hívnak! Még nem találkoztunk. Én vagyok a család testőre.- mutatkozott be udvariasan majd beszálltunk.
Útközben beszélgettünk és kiderült, hogy nagyon jó fej.
Mikor a házhoz értünk láttam, hogy Pattie bőröndjét húzza egy másik autóhoz. Kiszálltam és oda kocogtam hozzá.
- Szia Alex. Ne haragudj, hogy elrángattalak a suliból de hamarabb el kell elutaznunk. Remélem nem gond. Kenny itt marad veletek és ő mindent elmagyaráz majd!- mondta el gyorsan és közben berakta bőröndjét a kocsiba.
- Semmi gond de még nem szóltam az iskolában.- mondtam kicsit zavartan mire szavamba vágott.
- Ne aggódj azt én elintézem.- mondta nyugodt, magabiztos hangon. 
Ezután Kennyvel és Pattievel bementünk a házba, hogy megismerhessem a két lurkót. Még alig léptük át az ajtót már két kíváncsi szempárt láttam meg a konyha ajtó mögött bujdosni. Végig mértek, majd egy kicsit közelebb jöttek.Bemutatkoztam nekik és ők is nekem. Biztos jó lesz ez a hét mert jó gyerekeknek látszanak.
- Nekünk indulnunk kell. Akkor majd 1 hét múlva találkozunk. És érezd otthon magad.- jelentette ki Pattie fülig érő mosollyal.- JUSTIIIN- kiabált fel az emeletre.
Nem kellett sokat várni a sztárocska is megérkezett köreinkbe. Mikor meglátta a picurokat ledobta földre a táskáit, leguggolt és széttárta karját mire a picik futni kezdtek.
Alig hittem a szememnek, hogy tud kedves is lenni. Sokáig ölelgette, puszilgatta őket majd mikor felállt felém vette az irányt.
- Nagyon vigyázz rájuk mert ha bármi bajuk lesz...- nem fejezte be mondatát. Na eddig tartott a kedvessége viszont ez a fenyegetőzés most nem ütött annyira szíven hisz csak aggódik a testvéreiért.
- Ne félj vigyázni fogok.- mondtam és ránéztem a gyerekekre, hogy kerüljem tekintetét. 
Ahogy ezt kimondtam dudálásra lettünk figyelmesek. Mindenki kiment. Én fogtam Jazmynt Kenny pedig Jaxont.
Míg láttuk őket végig integettünk majd bementünk. Kennyvel besétáltunk a konyhába ahol én vacsorát csináltam míg ő elmondott mindent amit tudnom kell. 
Megfürdettem és megetettem a srácokat majd felvittem őket aludni. Bár gyönyörű szoba volt nekik berendezve rángatták a nadrágom és kérleltek, hogy hagy aludjanak Justin szobájába. És mivel én nem vagyok semmi jónak az elrontója megengedtem nekik. Úgyis mindene a két tesója akkor ez még bele fér.
Befeküdtek ketten az ágyba én pedig olvastam nekik egy mesét. Mire vége lett be is aludtak és édesen szuszogtak egymás mellett. Óvatosan akartam kijönni nehogy felébresszem őket. De mivel ügyetlen vagyok sikerült neki mennem az asztalnak ahonnan kiesett valami. 
Mikor lenéztem és felvettem elkapott a kíváncsiság.....

Zaklatás!

4. rész.

Meglepődtem mert rájöttem honnan olyan ismerős a neve. Tényleg nagyon híres lehet ha ennyi minden szól róla. Azért nem tudtam ki ő mert kevés szabadidőmben nem a TV-t bújom, hanem próbálom magam kipihenni.
Viszont bármennyit is olvastam Mr. Suttyó után még mindig nem találtam szimpatikusnak. Egy-két hír olvasása közben pedig nem kicsit kikerekedtek szemeim.
De így már világos volt mitől ennyire bunkó. 1 órája ülhettem a gépnél és olvasgattam.
- Tudtam, hogy érdekellek!- szólalt meg valaki hátam mögül. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy leestem a székről. Mikor hátra néztem meg sem tudtam hirtelen szólalni.- Tudtam, hogy nem tudsz nekem sokáig ellenállni.- Jelentette ki Justin büszke tekintettel.
Gondolkodtam egy darabig mivel tudnám kimagyarázni a dolgot de semmi nem jutott eszembe és akkor rájöttem a tökéletes taktikára. A legjobb védekezés a támadás.
- Te teljesen zakkant vagy? Mit képzelsz magadról? Hogy mertél követni?- tettem fel neki sorra kérdéseimet de ő csak győztesen vigyorgott.
- Jaj Cica! Ne játszd már tovább az agyad! Tudom, hogy bejövök neked! De kinek nem?- mondta és utolsó mondatánál hatalmasat nevetett ami miatt ki is dobtak minket mondván ez egy könyvtár.
Miután kiértünk gyors tempóban elindultam házam felé de akkor elém ugrott tahó kapitány. Itt pedig ismét elő tört belőlem az állat.
- Ha azt képzeled te bármit megtehetsz akkor kurva nagyot tévedsz! Nem volt elég, hogy kirugattál, molesztáltál, és követtél most még zaklatsz is?. És akár lehetsz te jó Isten is akkor sem fogom ezt hagyni és ha most nem hagysz békén komolyan mondom feljelentelek.- éreztem, hogy arcomat elönti a vér dühömben.
De mégsem voltam elég meggyőző ugyanis monológom végén neki döntött a falnak és teljesen hozzám simult két kezét pedig vállaim mellé szorította.
- Ugyan már kicsi lány, nem tennél te olyat.- mondta és közben mélyen szemembe nézett.
- Azt meg miből gondolod?- szólaltam meg de sokkal erőtlenebbül mint pár perce.
- Onnan, hogy bejövök neked és csak idő kérdése, hogy ezt te is belásd!
- Ne is álmodj róla! És most pedig engedj el.- löktem el 2 kezét magam mellől.
Ismét sietősen megindultam és örömmel vettem észre, hogy nem követ. Nagyon felidegesített viselkedése. Tipikus sztár. Azt hiszi övé a világ. Akkora egója van, hogy csoda ha befér az ajtón.
Míg mérgelődtem haza is értem. Hangos puffanással ért földet a táskám. Mérges voltam mert tudtam, hogy lehetetlen elkerülni a vele való találkozást. De mivel fáradt is voltam, forró fürdőt csináltam magamnak és vagy 2 órán keresztül áztattam benne testem. Bár gondolataim még mindig cikáztak agyamban mindig elhessegettem őket.
Egy dologra próbáltam koncentrálni. A pénzre! Ez az egy esélyem volt arra, hogy kitörjek innen. És ha ez ösztönöz akkor talán még ezt a tuskót is hamarabb elviselem.
Mikor végeztem kényeztetésemmel magam köré tekertem törölközőmet majd szobám felé vettem az irányt.
Felvettem pizsamámat és gyorsan ágyba bújtam. Reméltem, hogy anyával fogok álmodni mert ha vele álmodok mindig nyugodtabbak az éjszakáim.
Így is lett. Egy fehér szobában találkoztunk ahol egy kerek asztal volt 2 székkel. Olyan valóságos volt az egész, hogy kezdtem elhinni, hogy mindez igaz.
- Úgy gondoltam, meg kell téged látogatnom újra mert gondjaid vannak.- beszélt hozzám anya.
- Hát igen. Nem is kicsik!- elmondtam neki mindent az elejétől. Majd a végén anya végig simított arcomon és beszédre nyitotta száját.
- Kicsim...nem szabad elsőre ítélni. Te is erőnek mutatod magad holott én tudom, hogy ez csak álca. Talán neki is csak álca ez a viselkedés! Időt kell adnod a dolgoknak!- mosolygott rám.
Nem igazán értettem mit is akar jelenteni ez a mondata de nem szóltam, csak szorosan megöleltem.
- Annyira hiányzol és olyan jó lenne ha mindig itt lennél velem!- mondtam mellkasába fúródva.
- Én mindig itt vagyok veled! Fentről vigyázok rád.- el tolt magától, hogy szemembe nézhessen.
Még egyszer megöleltem majd felébredtem. És bár el kellett tőle ismét búcsúznom jó kedvel keltem fel. Ha vele álmodok mindig ez van.
Ma újra iskola van ezért felöltöztem, összepakoltam egy kicsit és lépteimet a suli felé irányítottam.

* Pár órával később

Mondanom sem kell, hogy ez a nap is felettébb unalmas és szellemileg fárasztó volt. Lassan sétáltam haza.
Mikor már csak pár házra voltam otthonomtól egy idegen autót láttam meg a kapu előtt. Kicsit megijedtem de tovább mentem.
Miután odaértem Pattie szállt ki a kocsiból.
- Szia Alex! Válthatnánk pár szót?- kérdezte és láttam, hogy kissé ideges.
- Persze. Gyere beljebb.- invitáltam be szerény hajlékomba. Kicsit szégyelltem is de nem lehettem udvariatlan.
Leültünk és mielőtt még elmondhatta volna miért jött neki szegeztem kérdésem.
- Talán a munkámmal van probléma?- aggódtam mert nem szerettem volna elveszíteni ezt a munkát is.
- Nem nem nem! Igazából egy szívességet szeretnék tőled kérni.- kíváncsian lestem.- a helyzet az, hogy.....


Bocsi, hogy csak most hozom a részt de dolgom volt ma. Remélem tetszik. 3 kommentár után jön a következő!:)

Az új főnök!

3. rész.

Reggel mikor felébredtem minden a megszokottan ment. Rendrakás majd iskola. Ma mégis boldogabb voltam. Hogy miért? Mert talán most fordul a kocka az életemben.
Miután végeztem a suliban haza mentem és mivel még volt egy kis időm mielőtt el kellett indulnom a munkába, kezdetét vette a tanulás.
Most nehezen ment a koncentrálás. Magam sem tudom, hogy miért.
Mikor végeztem ránéztem órámra és láttam, hogy már 4 óra van. Felvettem egy melegítő ruhát össze kötöttem hajam majd indultam is.
Ahogy odaértem ismét rácsodálkoztam a látványra mert még mindig nagyon tetszett. Soha nem jártam ezelőtt ilyen szép környéken. Itt valahogy még a fű is zöldebb.
Kicsit el is gondolkoztam, milyen lenne ilyen helyen élni. Majd mikor fel eszméltem, hogy elfogok késni bekopogtattam. Ismét Pattie nyitott nekem ajtót és mielőtt neki kezdtem volna munkámnak megmutatott mindent. Rá kellett jönnöm, hogy unatkozni nem fogok ugyanis hatalmas előteret, 4 hálószobát, 2 fürdőszobát, nagy konyhát és egy irodát rejtett a ház.
Miután befejezte idegenvezetését elköszönt mert el kellett intéznie valamit. Én pedig neki láttam dolgomnak.
Zenét kapcsoltam telefonomon, hogy pörgősebbe menjen a meló. Fülemben dübörgő dallamoktól nem igazán hallottam semmit ezért azt sem vettem észre, hogy valaki bejött csak akkor amikor meg kopogtatta vállamat. Hirtelen megijedtem és mikor megfordultam mérhetetlen düh fogott el.
- Szia szépségem! Gondolom te vagy az új szobalány. Én Justin vagyok de ezt biztos tudod.- húzta magát mintha valami isten lenne.
Arcom lángolásából rá jöttem, hogy minden érzelmem kiült arcomra.
- Már, hogy a francba ne tudnám ki vagy! Te vagy az a bunkó aki miatt kirúgtak a munkahelyemről és aki molesztált.- mondtam nem igazán visszafogottan.
- Mi? Hogy én téged? Életemben nem láttalak még! Te is biztos az egyik zakkant rajongóm vagy!- nem igazán értettem mire gondol.
- Mi a francért rajonganék én érted?- kérdésem eléggé meglepte és dühösen nézett rám.
- Jaj ne akard már bemesélni, hogy nem tudod ki vagyok!
- Már pedig tényleg nem tudom és ha őszinte akarok lenni nem is nagyon érdekel. És ha kérhetném ne tarts fel mert én itt dolgozni szeretnék.- mondtam majd sarkon fordultam és ott hagytam. Még egyszer vissza pillantottam de már nem láttam senkit. Nyugtáztam magamban, hogy békén hagyott ezért indultam fel a lépcsőn, hogy az emeleten is elvégezzem dolgomat.Azonban amikor felértem ott állt előttem.
- Te mit nem értesz abból, hogy ne tarts fel?
- Tudod Cicám, lehet, hogy most még nem érdekel ki vagyok de azért tájékoztatlak. A nevem Justin...Justin Bieber.
Mit ne mondjak ismerős volt a neve de még most sem tudtam hova tenni az infót.
- És akkor mi van?- kérdeztem teljesen flegmán.
- És irtó befolyásos vagyok ráadásul a főnököd! Szóval figyelj ide Szivi!- szorította meg karomat.- mostantól nem tűröm el ezt a hangnemet. Ha mégis szájalni van kedved abban az esetben repülsz.- mondata végén elengedte karomat és elment.
Hogy ez mekkora paraszt. Még, hogy ő a főnököm. Ő egy utolsó senki a szememben. Első találkozásunk alkalmával sem méltattam volna szebb szavakkal de most már teljesen biztos voltam benne.
Bár örültem a munkának és a vele járó fizetésnek, és elhitettem magamnak, hogy most már megváltozik minden, tudat alatt sejtettem, hogy nincs nekem akkora szerencsém, hogy minden klappoljon.
És íme meg is van mi nem stimmel! Ez a....nem is tudok semmit mondani mert a legdurvább káromkodás is gyenge lenne ide.
Gondolataimat félre söpörve folytattam dolgomat. Ez a bunkó amúgy sem érdemli meg, hogy gondolataimat rá pazaroljam.
Mikor este végeztem mindennel elköszöntem Pattitől aki idő közben haza ért és elindultam.
Útközben viszont nem hagyott kíváncsiságom és bementem a helyi könyvtárba, hogy utána nézzek Mr. Suttyónak.
Mikor beértem bevettem magam az egyik gép elé és beírtam nevét a keresőbe.
Hát talán mondanom sem kell, hogy igencsak meglepődtem...

Fel vagy véve!

2. rész.

Először is köszönöm a kommenteket és azt, hogy itt is támogattok és bátorítotok.

Remélem a továbbiakban is itt lesztek velem.

Egy kezet éreztem a vállamon. Mikor felálltam és hátra néztem egy idegen srácot tekintettem meg a hátam mögött.

- Ne haragudj a haverom viselkedése miatt. Justin mostanában teljesen hülye. Kárpótolhatlak valamivel?

Végig hallgattam de valahogy nem tudtam neki hinni. Mint már mondtam nem bízok meg senkiben és egyébként is, amikor a kávézóban ott ült a barátaival, előszeretettel nevetett és gúnyolódott rajtam velük.

- Tudod mit? Nem tudsz engem kárpótolni. Mondd meg a tapló haverodnak, hogy bekaphatja! És menjetek mindannyian a francba.- ordítottam vele miközben még mindig megállás nélkül folytak könnyeim.

Láttam arcán, hogy nem egészen erre a reakcióra számított. Én pedig ezt éppen le szartam.

Meguntam, hogy mindenkinek én vagyok a céltáblája. Meguntam, hogy úgy taposnak el ahogy akarnak mert én bármit lenyelek. 

Ennek itt most vége! Elegem lett ebből. 

Hátat fordítottam neki és elszaladtam. Egészen hazáig futottam és mikor beértem a lakásba erőt vettem magamon. Leültem a kanapéra és új állás után kezdtem kutatni.

Keresgélésem első pár percében nem találtam olyat amit szívesen csináltam volna, majd meg akadt szemem az egyik munka lehetőségen:

" Takarítói munka! Gyors Precíz és ügyes fiatal munkaerők jelentkezését várjuk. Részleteket személyesen. "

Nem volt hosszú hirdetés viszont annál jobban megfogott. Takarítani nem nehéz és amúgy is minden napom abból áll. Szóval úgy döntöttem el megyek az állásinterjúra. Veszteni valóm nincs.

Mivel hétvége van most kivételesen munka után nem kell leülnöm tanulni. Elfoglaltság kép elhatároztam, hogy lemegyek a helyi táncterembe ami már évek óta zárva van és kiengedem magamból a felgyülemlett haragot és feszültséget. 

Szerettem ezt a helyet mert senki nem zavart és kitombolhattam magam.

Össze szedtem minden cuccomat és el is indultam. Mikor odaértem bekapcsoltam telefonomon a zenét, fülhallgatómat fejemre raktam és kezdetét vette a tánc.

Ilyenkor elképzelem, hogy senki nem létezik rajtam és a zenén kívül.

Már egy órája táncolhattam mikor lemerült a telóm. Össze szedtem vizes palackomat, pulóveremet, és táskámba pakoltam majd elindultam haza.

Még csak este 8 volt mégis hulla fáradtan dőltem bele ágyamba. Nem is kellett sok idő már álmaim tengerén eveztem.

Sokszor álmodom, hogy anya itt van velem és megóv mindentől. Nagyon hiányzik. És sajnos minden reggel szembesülnöm kell azzal, hogy mindez csak egy szép álom volt.

Izgatottságom miatt már hajnalban fent voltam. Megittam kávémat és elkezdtem válogatni szegényes számú ruháim közt az interjúra. Választásom pedig erre a darabra esett:

Hajamat kifésültem és lófarokba fogtam. Szememet kihúztam és egy kis szájfényt tettem ajkaimra.

Mikor kész lettem felhívtam azt a számot ami a hirdetés alatt volt és megkérdeztem mégis hova kell mennem.

Egy kedves hölgy vette fel a telefont és lediktálta a címet. Miután leraktam a telefont fogtam magamnak egy taxit és elindultam a remélhetőleg új munkahelyemre. 

Néztem ki az ablakon és tátott szájjal figyeltem, hogy elég puccos környéken vagyunk. 

Mikor megállt a taxi alig hittem a szememnek. Egy hatalmas és gyönyörű ház elé parkolt le. Kiszálltam, kifizettem és közeledni kezdtem az ajtó felé. Mikor megláttam 2 nagydarab kopasz embert a bejárat előtt kicsit meg torpantam de nem álltam meg.

Megkérdezték ki vagyok és miért jöttem. El magyaráztam nekik, hogy az állás miatt vagyok itt. Ők bólintottak majd beengedtek. 

Fogalmam sem volt, hogy ki lakhat itt akire ennyire vigyázni kell. 

Beléptem az ajtón és egy bámulatosan szép előcsarnokba csöppentem. Minden a letisztult stílust sugározta. Magamban megjegyeztem, hogy bárki is rendezte be ezt a " palotát " nagyon jó az ízlése.

Nagy gondolkozásomat egy kedves nő zavarta meg, aki beinvitált a nappaliba. 

Nagyon sokat beszélgettünk. Először kikérdezett arról, hogy milyen vagyok mint munkában mint pedig magánéletben. Majd mikor végeztünk kezét nyújtotta felém.

- Nagyon köszönöm Alex, hogy eljöttél. Úgy gondolom, tökéletesen megfelelsz a munkára ezért hivatalosan is kijelentem, hogy fel vagy véve! És ami azt illeti elmondanám a fizetésedet is.- nagyon megörültem mikor azt hallottam, hogy felvett és kíváncsian vártam a további információt.- szóval, 200 dollárt kapnál hetente. Remélem megfelel!- szemeim kikerekedtek és köpni-nyelni nem tudtam az összeg hallatán. Kisebb csodálkozás után azonban megbírtam szólalni.

- Persze asszonyom! És nagyon szépen köszönöm! Nem fog bennem csalódni.- hálálkodtam neki.

- Szólíts nyugodtan Pattinek!- mondta barátságosan. Ezután kezet ráztunk majd haza indultam.

Nagyon boldog és izgatott voltam. Úgy érzem, hogy most jött el az én időm. Vére valami jó is történik velem.

Előszó!

1. rész.

Mindenki életében vannak nehéz pillanatok! Mindenki tud panaszkodni. Sok velem egykorú lánynak az a legnagyobb problémája, hogyha letörik a körme vagy, hogy tetszik neki egy srác de nem meri neki elmondani. Az én életem viszont ennél sokkal komplikáltabb. Ezt szeretném veletek megosztani.
19 éves vagyok és már nagyon sok mindenen keresztül mentem. Sajnos az élet szinte csak akadályokat sodort elém. Mégsem adtam fel soha. Minden rossz dolog után felállok, lesöpröm magam és megyek tovább. De azért van egy-két dolog ami felett nem ilyen egyszerű elsuhanni.
A sors 10 éves korom óta ver. 10 évesen egy életvidám kislány voltam aki imádott babázni és mindig mosolygott. Szerető család vett körül. Aztán egy nap Anyáról kiderült, hogy rákja van.
Én akkor nem érettem még, hogy mi folyik körülöttem. Csak annyi tűnt fel, hogy Anya állapota napról-napra csak rosszabb. Mindig köhögött és gyenge volt.
Tisztán emlékszek minden képkockára. Gyenge erőtlen keze mindig szeretően fonódott körém és mindig mosolyogni próbált ha vele voltam.
Aztán 2004 nyarán végleg itt hagyott minket. Temetésén csak álltam koporsója mellett és néztem, hogy még így is milyen szép. Hát nem éppen ez való egy 10 évesnek de ott akartam lenni.
Ez volt életem első csapása. Ezután pedig csak jött a többi.
Miután Anya meghalt Apa alkoholba fojtotta bánatát. 14 éves voltam amikor mindennap arra értem haza az iskolából, hogy Apám magán kívül fekszik és mellette hol egy sörösüveg, hol pedig egy vodkás üveg hever.
Őt 2009-ben veszítettem el mert részegen autóba ült és felhajtott a sínekre ahol egy vonat maga alá gyűrte az autót és vele együtt Apámat is.
Miután mind a ketten meghaltak csak egy helyre mehettem. A nagymamámhoz. Imádtam a Nagyit mert egy csupa szív ember volt. Ám mivel elég öreg volt már akkor is amikor hozzá kerültem sajnos őt is elég gyorsan elvette tőlem az élet. Ő volt az utolsó élő rokonom. Nem volt hova mennem. Ezért 16 évesen bekerültem egy árvaházba.
De itt sem volt könnyebb az élet. Mindennap veréssel kezdődött, munkával folytatódott és végül ismét veréssel végződött.
18 évesen viszont kikerülhettem ebből a gyerekbörtönből. Beköltöztem nagymamám romos ám még lakható házába és azóta is itt élek. Mindig minden erőmmel azon voltam és vagyok, hogy jó ember legyen belőlem.
Az életben kapott pofonok ezután is csak szaporodtak.
Rengeteg emberben kellett csalódnom. Sokan próbáltak meg kihasználni. Így az sors egy nagyon fontos leckét tanított meg nekem: Soha ne bízz meg senkiben!
Most 19 vagyok és teljesen egyedül érzem magam a világban. Nincsenek rokonaim, nincsenek barátaim egyszóval senkim nincs.
Minden nap ugyanaz a forgatókönyv játszódik le.
Hétköznap hajnal 5-kor kelés. Kitakarítom a lakást majd irány a suli. Miután ott végeztem rohanok a munkahelyemre ami egy kis kávézó. Nem valami sok a fizetés de ki tudom belőle fizetni a számlákat, a kajámat, és az iskolához szükséges dolgokat. Mikor haza érek megtanulok és már megyek is aludni mert reggel minden kezdődik előröl.
Ja a hétvégéket pedig végig dolgozom.
És ez most sem volt másképp. Reggel álmosan keltem ki az ágyból de hamar kipattantak a szemeim mivel tudtam, hogy dolgom van.
Elvégeztem a házi munkát és mikor végeztem már ott járt az idő, hogy indulnom kellett a kávézóba.
Mikor beértem mindenki elvolt foglalva dolgával így még egy " jó reggelt Alexet " sem kaptam.
Felvettem kötényemet és erőltetett mosolyt varázsoltam magamra.
Egész nap futottam egyik asztaltól a másikig mert rengetegen voltak. Nap végén vagyis olyan 5 óra tájt egy pár fiatal srác lépett be. Vagyis jobban mondva beestek az ajtón. Az alkohol szag csak úgy áradt róluk. Apám halála óta megvetem azt aki alkoholhoz nyúl. Míg nem látták arcom, undorral néztem rájuk majd mikor leültek az asztalhoz újra felvettem kényszer mosolyomat.
- Jó estét! Mit hozhatok?- kérdeztem és láttam, hogy egytől egyig végig mérnek. Gyomrom felfordult viselkedésük láttán.
- Estét neked is cica!- szólt hozzám bunkó stílusban egyikük.
Elmondták mit kérnek én pedig leadtam a rendelést majd mikor elkészült kivittem az asztalukhoz.
- Más valamit hozhatok még esetleg?- tettem fel nekik kérdésem amit már nagyon jól betanultam.
- Igen cica! Magadat a lakásomra!- mondta az a tapló aki az előbb is beszólt majd ráadásképp rácsapott fenekemre.
Itt el szakadt nálam a cérna és hatalmas pofont húztam le neki. Az egész kávézóban nagy csönd lett és mindenki rám szegezte tekintetét. Ránéztem főnökömre akinek arcszínét meg írigyelhette volna egy érettebb paradicsom. Intett, hogy menjek be vele irodájába.
Mikor beértünk hangos ordításba kezdett és kirúgott. Az nem érdekelt, hogy ordított velem, mert már megszoktam de az, hogy kirúgott nagyon rosszul érintett. Sírva futottam ki a kávézóból és
rohantam ameddig csak tudtam. Egy közeli kis parkban viszont muszáj volt megállnom mert nem vittek tovább lábaim.
Leültem egy padra és csak sírtam. Isten tudja mióta nem sírtam már de talán ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy el törjön nálam a mécses.
És ismét kaptam az élettől egy pofont. Fájdalmamban fel ordítottam és nem érdekelt ki hallja.
- Istenem mikor akarsz végre valami jót is tenni velem???- kérdeztem kezeimet és tekintetemet égnek emelve- miért büntetsz? mit tettem, hogy ezt érdemlem?- sorra tettem fel kérdéseimet de egyikre se kaptam választ. Időközben pedig még az eső is szakadni kezdett.

A földre rogytam és térdeimre borulva sírtam tovább. Amikor is egy kezet éreztem a vállamon....

Hát ez lenne az első rész! Remélem mindenkinek teszik!:))